A maradék kockázat az a kockázat, amely a biztonsági intézkedések bevezetése után is fennmarad. Másképpen fogalmazva, ez az a kockázatmennyiség, amelyet egy szervezet hajlandó elfogadni, miután minden ésszerű erőfeszítést megtett a kockázat csökkentésére.
A kockázatkezelés során a cél nem a kockázat teljes megszüntetése, ami gyakran lehetetlen vagy gazdaságilag nem éri meg. Ehelyett a cél a kockázat elfogadható szintre csökkentése. A kockázat azonosítása, elemzése és értékelése után a szervezet különböző intézkedéseket hozhat a kockázat kezelésére. Ezek az intézkedések magukban foglalhatják a kockázat elkerülését, csökkentését, átruházását vagy elfogadását.
Azonban még a leghatékonyabb biztonsági intézkedések sem képesek minden kockázatot megszüntetni. Például, egy tűzfal megvédheti a rendszert a külső támadásoktól, de nem véd meg a belső fenyegetésektől. Emellett a biztonsági intézkedések bevezetése is járhat költségekkel, és néha a költségek meghaladják a kockázat csökkentéséből származó előnyöket.
A maradék kockázat mértéke függ a bevezetett biztonsági intézkedések hatékonyságától, a kockázat súlyosságától és a szervezet kockázattűrő képességétől. A szervezeteknek folyamatosan felül kell vizsgálniuk a maradék kockázatot, és szükség esetén további intézkedéseket kell hozniuk a kockázat csökkentésére.
A maradék kockázat nem feltétlenül rossz dolog. Valójában a maradék kockázat elfogadása néha a legjobb megoldás, különösen akkor, ha a kockázat csökkentésének költségei magasabbak, mint a kockázatból származó potenciális veszteségek.
A maradék kockázat kezelése magában foglalja a folyamatos monitorozást és felülvizsgálatot. A szervezeteknek rendszeresen ellenőrizniük kell a biztonsági intézkedések hatékonyságát, és frissíteniük kell azokat a változó fenyegetésekhez igazodva. Ezenkívül a szervezeteknek ki kell dolgozniuk egy incidenskezelési tervet, hogy felkészüljenek a biztonsági incidensekre, és minimalizálják azok hatását.
A jó kockázatkezelési gyakorlat elengedhetetlen a maradék kockázat elfogadható szinten tartásához. Ez magában foglalja a megfelelő szabályzatok és eljárások kidolgozását, a munkavállalók képzését és a rendszeres biztonsági auditok elvégzését.
A kockázatkezelés alapelvei és folyamata az IT-ben
A kockázatkezelés az IT világában elengedhetetlen folyamat. A célja a potenciális veszélyek azonosítása, elemzése és kezelése a szervezeti célok elérése érdekében. A kockázatkezelési folyamat eredményeként azonban szinte sosem lehet a kockázatot teljesen kiküszöbölni. Ekkor beszélünk maradék kockázatról (residual risk).
A maradék kockázat az a kockázati szint, amely a kockázatkezelési intézkedések (pl. biztonsági protokollok, technikai megoldások) bevezetése után is fennmarad. Ez azt jelenti, hogy még a legjobb kockázatkezelési stratégia alkalmazása mellett is marad valamennyi kockázat, amelyet a szervezetnek el kell fogadnia.
A maradék kockázat tehát a kezelt kockázat és a teljes kockázat közötti különbség.
Fontos megérteni, hogy a maradék kockázat nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kockázatkezelési folyamat sikertelen volt. Inkább azt tükrözi, hogy bizonyos kockázatok kiküszöbölése aránytalanul magas költségekkel vagy egyéb elfogadhatatlan következményekkel járna. A szervezetnek tudatosan kell döntenie arról, hogy mennyi kockázatot hajlandó elfogadni, és ezt a szintet kockázati étvágynak nevezzük.
A maradék kockázat kezelése többféle módon történhet:
- Elfogadás: A szervezet elfogadja a fennmaradó kockázatot, ha annak kezelése aránytalanul költséges vagy nehézkes.
- Átvitel: A kockázatot át lehet ruházni egy másik félre, például biztosítás kötésével.
- Csökkentés: További intézkedésekkel lehet csökkenteni a maradék kockázatot, ha az elfogadható szint felett van.
A maradék kockázat folyamatos monitorozása és felülvizsgálata kulcsfontosságú. A környezet változásával (pl. új technológiák megjelenésével, új fenyegetésekkel) a maradék kockázat szintje is változhat. Ezért a kockázatkezelési folyamatot rendszeresen frissíteni kell, hogy a szervezet továbbra is hatékonyan tudja kezelni a kockázatokat.
Például, egy tűzfal bevezetése csökkenti a hálózati támadások kockázatát, de nem szünteti meg teljesen. A tűzfalon kívül is lehetnek sebezhetőségek, vagy a támadók új módszereket találhatnak a tűzfal megkerülésére. A tűzfal által nem kezelt kockázat a maradék kockázat.
A kockázat azonosítása és értékelése
A kockázat azonosítása és értékelése kritikus lépés a kockázatkezelési folyamatban. Miután azonosítottuk a lehetséges veszélyeket és kockázatokat, és felmértük azok valószínűségét és potenciális hatását, intézkedéseket hozunk a kockázatok csökkentésére vagy megszüntetésére. Azonban, szinte soha nem lehet teljesen kiküszöbölni minden kockázatot. A kockázatkezelési intézkedések bevezetése után is megmarad egy bizonyos szintű kockázat, ezt nevezzük maradék kockázatnak (residual risk).
A maradék kockázat az a kockázatmennyiség, amely a kockázatkezelési intézkedések végrehajtása után is fennáll. Más szóval, ez az a kockázat, amely megmarad azután, hogy minden lehetséges és ésszerű lépést megtettünk a kockázatok minimalizálására. A maradék kockázat mértéke függ a bevezetett intézkedések hatékonyságától és a kockázat természetétől.
A maradék kockázat értékelése azért fontos, mert segít eldönteni, hogy a bevezetett kockázatkezelési intézkedések elegendőek-e. Ha a maradék kockázat szintje elfogadhatatlanul magas, akkor további intézkedésekre lehet szükség. Az elfogadható maradék kockázat szintje függ a szervezet kockázattűrő képességétől és a kockázat jellegétől.
A maradék kockázat értékelése során figyelembe kell venni a következőket:
- A bevezetett kockázatkezelési intézkedések hatékonysága.
- A kockázat valószínűsége és hatása a kockázatkezelési intézkedések után.
- A szervezet kockázattűrő képessége.
- A vonatkozó jogszabályok és szabályozások.
A maradék kockázat nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kockázatkezelési folyamat sikertelen volt. Inkább azt jelzi, hogy a kockázatkezelés egy folyamatos folyamat, amely rendszeres felülvizsgálatot és finomhangolást igényel.
Például, egy informatikai rendszer esetében a tűzfal bevezetése csökkenti a külső támadások kockázatát, de nem szünteti meg teljesen. A rendszer továbbra is sebezhető maradhat belső fenyegetésekkel vagy a tűzfal konfigurációs hibáival szemben. Ez a maradék kockázat. A maradék kockázat kezelésére további intézkedésekre lehet szükség, például rendszeres biztonsági auditokra, a felhasználók képzésére és a biztonsági szoftverek frissítésére.
A maradék kockázat kezelésének stratégiái a következők lehetnek:
- Kockázat elfogadása: Ha a maradék kockázat szintje alacsony és a szervezet kockázattűrő képességén belül van, akkor a kockázatot egyszerűen elfogadják.
- Kockázat csökkentése: További kockázatkezelési intézkedések bevezetése a maradék kockázat csökkentése érdekében.
- Kockázat áthárítása: A kockázat áthárítása egy másik félre, például biztosítás megkötésével.
- Kockázat elkerülése: A kockázatot okozó tevékenység megszüntetése.
A maradék kockázat hatékony kezelése elengedhetetlen a szervezet céljainak eléréséhez és a károk minimalizálásához.
A kockázatcsökkentő intézkedések típusai és alkalmazásuk

A kockázatcsökkentő intézkedések célja, hogy a kockázat valószínűségét és/vagy hatását csökkentsék. Azonban szinte soha nem lehetséges a kockázat teljes eliminálása. A kockázatcsökkentő intézkedések bevezetése után is marad valamennyi kockázat, ezt nevezzük maradék kockázatnak (residual risk).
A maradék kockázat tehát az a kockázatmennyiség, amely a kockázatkezelési intézkedések alkalmazása után is fennmarad.
A kockázatcsökkentő intézkedések különböző típusúak lehetnek, és a választásuk a kockázat jellegétől, a rendelkezésre álló erőforrásoktól és a szervezet kockázattűrő képességétől függ. Néhány példa a kockázatcsökkentő intézkedésekre:
- Megelőzés: Ezek az intézkedések a kockázat kialakulását hivatottak megakadályozni. Például egy tűz megelőzése érdekében tűzálló anyagok használata és rendszeres tűzoltógyakorlatok tartása.
- Enyhítés: Ezek az intézkedések a kockázat hatásának csökkentésére irányulnak, ha a kockázat bekövetkezik. Például egy adatvesztés enyhítésére adatmentési és helyreállítási tervek kidolgozása.
- Átvitel: Ez a kockázat áthárítását jelenti egy másik félre, például biztosítás kötése.
- Elkerülés: Ez a tevékenység elkerülését jelenti, amely a kockázatot okozza. Például egy veszélyes munkafolyamat megszüntetése.
A kockázatcsökkentő intézkedések alkalmazása során fontos figyelembe venni a költségeket és a hatékonyságot. Nem mindig a legdrágább megoldás a legjobb, néha egy egyszerű és olcsó intézkedés is jelentősen csökkentheti a kockázatot. A kockázatcsökkentő intézkedések hatékonyságát rendszeresen felül kell vizsgálni és szükség esetén módosítani kell.
A maradék kockázat elfogadható szintjének meghatározása kulcsfontosságú. Ez a szint a szervezet kockázattűrő képességétől függ. Ha a maradék kockázat meghaladja az elfogadható szintet, további kockázatcsökkentő intézkedéseket kell bevezetni.
A kockázatcsökkentő intézkedések alkalmazásának folyamata általában a következő lépéseket foglalja magában:
- A kockázat azonosítása és értékelése.
- A kockázatcsökkentő intézkedések kiválasztása.
- Az intézkedések bevezetése.
- Az intézkedések hatékonyságának ellenőrzése.
- A maradék kockázat értékelése.
A maradék kockázat kezelése ugyanolyan fontos, mint a kockázatcsökkentő intézkedések bevezetése. A szervezeteknek tisztában kell lenniük a maradék kockázattal, és fel kell készülniük a kezelésére, ha a kockázat bekövetkezik.
Például, ha egy vállalat tűzbiztonsági rendszert telepít, a tűz kockázata csökken, de nem szűnik meg teljesen. A maradék kockázat lehet például egy elektromos zárlat okozta tűz, vagy egy emberi hiba. A vállalatnak fel kell készülnie ezekre az esetekre, például tűzoltó készülékekkel, evakuációs tervekkel és tűzbiztosítással.
A maradék kockázat definíciója és számítása
A maradék kockázat az a kockázat mértéke, amely azután is fennáll, hogy a kockázatkezelési intézkedéseket végrehajtották. Más szóval, ez az a kockázat, ami a védelmi intézkedések implementálása után is megmarad. Ez egy valós tény, mivel szinte soha nem lehet egy kockázatot teljesen kiküszöbölni, csak a valószínűségét és/vagy a hatását csökkenteni.
A maradék kockázat nagysága több tényezőtől függ, beleértve a kockázatkezelési intézkedések hatékonyságát, a végrehajtásuk költségeit és a szervezet kockázattűrő képességét. Egy vállalatnak el kell döntenie, hogy mennyi kockázatot hajlandó elfogadni, és a kockázatkezelési stratégiáját ennek megfelelően kell kialakítania.
A maradék kockázat az a kockázat, amely egy kockázatkezelési terv végrehajtása után is megmarad.
A maradék kockázatot gyakran egy egyszerű képlettel fejezik ki:
Maradék Kockázat = Eredeti Kockázat – Kockázatcsökkentő Hatás
Ahol:
- Eredeti kockázat: A kockázat mértéke a beavatkozás előtt.
- Kockázatcsökkentő hatás: A bevezetett intézkedések kockázatcsökkentő hatása.
Fontos, hogy a szervezetek rendszeresen felülvizsgálják a maradék kockázatot, hogy biztosítsák, hogy az elfogadható szinten maradjon. Ez magában foglalja a kockázatkezelési intézkedések hatékonyságának értékelését és szükség esetén a kiigazítások elvégzését. A kockázatok folyamatosan változnak, ezért a kockázatkezelési stratégiát is ennek megfelelően kell aktualizálni.
Például, egy szoftverfejlesztő cég bevezethet egy szigorú kódellenőrzési folyamatot a szoftverhibák kockázatának csökkentésére. A kódellenőrzés bevezetése csökkenti a hibák számát, de nem szünteti meg teljesen. A kódellenőrzés után is maradhatnak hibák, amelyek a maradék kockázatot képezik.
Egy másik példa lehet egy bank, amely kibervédelmi intézkedéseket vezet be a kiber támadások kockázatának csökkentésére. A tűzfalak, behatolás-észlelő rendszerek és egyéb biztonsági intézkedések csökkentik a támadások valószínűségét, de nem garantálják a teljes védelmet. A sikeres támadás lehetősége, még a védelem után is, a maradék kockázat.
A maradék kockázatot befolyásoló tényezők
A maradék kockázat nagyságát számos tényező befolyásolja, amelyek szorosan összefüggnek a kockázatkezelési folyamat hatékonyságával és a bevezetett intézkedések minőségével. Az egyik legfontosabb tényező a kockázatértékelés pontossága. Ha a kockázatokat nem megfelelően azonosítják vagy alábecsülik, a bevezetett intézkedések nem lesznek elegendőek a teljes kockázat csökkentésére, így magasabb maradék kockázat marad.
A kockázatcsökkentő intézkedések hatékonysága kulcsfontosságú. Hiába vannak megtervezve a legjobb intézkedések, ha azok nem megfelelően vannak végrehajtva vagy nem működnek a várt módon, a maradék kockázat magas marad. Például, egy tűzvédelmi rendszer tervezése kiváló lehet, de ha a karbantartása elhanyagolt, a valós tűz esetén nem fog megfelelően működni, így növelve a maradék kockázatot.
A szervezet kockázattűrő képessége is jelentős szerepet játszik. Egy konzervatív szervezet, amely alacsony kockázatot hajlandó vállalni, valószínűleg több erőforrást fordít a kockázatok csökkentésére, és alacsonyabb maradék kockázatot fog elfogadni. Ezzel szemben egy kockázatvállalóbb szervezet magasabb maradék kockázatot is elfogadhat, ha a potenciális előnyök felülmúlják a kockázatokat.
A külső tényezők is befolyásolják a maradék kockázatot. Például a jogszabályi változások, a piaci körülmények változásai vagy a technológiai fejlődés új kockázatokat hozhat létre, vagy meglévő kockázatokat súlyosbíthat, amelyek befolyásolják a maradék kockázat nagyságát.
A kockázatkezelés nem egy egyszeri folyamat, hanem egy folyamatos tevékenység. A bevezetett intézkedéseket rendszeresen felül kell vizsgálni és szükség esetén módosítani kell, hogy azok továbbra is hatékonyak legyenek a kockázatok csökkentésében.
A kockázatkezelési kultúra szintén fontos tényező. Ha a szervezetben a kockázatkezelés nem prioritás, és a munkavállalók nem tudatosak a kockázatokra, a bevezetett intézkedések kevésbé lesznek hatékonyak, és a maradék kockázat magasabb marad.
Végül, a kommunikáció is lényeges. Ha a kockázatokról és a bevezetett intézkedésekről nem tájékoztatják megfelelően az érintett feleket, azok nem tudják megfelelően kezelni a kockázatokat, ami növelheti a maradék kockázatot.
A kockázatelfogadási kritériumok meghatározása
A maradék kockázat – a kockázatkezelési intézkedések bevezetése után fennmaradó kockázat szintje – elfogadási kritériumainak meghatározása kulcsfontosságú lépés a kockázatkezelési folyamatban. Ezek a kritériumok definiálják azt a szintet, amelyen a kockázat még elfogadható a szervezet számára.
A kockázatelfogadási kritériumok meghatározásakor figyelembe kell venni a szervezet kockázattűrő képességét, azaz azt a kockázati szintet, amelyet a szervezet hajlandó elviselni a céljai elérése érdekében. Ez a kockázattűrő képesség függhet a szervezet méretétől, iparágától, szabályozási környezetétől és a stratégiai céljaitól.
A kockázatelfogadási kritériumoknak SMART-nak kell lenniük: Specifikusak, Mérhetők, Elérhetők, Relevánsak és Időhöz kötöttek.
A kritériumok lehetnek kvalitatívak (pl. a kockázat „alacsony”, „közepes”, „magas”) vagy kvantitatívak (pl. a kockázat valószínűsége nem haladhatja meg az X%-ot, vagy a potenciális veszteség nem lehet nagyobb, mint Y forint). Fontos, hogy a kritériumok egyértelműek és objektívek legyenek, hogy a kockázat értékelése konzisztens és megbízható legyen.
A kockázatelfogadási kritériumok meghatározása során a következő tényezőket érdemes figyelembe venni:
- A kockázat potenciális hatása a szervezet céljaira.
- A kockázat valószínűsége.
- A rendelkezésre álló kockázatkezelési intézkedések költsége és hatékonysága.
- A érintett felek (stakeholderek) elvárásai és kockázattűrő képessége.
- A szabályozási követelmények és az iparági szabványok.
A kockázatelfogadási kritériumokat rendszeresen felül kell vizsgálni és frissíteni, hogy azok tükrözzék a szervezet változó kockázati környezetét és a stratégiai céljait. A kockázatkezelés egy folyamatos ciklus, nem pedig egyszeri esemény.
A maradék kockázat kezelésének stratégiái

A maradék kockázat kezelésének stratégiái a kockázatkezelési folyamat kritikus részét képezik. Miután azonosítottuk és értékeltük a kockázatokat, és implementáltuk a kockázatcsökkentő intézkedéseket, még mindig maradhat némi kockázat. Ezt nevezzük maradék kockázatnak. Ennek a kockázatnak a kezelésére több stratégia is létezik.
Az egyik leggyakoribb stratégia a kockázat elfogadása. Ez akkor fordul elő, ha a maradék kockázat szintje alacsony, és a kockázatkezelési költségek meghaladnák a kockázatból származó potenciális veszteségeket. Ebben az esetben a szervezet tudatosan úgy dönt, hogy elfogadja a kockázatot, és figyelemmel kíséri a helyzetet.
Egy másik stratégia a kockázat átruházása. Ez azt jelenti, hogy a kockázatot egy másik félre ruházzuk át, például biztosítás megkötésével. Ebben az esetben a biztosítótársaság vállalja a kockázatot, és fizet kártérítést, ha bekövetkezik a kockázatos esemény. A kockázat átruházása nem szünteti meg a kockázatot, de csökkenti a szervezet pénzügyi terheit.
A kockázat elkerülése egy másik lehetőség. Ez azt jelenti, hogy a szervezet elkerüli azokat a tevékenységeket vagy projekteket, amelyek magas maradék kockázattal járnak. Ez a stratégia drasztikusnak tűnhet, de indokolt lehet, ha a kockázat szintje elfogadhatatlanul magas.
A kockázat csökkentése továbbra is fontos marad a maradék kockázat kezelése során. Ez magában foglalhatja a meglévő kockázatcsökkentő intézkedések finomhangolását, vagy új intézkedések bevezetését. A cél az, hogy a maradék kockázatot a lehető legalacsonyabb szintre szorítsuk le.
A maradék kockázat kezelésének hatékonysága kulcsfontosságú a szervezet hosszú távú sikeréhez.
A megfelelő stratégia kiválasztása a kockázat szintjétől, a szervezet kockázattűrő képességétől, és a kockázatkezelési költségektől függ. Fontos, hogy a szervezet rendszeresen felülvizsgálja és frissítse kockázatkezelési stratégiáit, hogy azok továbbra is hatékonyak legyenek.
Gyakran előfordul, hogy a különböző stratégiák kombinációját alkalmazzák a maradék kockázat kezelésére. Például a szervezet elfogadhatja a kisebb kockázatokat, átruházhatja a nagyobb kockázatokat, és csökkentheti a közepes kockázatokat.
A maradék kockázat monitorozása és felülvizsgálata
A maradék kockázat monitorozása és felülvizsgálata kulcsfontosságú a kockázatkezelési folyamat hatékonyságának biztosításához. Ez a tevékenység rendszeres időközönként történik, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a bevezetett kockázatcsökkentő intézkedések a várt hatást érik el, és hogy a fennmaradó kockázat elfogadható szinten marad.
A monitorozás magában foglalja a kockázati mutatók nyomon követését, amelyek jelzik a kockázat változását. Például, ha egy informatikai rendszer biztonságáról van szó, a sikertelen behatolási kísérletek számának növekedése figyelmeztető jel lehet. A monitorozás során gyűjtött adatok alapján lehetőség nyílik a kockázatkezelési stratégia finomhangolására.
A felülvizsgálat célja annak megállapítása, hogy a kockázatkezelési eljárások és intézkedések továbbra is relevánsak és hatékonyak-e. A felülvizsgálat során figyelembe kell venni a változó üzleti környezetet, az új technológiákat és a felmerülő új kockázatokat. A felülvizsgálat eredményei alapján szükség lehet a kockázatkezelési terv módosítására.
A maradék kockázat monitorozása és felülvizsgálata nem egyszeri tevékenység, hanem egy folyamatos, ciklikus folyamat, amely biztosítja, hogy a kockázatkezelés lépést tartson a változó körülményekkel.
A monitorozás és felülvizsgálat során az alábbi szempontokat érdemes figyelembe venni:
- A kockázatkezelési intézkedések hatékonyságának mérése.
- Az esetleges új kockázatok azonosítása.
- A kockázatkezelési terv relevanciájának felülvizsgálata.
- A szabályozói követelményeknek való megfelelés ellenőrzése.
A dokumentáció kulcsfontosságú a monitorozási és felülvizsgálati folyamat során. A pontos és részletes dokumentáció lehetővé teszi a kockázatkezelési tevékenységek nyomon követését, a felelősségvállalás egyértelmű meghatározását és a jövőbeli kockázatkezelési döntések megalapozását.
Maradék kockázat és a megfelelőség (compliance)
A maradék kockázat az a kockázati szint, amely a kockázatkezelési intézkedések végrehajtása után is fennáll. A megfelelőség szempontjából ez kulcsfontosságú, hiszen a szabályozások és szabványok gyakran meghatároznak elfogadható kockázati szinteket. Ha a maradék kockázat meghaladja ezeket a határértékeket, akkor a szervezet nem felel meg a követelményeknek.
A megfelelőségi követelmények teljesítése érdekében a szervezeteknek alaposan fel kell mérniük és kezelniük kell a kockázatokat. A kockázatkezelés magában foglalja a kockázatok azonosítását, elemzését, értékelését és kezelését. A kockázatkezelési intézkedések célja a kockázatok valószínűségének és/vagy hatásának csökkentése. Azonban szinte sosem lehet a kockázatot teljesen kiküszöbölni, ezért marad valamilyen szintű kockázat, a maradék kockázat.
A megfelelőség szempontjából a cél nem a kockázat teljes megszüntetése, hanem annak kezelése egy elfogadható szintre.
A maradék kockázat elfogadható szintjének meghatározása összetett feladat. Figyelembe kell venni a szervezet méretét, tevékenységét, az iparági szabványokat és a vonatkozó jogszabályokat. A megfelelőségi auditok során a hatóságok gyakran ellenőrzik a maradék kockázat kezelésének hatékonyságát. Ez azt jelenti, hogy megvizsgálják, hogy a szervezet megfelelően azonosította-e a kockázatokat, megfelelő intézkedéseket hozott-e a kockázatok csökkentésére, és a maradék kockázat belefér-e az elfogadható tartományba.
A maradék kockázat kezelése nem egyszeri tevékenység, hanem folyamatos folyamat. A szervezeteknek rendszeresen felül kell vizsgálniuk a kockázatkezelési eljárásaikat, hogy biztosítsák azok hatékonyságát és megfelelőségét. A változó üzleti környezet és az új szabályozások miatt a kockázatok is változhatnak, ezért fontos a folyamatos monitorozás és a szükséges kiigazítások elvégzése.
Ha a maradék kockázat továbbra is magas a kockázatkezelési intézkedések ellenére is, a szervezetnek további intézkedéseket kell fontolóra vennie. Ez magában foglalhatja a kockázat elkerülését (például egy tevékenység megszüntetését), a kockázat átruházását (például biztosítás révén) vagy a kockázat elfogadását, ha a kockázatkezelési költségek meghaladják a kockázatból származó potenciális veszteségeket.
Maradék kockázat és a katasztrófa utáni helyreállítás (disaster recovery)
A maradék kockázat az a kockázatmennyiség, amely a biztonsági intézkedések bevezetése után is megmarad. Másképp fogalmazva, ez az a kockázat, amit a szervezet elfogad, mert a kockázat teljes megszüntetése technikailag nem lehetséges, gazdaságilag nem éri meg, vagy a szervezet üzleti céljaival nem összeegyeztethető. A katasztrófa utáni helyreállítás (disaster recovery – DR) tervezés szempontjából a maradék kockázat kulcsfontosságú tényező.
A DR tervek célja a kritikus üzleti funkciók és adatok helyreállítása katasztrófa esetén. Azonban a DR tervek sem képesek minden kockázatot teljes mértékben kiküszöbölni. Például, egy földrengés esetén a DR terv tartalmazhatja a kritikus rendszerek egy másik helyszínre történő átvitelét. Azonban a másodlagos helyszín is ki lehet téve földrengés kockázatának. Ez a kockázat, hogy a másodlagos helyszín is érintett lehet, a maradék kockázat része.
A DR tervezés során a maradék kockázat kezelése többféleképpen történhet:
- Kockázatelfogadás: Ha a maradék kockázat alacsony, és a további kockázatcsökkentő intézkedések költsége meghaladja a várható hasznot, a szervezet elfogadhatja a kockázatot.
- Kockázatcsökkentés: A maradék kockázat csökkenthető további biztonsági intézkedések bevezetésével, például a redundáns rendszerek kiépítésével vagy a biztonsági mentések gyakoriságának növelésével.
- Kockázatmegosztás: A kockázat megosztható például biztosítás kötésével.
A DR terveknek tartalmazniuk kell a maradék kockázat elemzését és kezelési stratégiáit.
A maradék kockázatot rendszeresen felül kell vizsgálni és értékelni, mivel a kockázati környezet folyamatosan változik. Az új fenyegetések megjelenése vagy a meglévő biztonsági intézkedések hatékonyságának csökkenése növelheti a maradék kockázatot.
A maradék kockázat jelentős hatással lehet a szervezet üzletmenet-folytonosságára. A nem megfelelően kezelt maradék kockázat súlyos következményekkel járhat egy katasztrófa esetén, például adatvesztéssel, üzemszünettel vagy a szervezet hírnevének károsodásával.
Maradék kockázat a felhő alapú szolgáltatásokban

A felhő alapú szolgáltatások használata elkerülhetetlenül együtt jár kockázatokkal. Bár a felhőszolgáltatók számos biztonsági intézkedést alkalmaznak, a kockázatok teljes mértékű kiküszöbölése szinte lehetetlen. A maradék kockázat pontosan ezt a helyzetet tükrözi: azt a kockázati szintet, ami a biztonsági intézkedések bevezetése után is fennmarad.
A maradék kockázat a felhőben többféle forrásból eredhet:
- Nem tökéletes biztonsági intézkedések: Egyetlen biztonsági intézkedés sem hibátlan. A támadók mindig új módszereket keresnek a rendszerek kijátszására.
- Emberi tényező: A felhasználók hibázhatnak, például gyenge jelszavakat használhatnak, vagy adathalász támadások áldozatává válhatnak.
- Külső függőségek: A felhőszolgáltatások gyakran függenek harmadik féltől származó szoftverektől és szolgáltatásoktól, amelyek saját biztonsági kockázatokkal rendelkezhetnek.
- Változó fenyegetések: A kiberbiztonsági fenyegetések folyamatosan fejlődnek, így a korábban hatékony intézkedések idővel elavulhatnak.
A maradék kockázat kezelése kritikus fontosságú a felhő alapú szolgáltatások biztonságos használatához. Ez magában foglalja a kockázatok azonosítását, értékelését és prioritizálását, valamint olyan intézkedések bevezetését, amelyek elfogadható szintre csökkentik a kockázati szintet.
A maradék kockázat nem feltétlenül jelenti azt, hogy a rendszer nem biztonságos. Inkább azt mutatja, hogy milyen kockázatokkal kell számolni, és milyen intézkedéseket kell tenni a kockázatok kezelésére.
Fontos megjegyezni, hogy a maradék kockázat mértéke függ a szervezet kockázattűrő képességétől. Ami az egyik szervezet számára elfogadható, az egy másik számára elfogadhatatlan lehet. A szervezeteknek ezért saját kockázatkezelési stratégiát kell kidolgozniuk, amely figyelembe veszi egyedi igényeiket és körülményeiket.
A maradék kockázat csökkentésére irányuló intézkedések közé tartozhatnak például a következők:
- További biztonsági intézkedések bevezetése: Például többfaktoros hitelesítés, adatok titkosítása, behatolásérzékelő rendszerek.
- Biztonsági tudatosság növelése: A felhasználók képzése a biztonsági kockázatokról és a védekezési módszerekről.
- Rendszeres biztonsági auditok és penetrációs tesztek végrehajtása: A sebezhetőségek feltárása és javítása.
- Incidenskezelési terv kidolgozása: A biztonsági incidensekre való gyors és hatékony reagálás biztosítása.
A maradék kockázat gondos kezelése elengedhetetlen a felhő alapú szolgáltatások biztonságos és hatékony használatához.
Maradék kockázat a szoftverfejlesztésben
A maradék kockázat a szoftverfejlesztésben az a kockázati szint, amely a kockázatcsökkentő intézkedések alkalmazása után is megmarad. Ez azt jelenti, hogy még a legjobb biztonsági protokollok és óvintézkedések mellett is létezik egy bizonyos szintű elfogadható kockázat, amelyet a szervezet vállal. Gyakorlatilag lehetetlen minden kockázatot teljesen kiküszöbölni, ezért a maradék kockázat kezelése kritikus fontosságú.
A maradék kockázatot több tényező is befolyásolhatja a szoftverfejlesztés során. Ezek közé tartozik a kockázatcsökkentő intézkedések hatékonysága, a rendszer komplexitása, a fejlesztési folyamat minősége és a külső fenyegetések jellege. Például, ha egy szoftver kritikus biztonsági résekkel rendelkezik, és a javítások nem teljesen hatékonyak, a maradék kockázat magasabb lesz.
A maradék kockázat elfogadható szintjének meghatározása a szervezet kockázattűrő képességétől és a szoftver üzleti értékétől függ.
A maradék kockázat kezelése magában foglalja annak azonosítását, értékelését, rangsorolását és nyomon követését. A szervezeteknek rendszeresen felül kell vizsgálniuk a kockázatcsökkentő intézkedéseiket, és szükség esetén ki kell igazítaniuk azokat a maradék kockázat elfogadható szinten tartása érdekében. Ez magában foglalhatja a biztonsági tesztek elvégzését, a kódellenőrzéseket, a sebezhetőség-vizsgálatokat és a biztonsági tudatosságnövelő képzéseket.
A maradék kockázat elfogadható szintjének meghatározása egy folyamatos folyamat. A technológia fejlődésével és a fenyegetések változásával a szervezeteknek folyamatosan alkalmazkodniuk kell kockázatkezelési stratégiájukhoz. A maradék kockázatot befolyásoló tényezők közé tartozik a szoftver életciklusa, a felhasználók száma és a rendszerhez való hozzáférés szintje.
A maradék kockázat kezelésének egyik módja a kockázatátvitel, például biztosítás megkötése vagy külső szolgáltató bevonása. Bár ez nem szünteti meg a kockázatot, csökkentheti a szervezet pénzügyi terheit, ha egy incidens bekövetkezik. További fontos szempont a vészhelyzeti helyreállítási terv kidolgozása, amely meghatározza, hogyan kell reagálni egy biztonsági incidensre, és hogyan lehet a lehető leggyorsabban helyreállítani a rendszereket.
Végül, a kommunikáció kulcsfontosságú a maradék kockázat kezelésében. A szervezeteknek tájékoztatniuk kell a érdekelt feleket a kockázatokról, a kockázatcsökkentő intézkedésekről és a maradék kockázat elfogadható szintjéről. Ez elősegíti a bizalmat és a megértést, és lehetővé teszi a szervezetek számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a kockázatkezeléssel kapcsolatban.