Az M.2 formátum egy modern interfész specifikáció, amelyet belső bővítőkártyákhoz és csatlakozókhoz terveztek. Elsődleges célja, hogy a nagy teljesítményű, kis méretű tárolóeszközök, például az SSD-k számára ideális megoldást nyújtson. Az M.2 váltotta le az mSATA szabványt, mivel sokkal rugalmasabb és nagyobb teljesítményre képes.
Az elterjedése robbanásszerű volt, köszönhetően a laptopok és az asztali számítógépek iránti növekvő igénynek, amelyekben a méret és a sebesség kulcsfontosságú tényezők. A hagyományos 2.5 hüvelykes SSD-khez képest az M.2 sokkal kisebb helyet foglal, így ideális a vékony és könnyű laptopokba. Emellett az M.2 interfész kihasználhatja a PCIe sávszélességet, ami jelentősen nagyobb adatátviteli sebességet tesz lehetővé, mint a SATA interfész.
Az M.2 formátum kulcsszerepet játszik a modern számítástechnikai eszközök teljesítményének növelésében és a méretük csökkentésében.
A formátum rugalmassága abban is megmutatkozik, hogy többféle kulcsozással (notch) létezik, amelyek különböző protokollokat támogatnak. A leggyakoribb kulcsozások a B-key és az M-key, amelyek eltérő PCIe sávszámot és SATA támogatást kínálnak. Ez a sokoldalúság lehetővé teszi, hogy az M.2 csatlakozók különböző típusú eszközöket fogadjanak, beleértve a Wi-Fi kártyákat és más bővítőkártyákat is, bár leggyakrabban SSD-khez használják.
A jövőben az M.2 formátum várhatóan még inkább elterjed, ahogy a technológia fejlődik és a felhasználók egyre nagyobb teljesítményt és kisebb méretet várnak el a számítógépeiktől. A NVMe protokoll megjelenése az M.2 interfészen keresztül tovább növelte a formátum jelentőségét, mivel ez a protokoll optimalizálja az SSD-k teljesítményét a PCIe sávszélesség kihasználásával.
Az M.2 szabvány történeti háttere és evolúciója
Az M.2 szabvány a Next Generation Form Factor (NGFF) néven indult útjára, ami jól tükrözi a célját: a régebbi csatlakozó formátumok, mint például az mSATA felváltása. Az mSATA, bár a SATA interfészt használta, fizikai méreteiben korlátozott volt, ami a teljesítmény és a kapacitás növelésének útjába állt.
Az NGFF, később M.2 névre keresztelve, 2013-ban jelent meg, és egy sokkal rugalmasabb, modulárisabb megoldást kínált. A fő különbség az mSATA-hoz képest, hogy az M.2 nem csak a SATA interfészt támogatja, hanem a PCIe (Peripheral Component Interconnect Express) buszt is. Ez lehetővé teszi, hogy az SSD-k sokkal gyorsabban kommunikáljanak a rendszerrel, kihasználva a PCIe sávszélességét.
Az M.2 szabvány evolúciójának fontos része a különböző méretek és kulcsok (keys) bevezetése. A méretek, mint például a 2242, 2260, 2280 (ahol az első két számjegy a szélességet, a második kettő a hosszúságot jelöli milliméterben), lehetővé teszik a gyártók számára, hogy különböző méretű eszközöket hozzanak létre, alkalmazkodva a különböző eszközökbe (laptopok, asztali gépek, stb.). A kulcsok pedig a csatlakozóban lévő bevágások, amelyek meghatározzák, hogy milyen típusú interfészt (SATA vagy PCIe) támogat az adott M.2 foglalat.
Az M.2 szabvány bevezetése egy jelentős lépés volt az SSD technológia fejlődésében, lehetővé téve a gyorsabb, kisebb és energiatakarékosabb tárolóeszközök elterjedését.
A PCIe interfészt használó M.2 SSD-k teljesítménye tovább növelhető a NVMe (Non-Volatile Memory Express) protokoll használatával. Az NVMe egy kifejezetten a flash memóriákhoz tervezett protokoll, amely sokkal hatékonyabban kezeli a párhuzamos műveleteket, mint a régebbi AHCI (Advanced Host Controller Interface) protokoll, amelyet a SATA SSD-k használnak.
Az M.2 szabvány fejlődése továbbra is tart. Újabb generációk jelennek meg, amelyek még nagyobb sávszélességet kínálnak a PCIe buszon keresztül (pl. PCIe Gen4, Gen5), így az M.2 SSD-k teljesítménye folyamatosan növekszik. Ezenkívül a szabvány támogatja a különböző tárolási technológiákat, mint például a 3D NAND és a QLC (Quad-Level Cell), amelyek lehetővé teszik a nagyobb kapacitású SSD-k gyártását.
Az M.2 nem csupán SSD-khez használható. Más eszközök is használhatják ezt a formátumot, például Wi-Fi modulok és Bluetooth adapterek. Ez a sokoldalúság tovább növeli az M.2 szabvány jelentőségét a modern számítástechnikában.
Az M.2 kulcsfontosságú specifikációi és jellemzői
Az M.2 egy kisméretű csatlakozó interfész, amelyet elsősorban SSD-k (Solid State Drives) és más belső bővítőkártyák számára terveztek. A hagyományos SATA interfészekhez képest, az M.2 jelentősen kisebb méretű és nagyobb adatátviteli sebességet tesz lehetővé.
Az M.2 kulcsfontosságú specifikációi közé tartozik a különböző méretek és kulcsok. A méretek a kártya hosszát és szélességét jelölik, például 2242 (22 mm széles, 42 mm hosszú), 2280 (22 mm széles, 80 mm hosszú) vagy 22110 (22 mm széles, 110 mm hosszú). A 2280 a legelterjedtebb méret.
A kulcsok (notch) az M.2 csatlakozó különböző pontjain elhelyezkedő bevágások, amelyek meghatározzák, hogy mely interfészeket támogatja az adott kártya. A leggyakoribb kulcsok a következők:
- B kulcs: Általában SATA vagy PCIe x2 interfészt használ.
- M kulcs: Általában PCIe x4 interfészt használ, ami nagyobb sávszélességet biztosít.
- B+M kulcs: Kombinálja a B és M kulcsok funkcióit, így mindkét interfészt támogatja.
Az M.2 SSD-k jelentős előrelépést jelentenek a tárolási technológiában, mivel kisebb helyet foglalnak, gyorsabbak és energiahatékonyabbak a hagyományos meghajtókhoz képest.
Az M.2 támogatja a SATA és a PCIe (Peripheral Component Interconnect Express) protokollokat. A SATA protokoll azonos a hagyományos 2.5 hüvelykes SSD-k által használt protokollal, míg a PCIe protokoll sokkal nagyobb sávszélességet biztosít, ami lényegesen gyorsabb adatátvitelt tesz lehetővé.
A PCIe alapú M.2 SSD-k gyakran használják az NVMe (Non-Volatile Memory Express) protokollt, amelyet kifejezetten a flash memóriákhoz terveztek. Az NVMe optimalizálja az adatátvitelt, csökkenti a késleltetést és növeli a teljesítményt.
Az M.2 csatlakozó nem csak SSD-khez használható. Használják még Wi-Fi modulok, Bluetooth modulok és más bővítőkártyák számára is, bár ezek kevésbé elterjedtek.
Az M.2 interfészek típusai: SATA, PCIe, NVMe
Az M.2 formátumú SSD-k nem csupán a fizikai méretükben különböznek, hanem az interfészekben is, amelyeken keresztül kommunikálnak a számítógéppel. A legelterjedtebb M.2 interfészek a SATA, a PCIe és az NVMe. Mindegyik interfész eltérő teljesítményt és funkcionalitást kínál.
A SATA (Serial ATA) interfész az egyik legrégebbi és legelterjedtebb tároló interfész. Bár az M.2 formátumot használja, az M.2 SATA SSD-k valójában a hagyományos 2.5 hüvelykes SATA SSD-kkel megegyező teljesítményt nyújtják. Ez azt jelenti, hogy a sávszélességük korlátozott, általában 6 Gbps (gigabit per second). Bár az M.2 SATA SSD-k kisebbek és könnyebbek lehetnek a 2.5 hüvelykes társaiknál, a teljesítményük nem javul az M.2 formátum miatt.
A PCIe (Peripheral Component Interconnect Express) interfész egy sokkal gyorsabb adatátviteli technológia, amelyet elsősorban videokártyákhoz és más nagy teljesítményű perifériákhoz terveztek. Az M.2 PCIe SSD-k kihasználják a PCIe busz által kínált nagyobb sávszélességet, ami jelentősen megnöveli az olvasási és írási sebességet. A PCIe interfész különböző generációi és sávszámai (lanes) léteznek (pl. PCIe 3.0 x4, PCIe 4.0 x4), amelyek mindegyike eltérő maximális sávszélességet kínál. Minél magasabb a generáció és a sávszám, annál gyorsabb az adatátvitel.
Az NVMe (Non-Volatile Memory Express) egy protokoll, amelyet kifejezetten a nagy teljesítményű, nem felejtő memóriákhoz, például az SSD-khez terveztek. Az NVMe protokoll a PCIe interfészt használja, hogy kihasználja annak teljes potenciálját. Az NVMe SSD-k a SATA SSD-khez képest jelentősen alacsonyabb késleltetéssel és magasabb IOPS (Input/Output Operations Per Second) értékekkel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy az NVMe SSD-k sokkal gyorsabban képesek kezelni a párhuzamos olvasási és írási műveleteket, ami különösen fontos a nagy terhelésű alkalmazások és a multitasking szempontjából.
Az NVMe protokoll optimalizált a modern, többszálas processzorokhoz, lehetővé téve a párhuzamos adatkezelést és a hatékonyabb erőforrás-kihasználást.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az NVMe SSD-k sokkal gyorsabban indítják el az operációs rendszert, töltik be az alkalmazásokat és másolják a fájlokat, mint a SATA SSD-k. A PCIe és NVMe kombinációja tette lehetővé az M.2 SSD-k számára, hogy a hagyományos tárolóeszközök teljesítményét jelentősen felülmúlják.
Az M.2 foglalat támogatja mind a SATA, mind a PCIe/NVMe SSD-ket, de nem minden alaplap támogatja mindkét típust. Vásárlás előtt ellenőrizni kell az alaplap specifikációit, hogy megtudjuk, melyik interfészeket támogatja az M.2 foglalat.
Például:
- Egy alaplap rendelkezhet egy M.2 foglalattal, amely csak SATA SSD-ket támogat.
- Egy másik alaplap rendelkezhet egy M.2 foglalattal, amely csak PCIe/NVMe SSD-ket támogat.
- Egy harmadik alaplap pedig rendelkezhet egy M.2 foglalattal, amely mindkét típust támogatja.
A megfelelő M.2 SSD kiválasztása függ a felhasználási céltól és a költségvetéstől. A SATA SSD-k általában olcsóbbak, de a teljesítményük korlátozott. A PCIe/NVMe SSD-k drágábbak, de sokkal gyorsabbak, és ideálisak a nagy teljesítményt igénylő feladatokhoz.
Az M.2 méretek és kódolások (2230, 2242, 2260, 2280, 22110 stb.)
Az M.2 SSD-k nem csupán a csatlakozó típusaikban, hanem a fizikai méretükben és a használt kódolásukban is eltérnek. Ezek a különbségek meghatározzák, hogy melyik M.2 SSD kompatibilis egy adott alaplappal vagy laptoppal. A méretek jelölésére egy ötjegyű számot használnak, ahol az első két szám a szélességet, a második két vagy három szám pedig a hosszt jelöli milliméterben.
A leggyakoribb M.2 méretek közé tartozik a 2230 (22 mm széles, 30 mm hosszú), a 2242, a 2260, a 2280, és a 22110. A 2280 a legelterjedtebb, szinte minden alaplap és laptop támogatja ezt a méretet. A rövidebb méretek, mint a 2230 és a 2242, gyakran megtalálhatók kisebb eszközökben, például ultrahordozható laptopokban vagy beágyazott rendszerekben, ahol a hely korlátozott.
A hosszabb méretek, mint a 22110, általában nagyobb kapacitást és/vagy jobb hűtést tesznek lehetővé. Ezeket leginkább asztali számítógépekben vagy szerverekben alkalmazzák, ahol a hely kevésbé korlátozó tényező.
A méret mellett a kódolás is kulcsfontosságú. Az M.2 SSD-k két fő kódolási típusa létezik: B key és M key. Egyes SSD-k B+M key kódolást használnak, ami azt jelenti, hogy mindkét típusú foglalatba illeszthetők. A kódolás határozza meg, hogy az SSD melyik interfészt használja: SATA, PCIe x2 vagy PCIe x4.
A B key kódolású M.2 SSD-k általában SATA vagy PCIe x2 interfészt használnak, míg az M key kódolásúak PCIe x4-et, ami nagyobb sávszélességet és ezáltal gyorsabb adatátvitelt tesz lehetővé.
A kódolás ellenőrzése elengedhetetlen a kompatibilitás biztosításához. Az alaplap vagy laptop specifikációjában mindig fel van tüntetve, hogy milyen méretű és kódolású M.2 SSD-ket támogat. Ha nem megfelelő kódolású SSD-t próbálunk csatlakoztatni, az fizikailag nem fog beleilleni a foglalatba, vagy ha bele is illik, nem fog működni.
Például, egy 2280-as M key SSD nem fog működni egy olyan alaplapon, ami csak 2242-es B key SSD-ket támogat. Ezért vásárlás előtt mindig ellenőrizni kell a kompatibilitást.
A különböző méretek és kódolások kombinációja széles választékot kínál az M.2 SSD-k terén, lehetővé téve a felhasználók számára, hogy az igényeiknek leginkább megfelelő megoldást válasszák.
Az M.2 foglalatok típusai és kulcsai (B, M, B+M)
Az M.2 foglalatok nem csupán a méretükben, hanem a kulcsozásukban is eltérnek egymástól. Ez a kulcsozás határozza meg, hogy milyen típusú M.2 eszköz illeszthető az adott foglalatba. A leggyakoribb kulcsok a B, M és B+M.
A B kulcsú M.2 foglalatok általában SATA vagy PCIe x2 interfészt támogatnak. Ez azt jelenti, hogy egy B kulcsú foglalatba illesztett SSD sebessége korlátozott lehet, különösen a PCIe x4-es megoldásokhoz képest.
Az M kulcsú foglalatok ezzel szemben jellemzően a PCIe x4 interfészt használják, ami jelentősen nagyobb adatátviteli sebességet tesz lehetővé. Emellett egyes M kulcsú foglalatok a SATA-t is támogatják.
A B+M kulcsú foglalatok a B és az M kulcsok előnyeit ötvözik. Ez azt jelenti, hogy mindkét típusú SSD (B és M kulcsú) behelyezhető ebbe a foglalatba. Azonban fontos megjegyezni, hogy a B+M kulcsú SSD-k gyakran a lassabb, PCIe x2 vagy SATA interfészt használják, még akkor is, ha M kulcsú foglalatba vannak helyezve.
A kulcsozás elsődleges célja, hogy megakadályozza a nem kompatibilis eszközök csatlakoztatását, ezzel elkerülve az esetleges hardverkárosodást.
A kulcsok elhelyezkedése a foglalaton és az SSD-n is meghatározott. A B kulcsú foglalatokban a kulcs a 6. érintkezőnél található, míg az M kulcsúakban a 59. érintkezőnél. A B+M kulcsú SSD-ken pedig mindkét pozícióban van bevágás.
A kulcsok azonosításán túl érdemes figyelembe venni a foglalat méretét is. Az M.2 szabvány különböző hosszúságú és szélességű eszközöket támogat, ezért a megfelelő méretű SSD kiválasztása is elengedhetetlen.
Az alábbi lista összefoglalja a legfontosabb különbségeket:
- B kulcs: SATA vagy PCIe x2, alacsonyabb sebesség.
- M kulcs: PCIe x4 (leggyakrabban), SATA lehetséges, magasabb sebesség.
- B+M kulcs: Kompatibilis mindkét foglalattal, de általában alacsonyabb sebességgel működik.
A helyes M.2 SSD kiválasztásához tehát alaposan meg kell vizsgálni az alaplap vagy laptop specifikációit, különös tekintettel a foglalat típusára és a támogatott interfészekre.
Az M.2 SSD-k előnyei és hátrányai a hagyományos SSD-khez képest
Az M.2 SSD-k a hagyományos, 2.5 hüvelykes SSD-khez képest számos előnnyel bírnak, melyek elsősorban a kisebb méretükből és a gyorsabb adatátviteli sebességükből adódnak. Az M.2 formátum lehetővé teszi, hogy az SSD-k közvetlenül az alaplapra csatlakozzanak, ami csökkenti a kábelek számát és helyet takarít meg a számítógépházban. Ez különösen fontos a vékony és könnyű laptopok, valamint a kis méretű asztali gépek (SFF) esetében.
A sebesség terén az M.2 SSD-k gyakran a NVMe protokollt használják, ami a PCIe sávokat kihasználva lényegesen nagyobb sávszélességet biztosít, mint a SATA interfész. A SATA-alapú SSD-k maximális elméleti sebessége körülbelül 600 MB/s, míg az NVMe SSD-k elérhetik a 3500 MB/s vagy akár a 7000 MB/s sebességet is, a technológia fejlődésével ez a szám folyamatosan növekszik. Ez a különbség érezhetően gyorsabb betöltési időket, fájlmásolást és alkalmazásindítást eredményez.
Az M.2 NVMe SSD-k a teljesítmény szempontjából jelentős előnyt jelentenek a hagyományos SATA SSD-khez képest, különösen a nagy adatmennyiségek kezelésekor.
Ugyanakkor az M.2 SSD-knek vannak hátrányai is. Az egyik a magasabb ár. Az NVMe SSD-k általában drágábbak, mint a SATA SSD-k, bár az árak az elmúlt években csökkentek. A másik a hőtermelés. A gyorsabb adatátviteli sebesség több hőt termel, ami befolyásolhatja a teljesítményt és az élettartamot. Ezért sok M.2 SSD-hez hűtőborda is tartozik, vagy az alaplapok gyárilag rendelkeznek M.2 foglalatokhoz tervezett hűtési megoldásokkal.
További hátrány lehet a kompatibilitás. Bár az M.2 foglalatok egyre elterjedtebbek, nem minden alaplap támogatja az NVMe protokollt, és előfordulhat, hogy csak SATA-alapú M.2 SSD-ket fogadnak. Vásárlás előtt ezért mindig ellenőrizni kell az alaplap specifikációit.
Összefoglalva, az M.2 SSD-k ideálisak azok számára, akik a leggyorsabb tárolási megoldást keresik, és hajlandóak többet fizetni érte. A hagyományos SSD-k továbbra is jó választás lehetnek azoknak, akik költséghatékony megoldást keresnek, és nem igénylik a leggyorsabb sebességet.
Az M.2 SSD-k alkalmazási területei: laptopok, asztali gépek, szerverek, beágyazott rendszerek
Az M.2 SSD-k elterjedése forradalmasította a tárolási megoldásokat, és számos területen váltak elengedhetetlenné. Kisméretű formátumuk és nagy teljesítményük miatt ideálisak a különböző eszközökben való használatra.
Laptopok: A laptopok esetében az M.2 SSD-k különösen fontosak. A vékony és könnyű laptopok tervezése során minden milliméter számít, és az M.2 SSD-k helytakarékos megoldást kínálnak. Emellett a gyors adatátviteli sebességük jelentősen javítja a rendszer teljesítményét, ami gyorsabb betöltési időket, rövidebb programindításokat és általánosan gördülékenyebb felhasználói élményt eredményez. A régebbi laptopokban a 2.5″-os HDD/SSD helyett is gyakran alkalmazzák az M.2 formátumot, adapter segítségével.
Asztali gépek: Az asztali gépekben az M.2 SSD-k elsősorban a rendszerindító meghajtó szerepét töltik be. A gyors rendszerindítás és a programok villámgyors betöltése jelentősen javítja a felhasználói élményt. Az M.2 foglalatokkal rendelkező alaplapok lehetővé teszik a közvetlen csatlakoztatást, ami csökkenti a kábelezést és javítja a légáramlást a számítógépházban. A nagyobb kapacitású merevlemezekkel kiegészítve ideális kombinációt alkotnak a gyors rendszerindításhoz és a nagy adatmennyiségek tárolásához.
Szerverek: A szervereknél az M.2 SSD-k a teljesítmény és a megbízhatóság szempontjából kulcsfontosságúak. A gyors adatátviteli sebességük elengedhetetlen a nagy terhelésű alkalmazások futtatásához és a gyors adatfeldolgozáshoz. Az M.2 SSD-k használata csökkenti a késleltetést és javítja a szerver válaszidejét, ami kritikus fontosságú a weboldalak, adatbázisok és más szerveralkalmazások számára. A redundáns tömbökben (RAID) való használatuk tovább növeli a megbízhatóságot és az adatbiztonságot.
Az M.2 SSD-k az adatközpontokban is egyre népszerűbbek, ahol a nagy sűrűségű tárolás és az alacsony energiafogyasztás fontos szempont.
Beágyazott rendszerek: A beágyazott rendszerekben, mint például ipari számítógépek, orvosi eszközök és autóipari rendszerek, az M.2 SSD-k a megbízhatóságuk és a kis méretük miatt előnyösek. Ezek a rendszerek gyakran zord környezeti körülmények között működnek, és az M.2 SSD-k ellenállnak a rázkódásnak és a hőmérsékletváltozásoknak. Az alacsony energiafogyasztásuk is fontos szempont a hordozható és akkumulátoros eszközök esetében.
Az M.2 SSD-k különböző méretekben és konfigurációkban érhetők el, ami lehetővé teszi a tervezők számára, hogy a legmegfelelőbb megoldást válasszák az adott alkalmazáshoz. A 2280-as méret (22 mm széles és 80 mm hosszú) a leggyakoribb, de léteznek rövidebb és hosszabb változatok is.
Az M.2 interfész támogatja a SATA és a NVMe protokollokat is. A SATA protokoll a régebbi technológiát képviseli, míg az NVMe (Non-Volatile Memory Express) a PCIe sávszélességét kihasználva sokkal nagyobb sebességet tesz lehetővé. Az NVMe SSD-k különösen alkalmasak a nagy teljesítményt igénylő alkalmazásokhoz, mint például a videószerkesztés és a játék.
Az M.2 SSD-k telepítése és konfigurálása
Az M.2 SSD-k telepítése viszonylag egyszerű folyamat, de néhány dologra érdemes odafigyelni. Először is, az alaplapodon ellenőrizd, hogy van-e M.2 foglalat. Ezek a foglalatok általában apró, vízszintes csatlakozók, melyek a SATA portok közelében találhatóak, de a pontos helyük alaplaponként eltérő lehet. A legtöbb modern alaplapon legalább egy, de gyakran több M.2 foglalat is megtalálható.
A telepítéshez először keresd meg a megfelelő csavart, amely az M.2 SSD rögzítéséhez szükséges. Ez a csavar általában apró, és az alaplap tartozékai között található. Helyezd az M.2 SSD-t a foglalatba, ügyelve arra, hogy a csatlakozó pontjai megfelelően illeszkedjenek. Ezután nyomd le az SSD-t, és rögzítsd a csavarral.
Az M.2 SSD-k telepítése előtt feltétlenül nézd meg az alaplap kézikönyvét, hogy megtudd, melyik foglalat támogatja a kívánt sebességet és protokollokat (pl. SATA vagy NVMe).
A konfiguráció során a BIOS/UEFI beállításokban kell ellenőrizni, hogy az SSD észlelhető-e. Ha nem, akkor érdemes frissíteni a BIOS-t, vagy ellenőrizni, hogy a foglalat engedélyezve van-e a beállításokban. Egyes alaplapokon előfordulhat, hogy egy M.2 foglalat használata letilt bizonyos SATA portokat, ezért ezt is érdemes ellenőrizni.
Az operációs rendszer telepítésekor az SSD-t válaszd ki telepítési célként. Ha már van operációs rendszer a gépen, akkor az SSD-t formázni kell, és hozzá kell rendelni egy meghajtó betűjelet a Lemezkezelőben. Az M.2 NVMe SSD-k kihasználásához érdemes az operációs rendszert telepíteni rájuk, mivel így a rendszer gyorsabban indul el és a programok is gyorsabban töltődnek be.
Az M.2 SSD-kkel kapcsolatos gyakori problémák és hibaelhárítás
Az M.2 SSD-k, bár kompaktak és gyorsak, néha problémákat okozhatnak. Az egyik leggyakoribb gond a kompatibilitás. Nem minden alaplap támogatja az összes M.2 SSD-t, különösen a régebbi modellek. Ellenőrizze az alaplap dokumentációját, hogy megtudja, milyen típusú (pl. SATA vagy NVMe) és méretű (pl. 2280) M.2 SSD-ket támogat.
Egy másik gyakori probléma a helytelen behelyezés. Az M.2 csatlakozó érzékeny, és a nem megfelelő behelyezés károsíthatja az SSD-t vagy az alaplapot. Győződjön meg róla, hogy az SSD megfelelően illeszkedik a csatlakozóba, és a rögzítőcsavar megfelelően van meghúzva, de nem túl erősen.
A meghajtó felismerésének hiánya is gyakori. Ha az SSD nem jelenik meg a BIOS-ban vagy az operációs rendszerben, ellenőrizze a következőket:
- Győződjön meg róla, hogy az SSD megfelelően van behelyezve.
- Ellenőrizze a BIOS beállításait, hogy az M.2 port engedélyezve van-e. Néha a portot manuálisan kell engedélyezni.
- Frissítse az alaplap BIOS-át a legújabb verzióra.
- Próbálja ki az SSD-t egy másik számítógépben, ha lehetséges, hogy kizárja a hardverhibát.
A teljesítményproblémák is előfordulhatnak. Ha az M.2 SSD nem a várt sebességgel működik, ellenőrizze a következőket:
- Győződjön meg róla, hogy az SSD NVMe protokollal működik, ha NVMe SSD-ről van szó. A SATA protokollal működő M.2 SSD-k lassabbak.
- Ellenőrizze, hogy az SSD a CPU-hoz vagy a lapkakészlethez van-e csatlakoztatva. A CPU-hoz csatlakoztatott SSD-k általában gyorsabbak.
- Frissítse az SSD firmware-jét.
A túlmelegedés is probléma lehet, különösen a nagy teljesítményű NVMe SSD-knél. A túlmelegedés teljesítménycsökkenést vagy akár adatvesztést is okozhat.
A megoldás lehet egy M.2 hűtőborda használata.
Végül, a driverek is okozhatnak problémákat. Győződjön meg róla, hogy a legújabb driverek vannak telepítve az SSD-hez és az alaplaphoz.