A kettős lényegesség (double materiality) a fenntarthatósági jelentéstétel alapvető koncepciója, amely túlmutat a hagyományos pénzügyi lényegességen. Lényege, hogy egy vállalatnak nem csupán a pénzügyi teljesítményére gyakorolt környezeti és társadalmi hatásait kell figyelembe vennie, hanem azokat a módokat is, ahogyan a környezeti és társadalmi tényezők befolyásolják a vállalat pénzügyi helyzetét, teljesítményét és kilátásait.
Ez a megközelítés kétirányú kapcsolatot feltételez: a vállalat hatása a világra és a világ hatása a vállalatra. Az első aspektus, az úgynevezett „kívülről befelé” lényegesség azt vizsgálja, hogy a környezeti és társadalmi kérdések hogyan befolyásolják a vállalat értékteremtését. Például, egy klímaváltozásnak kitett mezőgazdasági vállalat esetében a szélsőséges időjárási viszonyok jelentősen ronthatják a terméshozamot és a bevételt.
A második aspektus, a „belülről kifelé” lényegesség azt elemzi, hogy a vállalat tevékenységei milyen hatást gyakorolnak a környezetre és a társadalomra. Ez magában foglalhatja például a károsanyag-kibocsátást, a vízfogyasztást, a munkavállalói jogokat és a közösségi kapcsolatokat. A vállalat felelőssége, hogy feltárja és kezelje ezeket a hatásokat, még akkor is, ha azok nem közvetlenül befolyásolják a pénzügyi eredményét.
A kettős lényegesség elvének alkalmazása lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy átfogóbb képet adjanak a fenntarthatósági teljesítményükről, és jobban azonosítsák a kockázatokat és lehetőségeket.
A kettős lényegesség alkalmazása nem csupán a jelentéstételi kötelezettség teljesítése, hanem egy stratégiai eszköz is, amely segíti a vállalatokat a hosszú távú értékteremtésben és a fenntartható üzleti modell kialakításában. A lényeges kérdések azonosításához a vállalatoknak széles körű konzultációt kell folytatniuk az érdekelt felekkel, beleértve a befektetőket, a munkavállalókat, a vásárlókat, a beszállítókat és a helyi közösségeket.
A hagyományos pénzügyi lényegesség korlátai és a fenntarthatósági szempontok integrálásának szükségessége
A hagyományos számviteli lényegesség kizárólag a pénzügyi szempontokra összpontosít. Ez azt jelenti, hogy egy információ akkor lényeges, ha annak elhagyása vagy téves bemutatása befolyásolhatja a befektetők döntéseit. Ez a megközelítés azonban nem veszi figyelembe a vállalat környezeti és társadalmi hatásait, amelyek hosszú távon jelentősen befolyásolhatják a pénzügyi teljesítményt is.
A pénzügyi lényegesség korlátai egyre nyilvánvalóbbá válnak, ahogy a fenntarthatósági kérdések – mint például a klímaváltozás, a természeti erőforrások kimerülése és a társadalmi egyenlőtlenségek – egyre nagyobb kockázatot jelentenek a vállalatok számára. Ezek a kockázatok nem csupán a vállalat hírnevét és működését érinthetik, hanem közvetlen hatással lehetnek a pénzügyi eredményeire is.
A kettős lényegesség elve éppen ezért terjeszti ki a lényegesség fogalmát. Nem csak azt vizsgálja, hogy a fenntarthatósági tényezők hogyan befolyásolják a vállalat pénzügyi helyzetét (pénzügyi lényegesség), hanem azt is, hogy a vállalat tevékenysége hogyan hat a környezetre és a társadalomra (hatás lényegesség). Ez a két irányú megközelítés biztosítja, hogy a vállalatok átfogó képet kapjanak a fenntarthatósággal kapcsolatos kockázatokról és lehetőségekről.
A kettős lényegesség elismeri, hogy a vállalatok nem csupán gazdasági egységek, hanem a társadalom és a környezet szerves részei is, és felelősséggel tartoznak azokért a hatásokért, amelyeket tevékenységükkel okoznak.
A fenntarthatósági szempontok integrálásának szükségességét egyre több érdekelt fél – befektetők, fogyasztók, munkavállalók, szabályozók – ismeri fel. A vállalatoknak ezért át kell értékelniük üzleti modelljüket és stratégiájukat annak érdekében, hogy a fenntarthatóságot a döntéshozatal középpontjába helyezzék. Ez nem csupán a kockázatok kezeléséről szól, hanem új lehetőségek megragadásáról is, mint például a fenntartható termékek és szolgáltatások fejlesztése, az erőforrás-hatékonyság növelése és a társadalmi problémák megoldásában való aktív részvétel.
A kettős lényegesség definíciója és elemei: hatáslényegesség és pénzügyi lényegesség
A kettős lényegesség a fenntarthatósági jelentéstétel egyik alapvető koncepciója, ami a hagyományos, pénzügyi lényegesség elvét terjeszti ki. Lényege, hogy egy vállalatnak nem csak azokat a fenntarthatósági témákat kell figyelembe vennie, amelyek befolyásolják a pénzügyi teljesítményét, hanem azokat is, amelyekre a vállalat tevékenységei gyakorolnak jelentős hatást.
A kettős lényegesség két fő elemből áll:
- Hatáslényegesség (impact materiality): Ez azt jelenti, hogy a vállalatnak azonosítania kell azokat a környezeti és társadalmi hatásokat, amelyeket a tevékenységei okoznak. Ez magában foglalhatja a káros hatásokat (pl. környezetszennyezés, emberi jogok megsértése) és a pozitív hatásokat is (pl. munkahelyteremtés, innováció).
- Pénzügyi lényegesség (financial materiality): Ez arra vonatkozik, hogy a vállalatnak azonosítania kell azokat a fenntarthatósági témákat, amelyek pénzügyi szempontból befolyásolják a vállalatot. Ez magában foglalhatja a kockázatokat (pl. klímaváltozás miatti károk) és a lehetőségeket (pl. zöld technológiákba való befektetés).
A kettős lényegesség tehát azt jelenti, hogy egy vállalatnak mindkét szempontot figyelembe kell vennie a fenntarthatósági jelentése során.
Például, egy textilipari vállalat számára a vízhasználat mind hatáslényegességi, mind pénzügyi lényegességi szempontból releváns lehet. Hatáslényegességi szempontból a túlzott vízhasználat vízhiányt okozhat a helyi közösségekben. Pénzügyi lényegességi szempontból a vízszabályozások szigorodása növelheti a vállalat költségeit.
A kettős lényegesség alkalmazása segít a vállalatoknak abban, hogy jobban megértsék a fenntarthatósággal kapcsolatos kockázataikat és lehetőségeiket, valamint hogy átláthatóbb módon kommunikáljanak a fenntarthatósági teljesítményükről a befektetők, a fogyasztók és más érdekelt felek felé. A CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive) is ezt a megközelítést követi.
A hatáslényegesség és a pénzügyi lényegesség közötti kapcsolat nem mindig egyértelmű. Egy téma, ami jelenleg nem tűnik pénzügyileg lényegesnek, a jövőben azzá válhat, ha a környezeti vagy társadalmi hatásai súlyosbodnak és szabályozási vagy piaci reakciókat váltanak ki. Ezért fontos, hogy a vállalatok proaktívak legyenek a fenntarthatósági témák azonosításában és kezelésében.
Hatáslényegesség: a vállalat tevékenységének hatása a környezetre és a társadalomra
A kettős lényegesség fogalma a vállalati jelentéstétel területén egyre nagyobb hangsúlyt kap, különösen a fenntarthatósági szempontok előtérbe kerülésével. Lényegében azt jelenti, hogy a vállalatoknak nem csak azt kell figyelembe venniük, hogy a környezeti és társadalmi tényezők milyen pénzügyi hatással vannak rájuk (pénzügyi lényegesség), hanem azt is, hogy a tevékenységük milyen hatást gyakorol a környezetre és a társadalomra (hatáslényegesség). Jelen szakasz a hatáslényegességre fókuszál.
A hatáslényegesség azt vizsgálja, hogy a vállalat működése, termékei és szolgáltatásai milyen következményekkel járnak a környezeti és társadalmi ökoszisztémákra. Ez a hatás lehet pozitív, például egy vállalat, amely aktívan részt vesz a környezet helyreállításában, vagy negatív, például egy vállalat, amely jelentős mértékben szennyezi a környezetet.
A hatáslényegesség vizsgálata során a vállalatoknak széles körű szempontokat kell figyelembe venniük. Néhány példa a figyelembe veendő tényezőkre:
- Környezeti hatások: Üvegházhatású gázok kibocsátása, vízfogyasztás, hulladéktermelés, biodiverzitás csökkenése.
- Társadalmi hatások: Munkahelyteremtés, emberi jogok tiszteletben tartása, munkavállalói jogok biztosítása, a helyi közösségek életére gyakorolt hatás.
- Értéklánc hatásai: A beszállítók és ügyfelek tevékenységének hatásai.
A hatáslényegesség feltárása gyakran komplex folyamat, amely magában foglalja a kockázatok és lehetőségek azonosítását, a hatások mérését és értékelését, valamint a releváns információk nyilvánosságra hozatalát. A vállalatoknak érdekeltekkel kell konzultálniuk annak érdekében, hogy pontosan felmérjék a tevékenységük által gyakorolt hatásokat. Az érdekeltek bevonása segíthet azonosítani azokat a lényeges hatásokat, amelyek egyébként rejtve maradnának.
A hatáslényegesség figyelembevétele nem csupán a felelős vállalati magatartás része, hanem üzleti előnyökkel is járhat. A vállalatok, amelyek proaktívan kezelik a környezeti és társadalmi hatásaikat, javíthatják a hírnevüket, vonzóbbá válhatnak a befektetők számára, és csökkenthetik a működésükkel kapcsolatos kockázatokat.
A hatáslényegesség elvének alkalmazása lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy átfogóbb képet kapjanak a működésükről és annak következményeiről, ami hozzájárulhat a fenntarthatóbb üzleti gyakorlatok kialakításához.
A hatáslényegesség feltárása és bemutatása a fenntarthatósági jelentésekben egyre elterjedtebbé válik. A vállalatoknak átláthatóan és érthetően kell bemutatniuk a tevékenységük által gyakorolt hatásokat, lehetővé téve az érdekeltek számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak.
A hatáslényegesség elvének alkalmazása nem csupán a nagyvállalatok számára fontos, hanem a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára is. Bár a kkv-k hatásai általában kisebbek, mint a nagyvállalatoké, a tevékenységük összességében jelentős hatással lehet a környezetre és a társadalomra.
Pénzügyi lényegesség: a fenntarthatósági tényezők hatása a vállalat pénzügyi teljesítményére és értékére
A pénzügyi lényegesség a fenntarthatósági jelentéstétel egyik kulcsfogalma. Alapvetően azt vizsgálja, hogy a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) tényezők hogyan befolyásolják a vállalat pénzügyi teljesítményét és hosszú távú értékét. Ez a nézőpont a befektetőkre és a pénzügyi elemzőkre fókuszál, akik egyre inkább figyelembe veszik az ESG kockázatokat és lehetőségeket a befektetési döntéseik során.
A pénzügyi lényegesség felismerése azt jelenti, hogy a fenntarthatósági kérdések nem csupán a „jó cselekedetek” körébe tartoznak, hanem lényeges hatással lehetnek a bevételre, költségekre, eszközértékre és a tőke költségére. Például:
- Éghajlatváltozás: A szélsőséges időjárási események károsíthatják a vállalat eszközeit, megzavarhatják az ellátási láncokat, és növelhetik a biztosítási költségeket.
- Munkaerőhiány: A képzett munkaerő hiánya, a rossz munkakörülmények, vagy a nem megfelelő bérezés csökkentheti a termelékenységet és növelheti a fluktuációt.
- Szabályozási kockázatok: A szigorodó környezetvédelmi előírások, vagy az adatvédelmi szabályok betartása jelentős beruházásokat és működési költségeket vonhat maga után.
A pénzügyi lényegesség meghatározásához a vállalatoknak alapos kockázatértékelést kell végezniük, azonosítva azokat az ESG tényezőket, amelyek a legnagyobb hatással vannak a pénzügyi teljesítményükre. Ezt követően ezeket a tényezőket megfelelően kell mérni és jelenteni a befektetők és más érdekelt felek számára.
A pénzügyi lényegesség szempontjait figyelembe vevő vállalatok jobban tudják kezelni a kockázatokat, kiaknázni a lehetőségeket és javítani a hosszú távú pénzügyi teljesítményüket. Emellett vonzóbbá válnak a befektetők számára, akik egyre inkább keresik a fenntartható és felelős vállalatokat.
A pénzügyi lényegesség azt mutatja meg, hogy a fenntarthatóság nem csupán etikai kérdés, hanem üzleti imperatívusz, amely alapvetően befolyásolja a vállalat sikerét.
Azonban a pénzügyi lényegesség nem helyettesíti a kettős lényegesség teljes képét. Csak az egyik oldala az érmének. A kettős lényegesség magában foglalja a vállalat hatását a környezetre és a társadalomra, míg a pénzügyi lényegesség a környezet és a társadalom hatását a vállalatra. Mindkettő fontos a teljes körű fenntarthatósági jelentéstételhez.
A pénzügyi lényegesség feltárása integrált szemléletet igényel, melyben a pénzügyi és fenntarthatósági szakértők szorosan együttműködnek. Ez a megközelítés lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy azonosítsák azokat a kulcsfontosságú ESG tényezőket, amelyek pénzügyi szempontból is relevánsak, és hatékonyan kezeljék azokat.
A pénzügyi lényegesség megértése és alkalmazása hozzájárul a fenntarthatóbb és ellenállóbb gazdaság kialakításához, ahol a vállalatok nemcsak a profitra, hanem a környezeti és társadalmi hatásaikra is odafigyelnek.
A kettős lényegesség és a GRI szabványok kapcsolata
A kettős lényegesség koncepciója a vállalati fenntarthatósági jelentéstétel egyik sarokköve, különösen a Global Reporting Initiative (GRI) szabványok kontextusában. A hagyományos lényegesség, ami a pénzügyi szempontból lényeges tényezőkre fókuszál, itt kiegészül a környezeti és társadalmi hatásokkal is.
A GRI szabványok a kettős lényegesség elvét alkalmazva segítik a vállalatokat abban, hogy azonosítsák azokat a fenntarthatósági témákat, amelyek egyrészt jelentős hatással vannak a vállalat értékére és működésére (befelé irányuló lényegesség), másrészt a vállalat működése jelentős hatást gyakorol a környezetre és a társadalomra (kifelé irányuló lényegesség).
A kettős lényegesség lényege, hogy a vállalatok ne csak azt vizsgálják, hogy a fenntarthatósági kérdések hogyan befolyásolják a pénzügyi teljesítményüket, hanem azt is, hogy a tevékenységük milyen hatással van a világra.
A GRI szabványok útmutatást nyújtanak a vállalatoknak a lényeges témák azonosításához és értékeléséhez. Ez a folyamat általában magában foglalja a következő lépéseket:
- Érintettek bevonása: Az érintettek (pl. befektetők, alkalmazottak, helyi közösségek) véleményének kikérése a legfontosabb fenntarthatósági kérdésekről.
- Témák azonosítása: A releváns fenntarthatósági témák azonosítása a vállalat iparágára és tevékenységére vonatkozóan.
- Hatásértékelés: A témák potenciális hatásának értékelése mind a vállalatra, mind a környezetre és a társadalomra nézve.
- Priorizálás: A leglényegesebb témák priorizálása az értékelés alapján.
A GRI szabványok használata során a kettős lényegesség szempontjainak figyelembevétele lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy átfogóbb és relevánsabb fenntarthatósági jelentéseket készítsenek. Ezáltal a vállalatok növelhetik a transzparenciát, javíthatják az érintettekkel való kommunikációt, és hozzájárulhatnak a fenntartható fejlődéshez. A kettős lényegesség figyelembevétele nem csupán egy jelentéstételi követelmény, hanem egy stratégiai eszköz is, amely segíti a vállalatokat abban, hogy azonosítsák a kockázatokat és lehetőségeket, és hosszú távon fenntarthatóbbá váljanak.
A GRI szabványok a kettős lényegesség elvének alkalmazásával biztosítják, hogy a vállalatok a legfontosabb fenntarthatósági kérdésekről számoljanak be, ezáltal segítve a befektetőket, a fogyasztókat és más érintetteket a tájékozott döntéshozatalban.
A kettős lényegesség és az ESRS (European Sustainability Reporting Standards) szabványok kapcsolata
A kettős lényegesség fogalma kulcsfontosságú az ESRS (European Sustainability Reporting Standards) szabványok megértéséhez. A kettős lényegesség azt jelenti, hogy egy vállalatnak kétféle szempontból kell vizsgálnia a fenntarthatósággal kapcsolatos hatásait:
- Befelé irányuló lényegesség (Financial Materiality): Hogyan befolyásolják a fenntarthatósági kérdések a vállalat pénzügyi helyzetét, teljesítményét és jövőbeli kilátásait? Például egy szigorodó környezetvédelmi szabályozás hogyan érinti a vállalat költségeit és bevételeit?
- Kifelé irányuló lényegesség (Impact Materiality): Hogyan hat a vállalat működése a környezetre és a társadalomra? Például a vállalat károsanyag-kibocsátása milyen hatással van a levegő minőségére és az emberek egészségére?
Az ESRS szabványok a kettős lényegesség elvén alapulnak, ami azt jelenti, hogy a vállalatoknak mindkét szempontot figyelembe kell venniük a fenntarthatósági jelentésük elkészítésekor. Ez jelentősen eltér a korábbi gyakorlattól, ahol a hangsúly gyakran csak a pénzügyi lényegességen volt.
A kettős lényegesség megköveteli, hogy a vállalatok ne csak a saját pénzügyi érdekeiket vegyék figyelembe, hanem a szélesebb értelemben vett társadalmi és környezeti hatásaikat is.
Az ESRS alkalmazásakor a vállalatoknak először egy lényegességi értékelést kell végezniük. Ennek során azonosítaniuk kell azokat a fenntarthatósági témákat, amelyek mind a pénzügyi, mind a hatás szempontból lényegesek a számukra. Ez egy komplex folyamat, amely magában foglalja a stakeholder-ekkel (érdekeltekkel) való konzultációt, a releváns adatok gyűjtését és elemzését, valamint a potenciális kockázatok és lehetőségek feltárását.
Az ESRS szabványok részletes útmutatást adnak arra vonatkozóan, hogy a vállalatok hogyan végezhetik el a lényegességi értékelést, és hogyan kell jelenteniük a lényeges témákkal kapcsolatos információkat. A szabványok kiterjednek a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) területekre, és a céljuk az, hogy biztosítsák a fenntarthatósági jelentések összehasonlíthatóságát és megbízhatóságát.
A kettős lényegesség elvének alkalmazása az ESRS szabványok keretében hozzájárulhat a fenntarthatóbb üzleti gyakorlatok elterjedéséhez, a környezeti és társadalmi problémák kezeléséhez, valamint a vállalatok hosszú távú értékteremtéséhez.
A kettős lényegesség értékelésének módszertanai és keretrendszerei
A kettős lényegesség értékelése során számos módszertan és keretrendszer áll rendelkezésre, melyek célja a vállalatok és a környezet, valamint a társadalom közötti kölcsönhatások feltárása. Ezek a keretrendszerek segítenek azonosítani azokat a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) tényezőket, amelyek jelentős hatással vannak a vállalat pénzügyi teljesítményére (kifelé ható lényegesség), illetve amelyekre a vállalat működése jelentős hatást gyakorol (befelé ható lényegesség).
A GRI (Global Reporting Initiative) szabványai széles körben alkalmazott keretrendszert kínálnak a fenntarthatósági jelentések készítéséhez. A GRI hangsúlyozza, hogy a vállalatoknak azonosítaniuk kell azokat a lényeges témákat, amelyek a legnagyobb hatással vannak a gazdaságra, a környezetre és a társadalomra, és amelyek befolyásolják a stakeholders-ek döntéseit.
Az SASB (Sustainability Accounting Standards Board) szabványok iparág-specifikus útmutatást nyújtanak a pénzügyileg lényeges fenntarthatósági témák azonosításához. Az SASB célja, hogy segítse a vállalatokat a befektetők számára releváns és megbízható fenntarthatósági információk közzétételében.
A kettős lényegesség értékelése elengedhetetlen a vállalatok számára, hogy teljes képet kapjanak a kockázataikról és lehetőségeikről, valamint hogy felelősségteljesen működjenek a társadalomban és a környezetben.
További módszertanok közé tartoznak az életciklus-értékelés (LCA), a társadalmi hatásvizsgálat (SIA) és a kockázatértékelési keretrendszerek. Ezek a módszerek lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy mélyebben megértsék a tevékenységeik hatásait, és azonosítsák azokat a területeket, ahol javításra van szükség.
A kettős lényegesség értékelése egy iteratív folyamat, amely magában foglalja a stakeholders-ekkel való konzultációt, a releváns adatok gyűjtését és elemzését, valamint a lényeges témák prioritizálását. A végső cél az, hogy a vállalatok olyan átlátható és megbízható információkat nyújtsanak, amelyek lehetővé teszik a stakeholders-ek számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak.
A lényegességi mátrix szerepe a kettős lényegesség azonosításában
A kettős lényegesség koncepciójának alkalmazásakor a lényegességi mátrix kulcsfontosságú eszközzé válik. Segítségével rendszerezhetjük és rangsorolhatjuk a vállalat működésének környezeti és társadalmi hatásait, valamint azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a vállalat pénzügyi teljesítményét.
A mátrix két tengelye általában a hatás mértékét és a valószínűségét tükrözi. A hatás mértéke vonatkozhat a környezetre gyakorolt káros hatásra, a társadalmi egyenlőtlenségek súlyosbodására, vagy a vállalat pénzügyi stabilitásának veszélyeztetésére. A valószínűség pedig azt mutatja meg, hogy milyen eséllyel következik be az adott hatás.
A mátrixban elhelyezett tényezők (pl. kibocsátások, munkaügyi gyakorlatok, erőforrás-felhasználás) pozíciója segít azonosítani azokat a lényeges témákat, amelyek mind a vállalatra, mind a környezetre és a társadalomra jelentős hatással vannak. Azok a témák, amelyek a mátrix jobb felső sarkában helyezkednek el, a legmagasabb prioritást élvezik a jelentéstétel és a menedzsment szempontjából.
A lényegességi mátrix lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy átláthatóan és strukturáltan azonosítsák azokat a fenntarthatósági kérdéseket, amelyek a leginkább relevánsak a működésük szempontjából.
A mátrix nem statikus; idővel változhat, ahogy a vállalat működése, a külső környezet és az érdekelt felek elvárásai változnak. Ezért fontos a rendszeres felülvizsgálat és frissítés.
A helyesen elkészített lényegességi mátrix nemcsak a jelentéstételt segíti, hanem a stratégiai döntéshozatal alapját is képezheti, lehetővé téve a vállalat számára, hogy proaktívan kezelje a fenntarthatósági kockázatokat és kihasználja a kínálkozó lehetőségeket.
A stakeholder-ek bevonása a kettős lényegesség értékelésébe
A kettős lényegesség értékelésének egyik kulcsfontosságú eleme a stakeholder-ek bevonása. Ez azt jelenti, hogy a vállalatoknak aktívan fel kell mérniük és figyelembe kell venniük a különböző érintett felek – például befektetők, munkavállalók, helyi közösségek, civil szervezetek és fogyasztók – véleményét és aggályait.
A stakeholder-ek bevonása elengedhetetlen ahhoz, hogy a vállalatok teljes mértékben megértsék a tevékenységük környezetre és társadalomra gyakorolt hatásait, valamint e hatások pénzügyi relevanciáját.
A stakeholder-ek bevonása többféle módon történhet, például felmérések, interjúk, fórumok és konzultációk révén. A lényeg, hogy a vállalatok nyitottan és transzparensen kommunikáljanak, és valódi párbeszédet folytassanak az érintettekkel.
Az így nyert információk segítenek a vállalatoknak azonosítani azokat a lényeges témákat, amelyek mind a vállalat pénzügyi teljesítményére, mind pedig a környezetre és a társadalomra jelentős hatással vannak. Ezáltal a vállalatok képesek lesznek a legfontosabb fenntarthatósági kérdésekre összpontosítani, és hatékonyabb intézkedéseket hozni a negatív hatások csökkentése és a pozitív hatások növelése érdekében.
A stakeholder-ek bevonása növeli a jelentések hitelességét és megbízhatóságát is, mivel biztosítja, hogy a vállalat figyelembe vette az érintettek szempontjait. Ezáltal a vállalatok javíthatják a hírnevüket és erősíthetik a kapcsolatukat a különböző érintett felekkel.
A kettős lényegesség azonosításának kihívásai és buktatói
A kettős lényegesség azonosítása komoly kihívások elé állítja a vállalatokat. Egyrészt, nehéz meghatározni, hogy mely környezeti és társadalmi hatások gyakorolnak valódi, mérhető befolyást a pénzügyi teljesítményre. Másrészt, a vállalatok működésének milyen pénzügyi következményei vannak a környezetre és a társadalomra nézve? Mindkét irányú hatás feltérképezése adatigényes és komplex elemzést igényel.
A buktatók közé tartozik a szubjektivitás. A lényegesség megítélése függ a vállalat méretétől, iparágától és a stakeholder-ek elvárásaitól. Emiatt nehéz egységes, objektív kritériumokat felállítani.
A legnagyobb kihívás talán az, hogy a rövidtávú pénzügyi érdekek gyakran ellentétben állnak a hosszú távú fenntarthatósági célokkal, ami kompromisszumokhoz és nehéz döntésekhez vezethet.
További probléma, hogy a megfelelő adatok hiánya is akadályozhatja a pontos azonosítást. Sok vállalat nem rendelkezik a szükséges mérőszámokkal és monitoring rendszerekkel a környezeti és társadalmi hatások nyomon követésére. Végül, a jelentéstételi keretrendszerek közötti eltérések is megnehezítik a vállalatok számára, hogy összehasonlítható és átlátható módon mutassák be a kettős lényegesség szempontjából releváns információkat.
Példák a kettős lényegességre különböző iparágakban (pl. energiaipar, divatipar, élelmiszeripar)
A kettős lényegesség elve azt jelenti, hogy egy vállalatnak nem csupán a pénzügyi teljesítményére kell figyelnie a környezeti és társadalmi hatások szempontjából, hanem fordítva is: a környezeti és társadalmi tevékenységeinek a pénzügyi helyzetére gyakorolt hatását is figyelembe kell vennie. Nézzünk néhány példát arra, hogyan nyilvánul ez meg különböző iparágakban.
Az energiaiparban a kettős lényegesség kulcsfontosságú. Egyrészt a fosszilis tüzelőanyagok kitermelése és felhasználása jelentős környezeti hatásokkal jár, például a klímaváltozás, a légszennyezés és a vízkészletek kimerítése. Ezek a hatások nemcsak a környezetre vannak negatív hatással, hanem hosszú távon a vállalatok pénzügyi teljesítményét is befolyásolhatják. Például a szigorodó környezetvédelmi szabályozások, a szén-dioxid-kibocsátási díjak és a megújuló energiaforrások iránti növekvő kereslet csökkenthetik a fosszilis tüzelőanyagokra épülő vállalatok jövedelmezőségét. Másrészt, az energiaátmenet során a megújuló energiaforrásokba történő beruházások, az energiahatékonysági fejlesztések és az új technológiák alkalmazása jelentős pénzügyi lehetőségeket teremthetnek. Ezenkívül a vállalatok társadalmi hatásai is relevánsak, például a munkahelyteremtés, a helyi közösségek támogatása és az energiaellátás biztonsága.
Az energiaipari vállalatoknak tehát nem csupán a kibocsátásaikat kell csökkenteniük, hanem aktívan részt kell venniük a fenntartható energiarendszerek kiépítésében, ami hosszú távon pénzügyi előnyökkel is járhat.
A divatipar esetében a kettős lényegesség a teljes értékláncot érinti, a nyersanyagtermeléstől a gyártáson át a fogyasztásig és a hulladékkezelésig. A környezeti hatások közé tartozik a vízfogyasztás, a vegyszerhasználat, a textilfestékek szennyezése, a hulladéktermelés és a szén-dioxid-kibocsátás. Ezek a hatások nemcsak a környezetre károsak, hanem a vállalatok reputációját és pénzügyi teljesítményét is veszélyeztethetik, különösen a tudatosabb fogyasztók körében. A társadalmi hatások pedig a munkaerő kizsákmányolásától a biztonságos munkakörülmények hiányán át a tisztességes bérek meg nem fizetéséig terjedhetnek. A divatcégeknek fel kell mérniük a beszállítóik gyakorlatait is, és biztosítaniuk kell, hogy azok megfeleljenek a fenntarthatósági elvárásoknak. A fenntarthatóbb anyagok használata, a körforgásos modellek alkalmazása (például a ruhák újrahasznosítása és javítása), valamint a tisztességes munkaügyi gyakorlatok bevezetése nemcsak a környezeti és társadalmi hatásokat csökkentheti, hanem a vállalatok versenyképességét is növelheti.
Az élelmiszeriparban a kettős lényegesség a mezőgazdasági termeléstől a feldolgozáson át a forgalmazásig és a fogyasztásig terjed. A környezeti hatások közé tartozik a talajerózió, a vízszennyezés, a növényvédő szerek használata, az üvegházhatású gázok kibocsátása és az élelmiszerhulladék. Ezek a hatások nemcsak a környezetet károsítják, hanem hosszú távon az élelmiszertermelés fenntarthatóságát is veszélyeztetik. A társadalmi hatások pedig az élelmiszerbiztonságtól és a táplálkozástól a mezőgazdasági termelők megélhetéséig és a helyi közösségek támogatásáig terjedhetnek. Az élelmiszeripari vállalatoknak felelősséget kell vállalniuk a teljes értékláncukért, és biztosítaniuk kell, hogy az élelmiszerek előállítása és forgalmazása fenntartható módon történjen. Ez magában foglalja a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazását, az élelmiszerhulladék csökkentését, a csomagolás optimalizálását, a helyi termelők támogatását és az egészséges táplálkozás előmozdítását.
Ezek a példák rávilágítanak arra, hogy a kettős lényegesség elve nem csupán egy számviteli követelmény, hanem egy stratégiai megközelítés, amely segíthet a vállalatoknak a fenntarthatóbb és versenyképesebb működésben. A vállalatoknak fel kell mérniük a környezeti és társadalmi hatásaikat, azonosítaniuk kell a releváns kockázatokat és lehetőségeket, és integrálniuk kell ezeket a szempontokat a döntéshozatali folyamataikba.
A kettős lényegesség alkalmazásának előnyei a vállalatok számára
A kettős lényegesség alkalmazása számos előnnyel jár a vállalatok számára. Először is, javítja a kockázatkezelést, mivel a cégek jobban fel tudják mérni a környezeti és társadalmi hatásaikból eredő kockázatokat, valamint azokat a kockázatokat, amelyek a vállalatra hatnak a környezeti és társadalmi változások miatt.
Másodszor, a kettős lényegesség elősegíti az innovációt és a hatékonyságot. A vállalatok ösztönözve érzik magukat arra, hogy új, fenntarthatóbb technológiákat és üzleti modelleket fejlesszenek ki, ami versenyelőnyt jelenthet a piacon.
A kettős lényegesség alkalmazásával a vállalatok átláthatóbbá válnak, ami növeli a befektetők, a fogyasztók és más érdekelt felek bizalmát.
Harmadszor, hozzájárul a jobb befektetői kapcsolatokhoz. A befektetők egyre inkább figyelembe veszik a vállalatok ESG (környezeti, társadalmi és irányítási) teljesítményét a befektetési döntéseik során. A kettős lényegesség elve alapján készült jelentések releváns és megbízható információkat nyújtanak a befektetők számára.
Negyedszer, a vállalatok jobban tudnak megfelelni a szabályozási követelményeknek. Az Európai Unió és más országok egyre több fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettséget vezetnek be, amelyek a kettős lényegesség elvén alapulnak. A proaktív alkalmazkodás elkerülheti a későbbi szankciókat és a szabályozási kockázatokat.
A kettős lényegesség és a befektetői döntések kapcsolata
A kettős lényegesség a befektetői döntések szempontjából kulcsfontosságú, mert kiterjeszti a lényegességi elemzés hatókörét. A hagyományos lényegesség csupán azt vizsgálja, hogy egy vállalat tevékenysége hogyan befolyásolja a pénzügyi teljesítményét. Ezzel szemben a kettős lényegesség azt is figyelembe veszi, hogy a vállalat tevékenysége milyen hatást gyakorol a környezetre és a társadalomra.
Ez a szemléletváltás azért fontos, mert a befektetők egyre inkább felismerik, hogy a fenntarthatósági tényezők jelentős pénzügyi kockázatokat és lehetőségeket hordoznak. Például, egy környezetszennyező vállalat szigorodó szabályozásokkal, büntetésekkel vagy a fogyasztók elfordulásával szembesülhet, ami negatívan befolyásolja a jövedelmezőségét.
A kettős lényegesség tehát azt jelenti, hogy a befektetőknek nem csak a pénzügyi, hanem a környezeti és társadalmi hatásokról is információkra van szükségük ahhoz, hogy megalapozott döntéseket hozhassanak.
A kettős lényegesség elvének megfelelően elkészített jelentések segítenek a befektetőknek azonosítani azokat a vállalatokat, amelyek fenntartható módon működnek, és így hosszú távon nagyobb értéket teremthetnek. Ezek a jelentések lehetővé teszik a kockázatok pontosabb felmérését és a fenntartható befektetési lehetőségek felismerését is.
A kettős lényegesség alkalmazása növeli a vállalatok átláthatóságát és elszámoltathatóságát. Ezáltal a befektetők jobban megérthetik a vállalatok működését és a jövőbeli kilátásaikat, ami hozzájárul a hatékonyabb tőkefelosztáshoz és a fenntartható gazdasági növekedéshez.
A kettős lényegesség szabályozási környezete az Európai Unióban
Az Európai Unióban a kettős lényegesség elve a fenntarthatósági jelentéstétel központi elemévé vált, különösen a Corporate Sustainability Reporting Directive (CSRD) bevezetésével. Ez a direktíva alapjaiban változtatja meg a vállalatok kötelezettségeit a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) tényezőkkel kapcsolatban.
A kettős lényegesség azt jelenti, hogy a vállalatoknak mindkét irányból meg kell vizsgálniuk a fenntarthatósági kérdéseket: először is, hogyan befolyásolják a cég tevékenységei a környezetet és a társadalmat (kifelé ható lényegesség), másodszor pedig, hogyan befolyásolják a fenntarthatósági kockázatok és lehetőségek a vállalat pénzügyi helyzetét és teljesítményét (befelé ható lényegesség).
A CSRD célja, hogy növelje a fenntarthatósági információk átláthatóságát és összehasonlíthatóságát, segítve ezzel a befektetőket, a fogyasztókat és más érdekelt feleket a megalapozott döntések meghozatalában.
A direktíva részletes jelentéstételi standardokat (European Sustainability Reporting Standards – ESRS) vezet be, amelyek pontosan meghatározzák, hogy mely információkat kell a vállalatoknak nyilvánosságra hozniuk. Ezek a standardok a kettős lényegesség elvén alapulnak, és biztosítják, hogy a vállalatok átfogó képet adjanak a fenntarthatósági hatásaikról és a kapcsolódó kockázatokról.
A CSRD hatálya alá tartozó vállalatoknak évente közzé kell tenniük a fenntarthatósági jelentésüket, amelynek tartalmaznia kell a kettős lényegesség elvén alapuló információkat. Ez a jelentés integrálásra kerül az üzleti jelentésbe, ami tovább erősíti a fenntarthatóság fontosságát a vállalati működésben.
A kettős lényegesség elvének alkalmazása kihívást jelenthet a vállalatok számára, mivel átfogó elemzést igényel a fenntarthatósági hatásokról és kockázatokról. Ugyanakkor lehetőséget is kínál a vállalatoknak, hogy javítsák a fenntarthatósági teljesítményüket, erősítsék a bizalmat az érdekelt felek felé, és hosszú távon versenyképesebbé váljanak.
A kettős lényegesség hatása a vállalati stratégiára és üzleti modellre
A kettős lényegesség elvének alkalmazása jelentős hatást gyakorol a vállalati stratégiára és üzleti modellre. A vállalatoknak nem csupán a pénzügyi szempontból lényeges tényezőket kell figyelembe venniük, hanem azokat is, amelyek környezeti és társadalmi hatásai jelentősek. Ez a szemléletváltás komoly átalakulást eredményezhet a vállalatok működésében.
A kettős lényegesség figyelembevétele arra ösztönzi a vállalatokat, hogy új üzleti modelleket dolgozzanak ki, amelyek a fenntarthatóságot is integrálják. Ez azt jelenti, hogy a termékek és szolgáltatások tervezésekor, a beszállítói lánc menedzsmentjében és az erőforrás-felhasználásban is a környezeti és társadalmi szempontok hangsúlyos szerepet kapnak.
A vállalatoknak a kettős lényegesség elvének megfelelően kell azonosítaniuk azokat a kockázatokat és lehetőségeket, amelyek a környezeti és társadalmi hatásokból erednek, és ezeket be kell építeniük a stratégiai tervezésbe.
Ez a megközelítés lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy előnyt szerezzenek a piacon, javítsák a hírnevüket és növeljék a befektetők bizalmát. Azok a vállalatok, amelyek proaktívan kezelik a kettős lényegességből adódó kérdéseket, jobban tudnak alkalmazkodni a változó piaci körülményekhez és a szabályozási követelményekhez.
A kettős lényegesség és az ESG (Environmental, Social, and Governance) szempontok integrációja
A kettős lényegesség az ESG (Environmental, Social, and Governance) szempontok integrációjának kulcsfontosságú eleme. Lényege, hogy egy vállalatnak nem csak azokra a tényezőkre kell figyelnie, amelyek befolyásolják a pénzügyi teljesítményét (ún. „kifelé irányuló lényegesség”), hanem azokra is, amelyekre a vállalat hatással van, például a környezetre és a társadalomra (ún. „befelé irányuló lényegesség”).
Ez a megközelítés túlmutat a hagyományos számviteli gyakorlaton, ami elsősorban a pénzügyi kockázatokra és lehetőségekre fókuszál. A kettős lényegesség felismeri, hogy a vállalatok működése jelentős hatással lehet a környezetre és a társadalomra, és ezek a hatások közvetetten vagy közvetlenül befolyásolhatják a hosszú távú fenntarthatóságukat és értékteremtésüket.
A kettős lényegesség lényege, hogy a vállalatoknak átfogó képet kell adniuk az ESG-tényezők pénzügyi és nem pénzügyi hatásairól.
Például, egy gyár vízszennyezése nem csak környezeti probléma, hanem pénzügyi kockázatot is jelenthet, például bírságok, engedélyvesztés vagy a márka értékének csökkenése formájában. Ugyanakkor, a vállalat által alkalmazott etikus munkaerő-felvételi gyakorlatok javíthatják a munkavállalók elégedettségét és termelékenységét, ami pozitív hatással van a pénzügyi eredményekre.
A kettős lényegesség tehát arra ösztönzi a vállalatokat, hogy átfogóan értékeljék az ESG-tényezőket, és integrálják azokat a stratégiai döntéseikbe és a vállalati jelentéseikbe.