A QBE (Query by Example), magyarul példán alapuló lekérdezés, egy adatbázis-lekérdezési nyelv és módszer, melyet Moshe Zloof fejlesztett ki az 1970-es években az IBM-nél. A QBE lényegesen eltér a hagyományos SQL-től, mivel nem igényel bonyolult szintaxist vagy programozási ismereteket.
A QBE alapelve, hogy a felhasználó egy táblázatos formában adja meg a lekérdezési feltételeket. A táblázat oszlopai az adatbázis táblájának oszlopait reprezentálják, a sorok pedig a lekérdezés feltételeit és a kimeneti mezőket definiálják. A felhasználó példákat ad meg, hogy milyen adatokra van szüksége, ahelyett, hogy explicit módon megfogalmazná a lekérdezést.
A QBE a vizuális programozás egyik korai formája volt, ami nagyban megkönnyítette a nem programozó felhasználók számára az adatbázisok lekérdezését. Az egyik legfontosabb előnye, hogy intuitív módon leírható a kívánt eredmény, anélkül, hogy a felhasználónak ismernie kellene az adatbázis szerkezetét vagy a lekérdező nyelv bonyolultságát.
A QBE lényege, hogy „mutasd meg, mit szeretnél látni”, ahelyett, hogy „mondd meg, hogyan szerezd meg”.
A QBE lekérdezésben a változókat aláhúzással jelölik, ezzel is megkülönböztetve őket a konkrét értékektől. Például, ha egy ‘név’ oszlopban a ‘_név’ értéket adjuk meg, az azt jelenti, hogy a lekérdezés eredményében megjelenítjük a ‘név’ oszlop tartalmát. Ha egy feltételt szeretnénk megadni, például, hogy a ‘kor’ oszlop értéke nagyobb legyen, mint 30, akkor a ‘>30’ értéket írjuk be a ‘kor’ oszlopba.
Bár a QBE nem annyira elterjedt, mint az SQL, a koncepciója jelentős hatást gyakorolt a későbbi adatbázis-kezelő rendszerekre és lekérdezési nyelvekre. A vizuális lekérdezési módszerek és a felhasználóbarát felületek fejlesztésében fontos szerepet játszott. A QBE öröksége a mai napig él a felhasználóbarát adatbázis-kezelő eszközökben és a no-code/low-code platformokban, ahol a felhasználók grafikus felületeken keresztül, kódírás nélkül végezhetnek adatbázis-műveleteket.
A QBE története és evolúciója
A QBE (Query by Example) története az 1970-es évek elejére nyúlik vissza, amikor Moshe Zloof az IBM Thomas J. Watson Kutatóközpontjában dolgozott. Zloof célja egy olyan lekérdezési nyelv létrehozása volt, amely a nem-programozók számára is könnyen használható. A korábbi lekérdezési nyelvek, mint például az SQL, programozói tudást igényeltek, ami korlátozta a felhasználók körét.
A QBE alapötlete, hogy a felhasználó egy táblázatot lát, amely hasonlít az adatbázisban tárolt táblához. A felhasználó ebbe a táblázatba írja be a lekérdezési feltételeket és a megjelenítendő oszlopokat. A rendszer ezután a felhasználó által megadott példa alapján generálja a megfelelő lekérdezést.
A QBE vizuális megközelítése nagyban megkönnyítette a lekérdezések létrehozását. A felhasználónak nem kellett bonyolult szintaxist megtanulnia, hanem egyszerűen a kívánt eredményt kellett szemléltetnie. Ez a megközelítés különösen vonzó volt a végfelhasználók számára, akik nem rendelkeztek programozói háttérrel.
A QBE egyik legfontosabb jellemzője a két dimenziós szintaxis volt. A felhasználók a táblázat celláiba írták be a feltételeket, ami lehetővé tette az összetett lekérdezések egyszerű vizualizálását. Például, egy adott oszlopban megadott feltétel csak az adott oszlopra vonatkozott, míg a különböző oszlopokban megadott feltételek kombinálva egy összetettebb lekérdezést hoztak létre.
A QBE jelentős hatással volt a lekérdezési nyelvek fejlődésére, és inspirálta a későbbi vizuális lekérdezési nyelveket és interfészeket.
Bár a QBE sosem vált olyan széles körben elterjedtté, mint az SQL, a koncepciója máig él a különböző adatbázis-kezelő rendszerekben és adatbányászati eszközökben. A felhasználóbarát megközelítése és a vizuális lekérdezési módszere a mai napig releváns, különösen a nem szakértők számára.
A QBE evolúciójának fontos állomása volt a grafikus felhasználói felületek (GUI) megjelenése. Ezek a felületek tovább egyszerűsítették a lekérdezések létrehozását, és lehetővé tették a felhasználók számára, hogy egérrel és billentyűzettel interaktívan szerkesszék a lekérdezési feltételeket. A modern adatbányászati eszközök gyakran alkalmaznak hasonló vizuális lekérdezési technikákat, amelyek a QBE örökségét képviselik.
A QBE alapelvei: Vizualitás és egyszerűség
A QBE (Query by Example) egy vizuális lekérdezési módszer, amely a felhasználók számára lehetővé teszi, hogy példák segítségével fogalmazzanak meg adatbázis-lekérdezéseket. Ahelyett, hogy bonyolult SQL kódokat kellene írniuk, egyszerűen megadják, hogy milyen adatokra van szükségük egy táblázatszerű felületen.
A módszer lényege, hogy a felhasználó a keresett adatokra vonatkozó példákat ad meg közvetlenül a táblázat celláiban. Például, ha egy „Vevők” táblából azokat a vevőket szeretnénk lekérdezni, akik Budapesten laknak, akkor a „Város” oszlopba beírjuk, hogy „Budapest”.
A QBE egyik legnagyobb előnye a felhasználóbarát jellege. Mivel nem igényel programozási ismereteket, bárki könnyen használhatja, aki ismeri az adatbázis struktúráját.
A rendszer ezután értelmezi a megadott példákat, és lefordítja azokat a megfelelő adatbázis-lekérdezésre. A QBE támogatja a különböző feltételek használatát, beleértve az egyenlőséget, a nagyobb/kisebb relációkat, a tartományokat és a mintákat (pl. wildcard karakterekkel).
A QBE rendszerek gyakran grafikus felületet kínálnak, ahol a felhasználó egyszerűen kiválaszthatja a megfelelő táblákat és oszlopokat, majd beírhatja a keresési feltételeket. A lekérdezés eredménye általában egy új táblázatban jelenik meg, amely csak a keresett adatokat tartalmazza.
Bár az SQL lekérdezésekhez képest kevésbé rugalmas, a QBE egyszerűsége és vizuális jellege miatt ideális választás lehet olyan felhasználók számára, akik nem rendelkeznek mélyebb informatikai ismeretekkel, de hatékonyan szeretnének adatokat lekérdezni az adatbázisból.
A QBE lekérdezések szerkezete és szintaxisa
A QBE (Query by Example) egy vizuális lekérdezési nyelv, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy grafikus felületen keresztül kérdezzenek le adatbázisokat. Ahelyett, hogy bonyolult SQL kódokat kellene írniuk, a felhasználók egyszerűen példákat adnak meg arra, hogy milyen adatokat szeretnének látni. A QBE lekérdezések szerkezete és szintaxisa a táblázatok vizuális megjelenítésén alapul.
A QBE lekérdezés alapja egy vagy több táblázat, amelyek oszlopai megjelennek a képernyőn. A felhasználó a megfelelő oszlopokba ír be kritériumokat, operátorokat és példaértékeket. A lekérdezési kritériumok meghatározzák, hogy mely sorok kerüljenek kiválasztásra az adatbázisból. Ezek a kritériumok lehetnek egyszerű értékek, összehasonlító operátorok (pl. >, <, =) vagy akár összetett kifejezések is.
A QBE szintaxisának egyik legfontosabb eleme a példaérték. A példaérték egy olyan változó, amelyet a rendszer használ a táblák közötti kapcsolatok definiálására. A példaértékek azonosítók, amelyek egyedi azonosítóval rendelkeznek (általában aláhúzással kezdődnek, pl. _név). Ha két vagy több oszlopban ugyanazt a példaértéket használjuk, az azt jelenti, hogy a rendszernek csak azokat a sorokat kell kiválasztania, amelyekben ezek az oszlopok megegyező értékeket tartalmaznak. Például, ha a „Vevők” tábla „Város” oszlopában és a „Rendelések” tábla „Szállítási cím” oszlopában ugyanazt a _város példaértéket használjuk, akkor a rendszer csak azokat a rendeléseket fogja kiválasztani, amelyek ugyanabba a városba lettek szállítva, mint ahol a vevő lakik.
A QBE-ben a lekérdezés eredményének megjelenítéséhez a „P.” (Print) operátort használjuk. A „P.” operátort annak az oszlopnak a sorába kell beírni, amelynek értékét szeretnénk megjeleníteni az eredményben. Több oszlop esetén is használhatjuk a „P.” operátort, ha több oszlop értékét szeretnénk látni.
A negációt a „¬” (nem) vagy a „!=” (nem egyenlő) operátorral fejezhetjük ki. Ezzel kizárhatunk bizonyos értékeket a lekérdezésből.
A QBE támogatja az összesítő függvényeket is, mint például SUM, AVG, MIN, MAX és COUNT. Ezeket a függvényeket az oszlopokba írva használhatjuk, hogy statisztikai adatokat kapjunk az adatbázisból.
A QBE egyszerűsége abban rejlik, hogy a felhasználónak nem kell ismernie az adatbázis szerkezetét vagy a bonyolult lekérdező nyelveket.
Példa egy egyszerű lekérdezésre:
Tegyük fel, hogy van egy „Termékek” táblánk, amely tartalmazza a „Terméknév”, „Ár” és „Kategória” oszlopokat. Ha meg szeretnénk találni az összes olyan terméket, amelynek az ára magasabb, mint 100 és a kategóriája „Elektronika”, akkor a QBE lekérdezés a következőképpen nézne ki:
- Terméknév: P.
- Ár: >100
- Kategória: Elektronika
Ez a lekérdezés kiválasztja az összes olyan terméket a „Termékek” táblából, amelynek az ára magasabb, mint 100, és a kategóriája „Elektronika”, majd megjeleníti a termékek nevét az eredményben.
A QBE operátorok és azok funkciói
A QBE (Query by Example) egy vizuális lekérdezési nyelv, ahol a felhasználó egy táblázatszerű felületen adja meg a lekérdezési feltételeket. Ahelyett, hogy SQL-kódot írna, a felhasználó példákat ad meg arra, hogy milyen adatokat szeretne visszakapni. A QBE operátorok kulcsfontosságúak a lekérdezések pontos definiálásához.
Az alapvető QBE operátorok közé tartozik a P. (Print), ami a kiválasztandó attribútumokat jelöli. Például, ha egy „Ügyfelek” táblázatból a nevüket szeretnénk lekérdezni, a „Név” oszlop alá „P.”-t írnánk. Ez azt jelenti, hogy a Név attribútum értékét szeretnénk megjeleníteni.
A feltételek megadásához különböző relációs operátorokat használhatunk. A = (egyenlő) operátor a legegyszerűbb, amivel konkrét értékeket kereshetünk. Például, ha a „Város” oszlop alá „Budapest”-et írunk, akkor csak a budapesti ügyfeleket kapjuk vissza.
Egyéb relációs operátorok közé tartozik a > (nagyobb), < (kisebb), >= (nagyobb vagy egyenlő), és <= (kisebb vagy egyenlő). Ezeket numerikus vagy dátum típusú adatokkal használhatjuk. Például, ha a „Kor” oszlop alá „>30”-at írunk, akkor a 30 évnél idősebb ügyfeleket kapjuk meg.
A NOT operátorral a feltétel negálhatjuk. Például, ha a „Város” oszlop alá „NOT Budapest”-et írunk, akkor minden ügyfelet lekérdezünk, kivéve a budapestieket.
A logikai operátorok (AND és OR) lehetővé teszik összetettebb feltételek létrehozását. Az AND operátor azt jelenti, hogy minden feltételnek teljesülnie kell. Az OR operátor azt jelenti, hogy legalább egy feltételnek teljesülnie kell.
Például, ha a „Város” oszlop alá „Budapest” és a „Kor” oszlop alá „>30”-at írunk, akkor a budapesti és 30 évnél idősebb ügyfeleket kapjuk meg (implikált AND). Ha viszont két külön sorban adjuk meg a feltételeket, az egy OR kapcsolatot jelent.
A QBE-ben a különböző sorok OR kapcsolatot jelentenek, míg az egy soron belüli feltételek AND kapcsolatban vannak.
A _ (példaváltozó) operátor lehetővé teszi, hogy különböző táblákból származó adatokat kapcsoljunk össze. A példaváltozó egy olyan név, amit mi adunk meg, és ugyanazt a nevet használjuk mindkét táblában a kapcsolat létrehozásához. Például, ha van egy „Ügyfelek” és egy „Rendelések” táblánk, és az ügyfél azonosítója mindkét táblában szerepel, akkor egy közös példaváltozóval (pl. „_ÜgyfélID”) összekapcsolhatjuk a két táblát.
A LIKE operátor szöveges adatokban való keresésre használható, ahol a % (százalékjel) helyettesítő karaktert használhatjuk a tetszőleges számú karakter helyettesítésére. Például, a „Név” oszlop alá „LIKE Kovács%” azt jelenti, hogy minden olyan nevet lekérdezünk, ami „Kovács”-sal kezdődik.
Az UNQ. (Unique) operátorral biztosíthatjuk, hogy csak egyedi értékeket kapjunk vissza. Például, ha a „Város” oszlop alá „UNQ. P.” -t írunk, akkor csak a különböző városokat kapjuk meg, minden város csak egyszer fog szerepelni az eredményben.
Összehasonlítás más lekérdező nyelvekkel: SQL és QBE
A QBE (Query by Example) egy vizuális lekérdező nyelv, mely radikálisan eltér a hagyományos, szöveges lekérdező nyelvektől, mint az SQL (Structured Query Language). Míg az SQL egy deklaratív nyelv, ami azt írja le, mit szeretnénk lekérdezni, a QBE megközelítése intuitívabb: egy táblázatos formában adunk példát arra, hogy milyen adatokra vagyunk kíváncsiak.
Az SQL lekérdezések felépítése szigorú, kulcsszavakon (SELECT, FROM, WHERE stb.) alapul. Ezzel szemben a QBE-ben a felhasználó a képernyőn megjelenített táblák mezőibe ír be példaértékeket, operátorokat és változókat. Például, ha az „Ügyfelek” táblából azokat az ügyfeleket szeretnénk lekérdezni, akik Budapesten laknak, akkor a „Város” mezőbe beírnánk, hogy „Budapest”. A QBE rendszer ez alapján generálja a megfelelő lekérdezést.
Az SQL ereje a komplexitásban rejlik. Bonyolult join-okkal, al-lekérdezésekkel és aggregációs függvényekkel képes rendkívül összetett kérdésekre válaszolni. A QBE, bár felhasználóbarátabb, kevésbé alkalmas ilyen komplex műveletekre. Bár a QBE támogatja a logikai operátorokat (AND, OR, NOT) és a számításokat, ezek használata kevésbé intuitív, mint az SQL-ben.
Az SQL előnye a széles körű támogatottság. Szinte minden relációs adatbázis-kezelő rendszer (RDBMS) támogatja, és a fejlesztők közössége hatalmas. Ezzel szemben a QBE kevésbé elterjedt, ami kevesebb eszközt, dokumentációt és támogatást jelent.
A QBE fő előnye a könnyű tanulhatóság és használhatóság a nem programozók számára. Az SQL viszont a komplexitás kezelésében és az ipari szabványként való elterjedtségben múlja felül a QBE-t.
Egy másik különbség a kifejezési erőben rejlik. Az SQL lehetőséget ad bonyolult feltételek megadására reguláris kifejezésekkel, függvényekkel és egyéb eszközökkel. A QBE lehetőségei ezen a téren korlátozottabbak.
Végül, az SQL lekérdezések optimalizálhatók az adatbázis-kezelő rendszer által, ami jelentős teljesítményjavulást eredményezhet. A QBE lekérdezések optimalizálása általában kevésbé fejlett, mivel a rendszer a felhasználó által megadott példákból generálja a lekérdezést, ami nem mindig a leghatékonyabb.
A QBE előnyei és hátrányai
A QBE (Query by Example) egyik legnagyobb előnye a felhasználóbarát jellege. Mivel a felhasználók vizuálisan adhatják meg a lekérdezési feltételeket, nem szükséges bonyolult SQL nyelvet tanulniuk. Ezáltal a kevésbé technikai felhasználók is könnyen hozzáférhetnek az adatbázisban tárolt információkhoz.
További előny, hogy a QBE gyorsabb lekérdezés-fejlesztést tesz lehetővé. A vizuális felületen egyszerűbb a feltételek megadása és módosítása, mint a szöveges SQL lekérdezések írása.
A QBE egyik legjelentősebb hátránya a korlátozott kifejezőképesség. Bonyolultabb lekérdezések, amelyek összetett függvényeket vagy több tábla közötti komplex kapcsolatokat igényelnek, nehezen vagy egyáltalán nem valósíthatók meg QBE segítségével.
Egy másik hátrány a teljesítmény. A QBE rendszerek gyakran kevésbé optimalizált lekérdezéseket generálnak, mint a kézzel írt SQL kód, ami lassabb válaszidőket eredményezhet nagyobb adatbázisok esetén. Ez különösen igaz, ha a QBE implementáció nem fordítja le hatékonyan a vizuális lekérdezést SQL-re.
Végül, a QBE rendszerek könnyebben generálhatnak hibás lekérdezéseket. A felhasználók, akik nem értik teljesen az adatbázis sémáját vagy a relációk közötti összefüggéseket, véletlenül helytelen feltételeket adhatnak meg, ami téves eredményekhez vezethet.
A QBE implementációk és rendszerek
A Query by Example (QBE) koncepciója az 1970-es évek elején született meg, és azóta számos implementáció és rendszer alapját képezte. A QBE elve egyszerű: a felhasználó egy vizuális felületen adja meg a lekérdezési feltételeket, nem pedig egy komplex lekérdező nyelven (mint például az SQL). Ez a megközelítés jelentősen leegyszerűsíti az adatbázis-lekérdezést a kevésbé tapasztalt felhasználók számára is.
Az egyik legkorábbi és legjelentősebb QBE implementáció az IBM QBE rendszere volt. Ez a rendszer lehetővé tette a felhasználók számára, hogy egy táblázatszerű felületen adják meg a lekérdezési feltételeket. A felhasználók példaértékeket és operátorokat írhattak a táblázat celláiba, hogy meghatározzák, mely rekordokat szeretnék lekérdezni. A rendszer ezután értelmezte ezeket a feltételeket, és végrehajtotta a lekérdezést az adatbázison.
Később számos más QBE-alapú rendszer is megjelent, amelyek továbbfejlesztették az eredeti koncepciót. Ezek a rendszerek gyakran tartalmaztak olyan funkciókat, mint a grafikus felhasználói felületek (GUI), amelyek még intuitívabbá tették a lekérdezések létrehozását. Néhány rendszer a QBE-t más lekérdezési módszerekkel kombinálta, például az SQL-lel, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítson a felhasználóknak.
A QBE implementációk sikerének egyik kulcsa a felhasználóbarát jellegükben rejlik. A felhasználóknak nem kell bonyolult lekérdező nyelveket tanulniuk, hanem egyszerűen vizuálisan adhatják meg a lekérdezési feltételeket.
A QBE rendszerek a relációs adatbázisok elterjedésével párhuzamosan fejlődtek. A relációs modell természetesen illeszkedett a QBE vizuális, táblázatszerű megközelítéséhez. A QBE-t gyakran használták olyan alkalmazásokban, ahol a felhasználóknak ad-hoc lekérdezéseket kellett végrehajtaniuk, például döntéstámogató rendszerekben és üzleti intelligencia alkalmazásokban.
Bár a QBE nem vált a legelterjedtebb lekérdezési módszerré, továbbra is fontos koncepció a adatbázis-kezelés területén. A QBE elvei inspiráltak más vizuális lekérdezési nyelveket és eszközöket, és továbbra is relevánsak a felhasználóbarát adatbázis-interakciók tervezésében.
A QBE alkalmazási területei: Hol használják a QBE-t?
A QBE (Query by Example) lekérdezési módszer, bár a relációs adatbázisok korai időszakában volt népszerű, ma már kevésbé elterjedt, de a mögöttes koncepciók továbbra is relevánsak és befolyásolják a modern adatbázis-kezelést. A QBE alkalmazási területei elsősorban azokban a rendszerekben jelentek meg, ahol a felhasználói felület egyszerűségére és a lekérdezések vizuális megfogalmazására helyezték a hangsúlyt.
Oktatási intézményekben a QBE gyakran szolgált a relációs adatbázisok és a lekérdezési nyelvek alapjainak bemutatására. A diákok könnyebben megérthették az adatbázis-kezelés logikáját anélkül, hogy bonyolult SQL kódokat kellett volna írniuk. A vizuális felület lehetővé tette számukra, hogy kísérletezzenek különböző lekérdezésekkel és azonnal lássák az eredményeket.
Irodai automatizálási rendszerekben a QBE-t az adatok gyors és egyszerű kinyerésére használták. Például egy irodai alkalmazott könnyen lekérdezhette az ügyfelek adatait egy táblázatból anélkül, hogy programozói tudással kellett volna rendelkeznie. A QBE intuitív felülete lehetővé tette, hogy a felhasználók saját maguk végezzenek adatelemzéseket, csökkentve ezzel az informatikai osztályra nehezedő terhet.
Prototípus fejlesztés során a QBE gyorsan lehetővé tette az adatok lekérdezését és megjelenítését egy adatbázisból. Ez különösen hasznos volt, amikor a fejlesztőknek gyorsan kellett validálniuk az adatbázis sémáját vagy ellenőrizniük az adatok helyességét. A QBE segítségével a fejlesztők gyorsan létrehozhattak demókat és prototípusokat anélkül, hogy időt kellett volna tölteniük komplex lekérdezések írásával.
Speciális adatbázis-kezelő eszközökben a QBE bizonyos funkciói továbbra is megtalálhatók. Például egyes grafikus felhasználói felületek lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy vizuálisan állítsák össze a lekérdezéseket, bár a háttérben gyakran SQL generálódik. Ezek az eszközök a QBE elvét követik abban, hogy a felhasználónak nem kell közvetlenül SQL kódot írnia.
A QBE lényege, hogy a felhasználó egy példát ad meg a keresett adatra, és a rendszer ez alapján generálja a lekérdezést.
Habár a QBE önálló termékként kevésbé domináns, a koncepciója továbbra is befolyásolja a modern adatbázis-kezelő rendszereket és a felhasználói felületek tervezését. A hangsúly továbbra is azon van, hogy az adatok lekérdezése minél egyszerűbb és intuitívabb legyen a nem szakértő felhasználók számára is.
Példák QBE lekérdezésekre különböző adatbázisokban
A QBE (Query by Example) egy vizuális lekérdezési nyelv, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy az adatbázisból való lekérdezéseket példák segítségével adják meg. Ahelyett, hogy bonyolult SQL kódokat írnának, a felhasználók kitöltenek egy sablont, amely az adatbázis tábláit reprezentálja, és megadják a kívánt feltételeket a megfelelő oszlopokban.
Például, ha egy „Ügyfelek” táblánk van, amely tartalmazza az „ÜgyfélID„, „Név„, „Város” és „Ország” oszlopokat, akkor a QBE segítségével könnyen lekérdezhetjük az összes olyan ügyfelet, aki „Budapesten” él.
A QBE lényege, hogy a felhasználó nem a lekérdezés módját írja le, hanem a kívánt eredményt szemlélteti.
Nézzünk néhány példát arra, hogyan nézhet ki ez különböző adatbázis rendszerekben, bár a QBE natív támogatása manapság ritka, a koncepció sok grafikus interfészben tovább él.
1. IBM QBE (az eredeti):
Az IBM QBE-jében a táblák a képernyőn jelennek meg, és a felhasználó a következőket írhatja be:
- „P.” (Print) a megjelenítendő oszlopokba.
- Konkrét értékeket (pl. „Budapest”) a szűréshez.
- Operátorokat (pl. „>1000”) numerikus értékekhez.
Tehát, ha csak a budapesti ügyfelek nevét és országát szeretnénk, a „Név” és „Ország” oszlopokba „P.”-t írnánk, a „Város” oszlopba pedig „Budapest”-et.
2. Microsoft Access (QBE-szerű grafikus lekérdezésszerkesztő):
Bár az Access nem használja a „QBE” nevet, a grafikus lekérdezésszerkesztője hasonló elven működik. A felhasználó hozzáadja a táblákat a lekérdezéshez, összekapcsolja őket (ha szükséges), és kiválasztja a megjelenítendő mezőket, valamint megadja a szűrési feltételeket egy rácsos nézetben.
Például, egy „Rendelések” és „Ügyfelek” tábla esetén, ahol az „ÜgyfélID” összeköti a két táblát, lekérdezhetjük az összes olyan rendelést, amelyet budapesti ügyfelek adtak le. Ehhez az „Ügyfelek” tábla „Város” oszlopába a „Budapest” feltételt írnánk.
3. Egyéb adatbázisok (SQL GUI eszközök):
Sok modern adatbázis kezelő rendszer (pl. MySQL Workbench, pgAdmin) kínál vizuális lekérdezésszerkesztőket, amelyek a QBE alapelveit követik. Ezek az eszközök általában lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy:
- Grafikusan válasszák ki a táblákat és oszlopokat.
- Kapcsolatokat hozzanak létre a táblák között.
- Szűrési feltételeket adjanak meg a képernyőn.
Bár a mögöttes lekérdezés továbbra is SQL, a felhasználói felület a QBE-hez hasonló módon absztrahálja a komplexitást, lehetővé téve a kevésbé tapasztalt felhasználók számára is, hogy hatékonyan kérdezzenek le adatokat.
A QBE tehát egy koncepció, amely a vizuális lekérdezés alapja, és sok modern adatbázis eszközben visszaköszön, még ha nem is hívják így.
A QBE és a relációs algebra kapcsolata
A QBE (Query by Example) egy vizuális lekérdezőnyelv, amelynek alapjai szorosan kapcsolódnak a relációs algebrához. Bár a QBE felhasználóbarátabb felületet kínál a lekérdezések megfogalmazásához, a háttérben a relációs algebra operátorai állnak, amelyek a tényleges adatmanipulációt végzik. A QBE lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy egy táblázatszerű felületen példákat adjanak meg arra, hogy milyen adatokat szeretnének lekérdezni, anélkül, hogy explicit módon relációs algebrai kifejezéseket kellene írniuk.
A QBE lekérdezések lényegében relációs algebrai kifejezésekké fordíthatók le. Például egy egyszerű kiválasztás (selection) művelet, ahol bizonyos feltételeknek megfelelő sorokat szeretnénk lekérdezni, a QBE-ben a megfelelő oszlopokba beírt feltételekkel adható meg. Ez a QBE-ben megadott feltétel a relációs algebrában egy σ (sigma) operátorral reprezentálható, amely a tábla azon sorait választja ki, amelyek megfelelnek a feltételnek.
Hasonlóképpen, a vetítés (projection) művelet, amely a tábla bizonyos oszlopainak kiválasztását jelenti, a QBE-ben a lekérdezni kívánt oszlopok megjelölésével érhető el. A relációs algebrában ez a π (pi) operátorral reprezentálható, amely a tábla oszlopainak egy részhalmazát adja vissza.
A JOIN műveletek, amelyek több tábla összekapcsolását teszik lehetővé, a QBE-ben a táblák közötti kapcsolódó oszlopok azonos értékekkel való összekapcsolásával valósíthatók meg. A relációs algebrában ez különböző JOIN operátorokkal (pl. természetes JOIN, külső JOIN) reprezentálható, amelyek a táblák sorait a kapcsolódó oszlopok értékei alapján kombinálják.
A QBE egy magasabb szintű absztrakciót kínál a relációs algebrához képest, elrejtve a felhasználó elől a bonyolultabb relációs algebrai kifejezéseket.
A QBE tehát egy felhasználóbarát interfész a relációs adatbázisok lekérdezéséhez, amelynek működése szorosan kapcsolódik a relációs algebra alapelveihez. A QBE lekérdezések automatikusan lefordítódnak relációs algebrai kifejezésekké, amelyeket az adatbázis-kezelő rendszer végrehajt.
Bár a QBE kevésbé elterjedt, mint az SQL, koncepciója fontos a relációs adatbázisok lekérdezésének megértéséhez, és bemutatja, hogy a relációs algebra milyen módon jelenhet meg egy vizuális lekérdezőnyelvben.
A QBE jövője: Fejlesztési irányok és trendek
A QBE (Query by Example) lekérdezési módszer, bár a múlt században élte fénykorát, a mai napig releváns koncepciókat kínál a felhasználóbarát adatlekérdezés terén. A jövőbeni fejlesztési irányok elsősorban a grafikus felhasználói felületek és az intelligens asszisztensek integrációjára fókuszálnak.
Az egyik legígéretesebb terület a természetes nyelvi feldolgozás (NLP) bevonása. A jövőben a felhasználók a QBE-hez hasonlóan, de szabad szöveges formában is megfogalmazhatják kérdéseiket, a rendszer pedig automatikusan lefordítja azokat a megfelelő lekérdezési formátumra. Ez jelentősen egyszerűsítené a komplex adatbázisok használatát a nem szakértők számára is.
A gépi tanulás (ML) algoritmusok szintén kulcsszerepet játszhatnak a QBE jövőjében. Az ML segítségével a rendszer képes lenne:
- Automatikusan javasolni a releváns attribútumokat és értékeket a felhasználó által megadott példák alapján.
- Tanulni a felhasználói viselkedésből és optimalizálni a lekérdezések végrehajtási idejét.
- Észlelni a hibákat és inkonzisztenciákat a felhasználó által megadott példákban, és figyelmeztetni azokat.
A QBE koncepciója tovább élhet a vizualizációs eszközökben. Ahelyett, hogy egy táblázatba írnánk a példákat, a felhasználók grafikus elemekkel (pl. diagramokkal, térképekkel) jelölhetnék ki a keresett adatokat. Ez különösen hasznos lehet térbeli és időbeli adatok elemzésénél.
A jövő QBE rendszerei a felhasználói interakciót helyezik a középpontba, minimalizálva a technikai tudást igénylő lépéseket.
A felhő alapú adatbázisok terjedésével a QBE-nek alkalmazkodnia kell a skálázhatósági és biztonsági követelményekhez. A jövőbeli rendszereknek képeseknek kell lenniük hatékonyan kezelni a nagy mennyiségű adatot, és biztosítani kell a felhasználói adatok védelmét.
A mobil eszközök elterjedése a QBE új felhasználási területeit nyitja meg. A QBE-alapú lekérdezések mobil alkalmazásokba integrálva lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy bárhol és bármikor hozzáférjenek az adatokhoz.