Játékfüggőség (gaming disorder): a definíciója és tüneteinek magyarázata

A Játékfüggőség (Gaming Disorder) Meghatározása: Miért Fontos Ezt Megérteni?

A digitális kor hajnalán a videojátékok egyre inkább beépültek mindennapjainkba, kulturális és szórakoztató tevékenységekké válva. Milliók élvezik a játék adta kikapcsolódást, a kihívásokat és a közösségi élményeket, ám egyre többen szembesülnek azzal a ténnyel, hogy a túlzott játék komoly problémákat okozhat. Ezt a jelenséget nevezi a szakirodalom játékfüggőségnek, vagy angolul Gaming Disorder-nek. Ennek a viselkedési addikciónak a pontos megértése elengedhetetlen a megelőzéshez, a felismeréshez és a hatékony kezeléshez.

A játékfüggőség hivatalosan 2018-ban került be a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának (ICD-11) 11. kiadásába, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) publikált. Ez a lépés globálisan is elismerte a jelenséget mint diagnosztizálható egészségügyi állapotot. A WHO definíciója szerint a játékfüggőséget egy olyan tartós vagy visszatérő játékminta jellemzi, amely a kontroll romlásával, a játék prioritássá válásával, és a negatív következmények ellenére történő folytatásával vagy fokozásával jár. Fontos hangsúlyozni, hogy nem minden sokat játszó ember függő, a diagnózishoz jelentős funkcionális károsodás szükséges az egyén életének több területén.

Az amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) által kiadott Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (DSM-5) is foglalkozik a témával, az Internet Gaming Disorder (Internet Játékzavar) elnevezéssel. A DSM-5 jelenleg nem sorolja hivatalosan a diagnosztizálható zavarok közé, hanem egy „további tanulmányozást igénylő állapotként” (Conditions for Further Study) kezeli. Ez a megközelítés rávilágít arra, hogy bár a jelenség súlyossága elismert, a pontos kritériumok és a hosszú távú hatások megértése még további kutatásokat igényel. A DSM-5 és az ICD-11 közötti különbségek ellenére mindkét szervezet felismeri a túlzott játék potenciális káros hatásait és a jelenség klinikai relevanciáját.

A WHO definíciója három fő kritériumra épül, amelyeknek legalább 12 hónapig fenn kell állniuk a diagnózishoz, bár súlyos esetekben ez az időtartam rövidebb is lehet:

• A kontroll romlása a játék felett: Ez magában foglalja az idő, a gyakoriság, az intenzitás, az időtartam és a játék kontextusának elvesztését. Az érintett személy képtelen abbahagyni a játékot, vagy csökkenteni az erre fordított időt, még akkor sem, ha szeretné.
• A játék egyre növekvő prioritása: A játék előtérbe kerül más életérdekekkel és mindennapi tevékenységekkel szemben. Ez azt jelenti, hogy a játékos elhanyagolja a tanulást, a munkát, a társadalmi kapcsolatokat, a családi kötelezettségeket, vagy akár az alapvető higiéniai szükségleteket is a játék kedvéért.
• A játék folytatása vagy fokozása a negatív következmények ellenére: Annak ellenére, hogy a játék jelentős problémákat okoz az egyén személyes, családi, társadalmi, oktatási, foglalkozási vagy egyéb fontos területein, a játékos folytatja, sőt, akár növeli a játékra fordított időt.

A játékfüggőség nem csupán arról szól, hogy valaki sokat játszik. A kulcs abban rejlik, hogy a játék miként befolyásolja az egyén életét, és milyen mértékben okoz jelentős distresszt vagy funkcionális károsodást. Ez a funkcionális károsodás lehet fizikai, mentális, társadalmi vagy pénzügyi természetű, és rontja az életminőséget.

A Koncepció Evolúciója és Történelmi Kontextusa

A videojátékok már évtizedek óta léteznek, de a „játékfüggőség” mint klinikai fogalom viszonylag újkeletű. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején, az internet és a számítógépes játékok robbanásszerű elterjedésével párhuzamosan, kezdtek megjelenni az első aggodalmak a túlzott használat lehetséges negatív következményeivel kapcsolatban. Kezdetben a hangsúly inkább az „internetfüggőségen” volt, amely tágabb kategóriaként magában foglalt mindenféle online tevékenységhez való kényszeres ragaszkodást, beleértve a csevegést, a böngészést és természetesen az online játékokat is.

Az 2000-es években, különösen a masszívan többjátékos online szerepjátékok (MMORPG-k), mint például a World of Warcraft, népszerűségének növekedésével, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a játékok specifikus addiktív potenciállal rendelkezhetnek. Számos esettanulmány és anekdotikus beszámoló látott napvilágot súlyos esetekről, ahol a játékosok a játék miatt elhanyagolták tanulmányaikat, munkahelyüket, kapcsolataikat, sőt, akár alapvető fiziológiai szükségleteiket is. Ez arra ösztönözte a kutatókat és a klinikusokat, hogy mélyebben vizsgálják ezt a jelenséget, és elkülönítsék az internetfüggőség tágabb fogalmától.

A tudományos közösségben kezdetben vita alakult ki arról, hogy a túlzott játék valóban önálló függőségnek tekinthető-e, vagy csupán más alapul szolgáló mentális egészségügyi problémák (pl. depresszió, szorongás) tünete. Azonban az agykutatás fejlődése, különösen az addikciók neurobiológiai alapjainak megértése, rávilágított arra, hogy a viselkedési addikciók (mint például a szerencsejáték-függőség) hasonló agyi mechanizmusokat aktiválnak, mint a szerhasználati zavarok. Ez a felismerés megerősítette azt a nézetet, hogy a túlzott játék, bizonyos körülmények között, valóban válhat klinikai értelemben vett függőséggé.

A játékfüggőség hivatalos elismerése a WHO által az ICD-11-ben mérföldkőnek számít, mivel globálisan egységesíti a diagnosztikai kritériumokat, és elősegíti a jelenséggel kapcsolatos kutatást, megelőzést és kezelést.

Az APA óvatosabb megközelítése a DSM-5-ben (Internet Gaming Disorder) azt tükrözi, hogy bár a probléma valós és súlyos lehet, további kutatásokra van szükség a teljes kép megértéséhez. Ez a különbség nem feltétlenül ellentmondásos, inkább a tudományos fejlődés természetes része, ahol a konszenzus lassan alakul ki új jelenségek kapcsán. Mindkét megközelítés azonban aláhúzza, hogy a túlzott és kontrollálatlan videojáték-használat komoly károkat okozhat az egyén és környezete számára.

A videojáték-ipar, felismerve a probléma súlyosságát, szintén elkezdett lépéseket tenni a felelős játék ösztönzése érdekében. Fejlesztők és platformok egyaránt bevezetnek olyan funkciókat, mint az időkövetés, a valós idejű játékkal töltött idő figyelmeztetések, vagy a szülői felügyeleti eszközök. A közbeszédben és a médiában is egyre gyakrabban jelenik meg a téma, ami hozzájárul a tudatosság növeléséhez és a stigmatizáció csökkentéséhez.

A Játékfüggőség Fő Tünetei és Részletes Magyarázatuk

A játékfüggőség diagnosztizálásához kulcsfontosságú a tünetek alapos megértése és felismerése. A WHO által meghatározott három fő kritériumot (kontrollvesztés, prioritás eltolódás, negatív következmények ellenére történő folytatás) részletesebben is érdemes megvizsgálni, kiegészítve az azokkal járó viselkedésbeli és érzelmi megnyilvánulásokkal.

1. Kontrollvesztés a Játék Felett (Impaired Control)

Ez a tünet azt jelenti, hogy az egyén képtelen szabályozni a játékra fordított időt, gyakoriságot, intenzitást vagy időtartamot. Ez nem csupán arról szól, hogy valaki sokat játszik, hanem arról, hogy az egyén képtelen betartani a saját maga által felállított korlátokat, vagy a külső (például szülői) korlátozásokat. A kontrollvesztés számos módon megnyilvánulhat:

• Időkorlátok figyelmen kívül hagyása: A játékos azt tervezi, hogy csak egy órát játszik, de végül órák telnek el anélkül, hogy észrevenné. Gyakran hajnalig játszik, még akkor is, ha másnap fontos kötelezettségei vannak.
• Képtelenség abbahagyni: Amikor megpróbálja abbahagyni a játékot, erős késztetést érez a folytatásra, vagy jelentős distresszt él át. Ez hasonlíthat a szerhasználati függőségeknél tapasztalt elvonási tünetekhez, mint az ingerlékenység, szorongás vagy nyugtalanság.
• Fokozatosan növekvő játékkal töltött idő: Ahogy a tolerancia fejlődik, a játékosnak egyre több időt kell eltöltenie a játékkal ahhoz, hogy ugyanazt az örömöt vagy elégedettséget érje el. Ez egy spirálba viheti az egyént, ahol a játék egyre több teret foglal el az életében.
• Sikertelen kísérletek a csökkentésre: A játékos többször is megpróbálja csökkenteni a játékra fordított időt, de ezek a kísérletek rendre kudarcba fulladnak. Ígéreteket tesz magának vagy másoknak, de nem tudja betartani azokat.

Példa: Egy diák elhatározza, hogy csak a leckéje elvégzése után játszik egy órát. Azonban a lecke befejezése után elkezd játszani, és a „még egy kör” vagy „még egy szint” gondolata miatt hajnalig játszik. Reggel fáradtan és kialvatlanul ébred, de az esti elhatározása ellenére másnap is ugyanezt teszi.

2. A Játék Egyre Növekvő Prioritása (Increased Priority Given to Gaming)

Ez a tünet azt jelenti, hogy a játék válik az egyén életének központi tevékenységévé, és minden más érdeklődési kör, hobbi, vagy mindennapi tevékenység háttérbe szorul vagy teljesen elhanyagolódik. A játékhoz való ragaszkodás felülírja a korábbi prioritásokat és értékeket.

• Más tevékenységek elhanyagolása: A játékos felhagy a korábbi hobbijaival, sporttevékenységeivel, olvasással, vagy más szórakoztató tevékenységekkel, amelyek korábban örömet okoztak neki.
• Szociális elszigetelődés: A barátokkal való találkozás, családi események, vagy társadalmi interakciók helyett a játékot választja. Előfordulhat, hogy inkább az online közösségekben éli meg a szociális interakciókat, mint a valós életben.
• Tanulmányi vagy munkahelyi teljesítmény romlása: Az iskolai jegyek romlanak, a hiányzások megszaporodnak, vagy a munkahelyi feladatokat nem látja el megfelelően. A koncentráció hiánya és a kialvatlanság is hozzájárulhat ehhez.
• Személyes higiénia és egészség elhanyagolása: A játékos elfelejthet enni, inni, tisztálkodni, vagy elegendő alvást biztosítani magának a játék miatt. Ez hosszú távon komoly fizikai egészségügyi problémákhoz vezethet.

Példa: Egy korábban aktív sportoló, aki a helyi csapat tagja volt, fokozatosan lemondja az edzéseket és a mérkőzéseket, hogy több időt tölthessen online játékkal. A barátai hiányolják, de ő inkább a játékban szerzett online „barátaival” kommunikál, és a virtuális eredményekre koncentrál.

3. A Játék Folytatása vagy Fokozása a Negatív Következmények Ellenére (Continuation or Escalation Despite Negative Consequences)

Ez a tünet az egyik legárulkodóbb jele a függőségnek. A játékos tisztában van azzal, hogy a játéka milyen károkat okoz az életében – legyen szó egészségügyi, mentális, társadalmi, vagy pénzügyi problémákról –, de ennek ellenére képtelen abbahagyni, sőt, akár növeli is a játékra fordított időt vagy intenzitást.

• Családi konfliktusok: A játék miatt gyakoriak a veszekedések a családban, de a játékos nem változtat a viselkedésén.
• Egészségügyi problémák: Krónikus fáradtság, alvászavarok, szemfáradtság, fejfájás, vagy mozgásszervi panaszok jelentkeznek, de a játékos figyelmen kívül hagyja ezeket, és folytatja a játékot.
• Mentális egészségügyi problémák: Szorongás, depresszió, ingerlékenység vagy dührohamok jelentkeznek, különösen, ha nem tud játszani, de a játékos nem keres segítséget, vagy nem hajlandó csökkenteni a játékot.
• Pénzügyi nehézségek: Jelentős összegeket költ a játékra (pl. mikrotranzakciók, új játékok, hardver), ami adósságokhoz vagy anyagi problémákhoz vezet, de a kiadások nem csökkennek.

Példa: Egy fiatal felnőtt elveszíti az állását, mert a túlzott játék miatt rendszeresen késik vagy hiányzik a munkából. Pénzügyi nehézségei támadnak, de ahelyett, hogy munkát keresne, még több időt tölt játékkal, hogy elmeneküljön a valóság elől, vagy „felejtsen”.

4. Jelentős distressz vagy Funkcionális Károsodás

Bár nem különálló tünet a WHO listáján, a fenti három kritérium megléte mellett elengedhetetlen, hogy a viselkedés jelentős distresszt vagy funkcionális károsodást okozzon az egyén személyes, családi, társadalmi, oktatási, foglalkozási vagy egyéb fontos területein. Ez a „küszöbérték” különbözteti meg a súlyos problémát a hobbitól vagy az átmeneti túlzott játéktól.

• Személyes distressz: Az egyén bűntudatot, szégyent, szorongást vagy depressziót érez a játéka miatt.
• Családi diszfunkció: A játék állandó konfliktusforrássá válik a családban, rombolja a kapcsolatokat.
• Társadalmi elszigetelődés: A barátok és a társasági élet háttérbe szorul, ami magányhoz és izolációhoz vezet.
• Oktatási/foglalkozási kudarcok: A tanulmányi eredmények romlanak, a munkahelyi teljesítmény csökken, ami akár kirúgáshoz is vezethet.

A tünetek súlyossága és az időtartam (általában 12 hónap) kulcsfontosságú a diagnózis felállításakor. Azonban, ha a tünetek súlyosak és minden kritérium teljesül, a diagnózis korábban is felállítható.

Hogyan Különböztessük Meg a Normális Játékot a Problémás Játéktól?

A játékfüggőség fogalma gyakran félreértésekhez vezet, és sokan aggódnak, hogy a sokat játszó gyermekük vagy partnerük máris függő. Fontos megérteni, hogy nem minden intenzív vagy lelkes játékos függő. A különbség a mértékben, a kontrollban és a funkcionális károsodás jelenlétében rejlik. A WHO és az APA kritériumai pontosan ezeket a megkülönböztető tényezőket emelik ki.

A normális, egészséges játék egy szórakoztató hobbi, amely kikapcsolódást, stresszoldást, szociális interakciókat és akár kognitív készségek fejlesztését is szolgálhatja. A problémás játék azonban már olyan mintázatot mutat, amely negatívan befolyásolja az egyén életét. Nézzük meg a legfontosabb különbségeket:

1. Kontroll és Választási Szabadság

• Normális játék: A játékos képes önkéntesen abbahagyni a játékot, ha eljön az ideje, vagy ha más fontosabb tevékenység merül fel. Könnyedén betartja a saját maga által felállított időkorlátokat. A játék egy tudatos választás, nem egy kényszer.
• Problémás játék (függőség): A játékos elveszíti a kontrollt a játék felett. Képtelen abbahagyni, még akkor sem, ha szeretné, vagy ha tudja, hogy negatív következményei lesznek. A játék már nem választás, hanem egy belső kényszer, ami felemészti az idejét és energiáját.

2. Prioritások és Érdekek

• Normális játék: A játék csupán egy a sok érdeklődési kör közül. A játékos továbbra is aktívan részt vesz más hobbikban, sporttevékenységekben, iskolai vagy munkahelyi feladatokban, és fenntartja a valós életbeli kapcsolatait. A játék kiegészíti az életét, nem helyettesíti azt.
• Problémás játék (függőség): A játék válik a legfontosabb tevékenységgé, háttérbe szorítva minden mást. Az egyén elhanyagolja a tanulást, a munkát, a barátokat, a családot, a személyes higiéniát és az alvást a játék kedvéért. Az életét a játék köré szervezi.

3. A Következmények Kezelése

• Normális játék: Ha a játék valamilyen módon negatívan befolyásolja az életét (pl. későn feküdt le miatta, és fáradt), a játékos képes tanulni a hibából, és legközelebb módosítja a viselkedését. A negatív visszajelzésekre reagál.
• Problémás játék (függőség): A játékos folytatja a játékot, sőt, akár növeli is a játékra fordított időt, annak ellenére, hogy tisztában van a negatív következményekkel (pl. romló jegyek, konfliktusok, egészségügyi problémák). Tagadhatja a problémát, vagy minimalizálja annak súlyosságát.

4. Érzelmi Állapot és Funkcionális Károsodás

• Normális játék: A játék általában pozitív érzelmekkel jár, mint az öröm, izgalom, elégedettség. Ha a játékos nem játszik, nem tapasztal jelentős distresszt vagy elvonási tüneteket. A játék nem okoz jelentős károsodást az életében.
• Problémás játék (függőség): A játék a problémák elől való menekülés eszköze, vagy kényszeres viselkedés. Ha a játékos nem játszik, szorongást, ingerlékenységet, depressziót vagy üresség érzését tapasztalhatja. A játék jelentős és tartós problémákat okoz az életének több területén (pl. iskola, munka, család, barátok, egészség).

A kulcs a funkcionális károsodásban rejlik. Egy diák, aki hetente 20 órát játszik, de kiválóan teljesít az iskolában, fenntartja a barátságait, és egészségesen él, valószínűleg nem függő. Ezzel szemben egy diák, aki hetente 10 órát játszik, de emiatt megbukik az iskolában, elszigetelődik a barátaitól, és szorong, már a játékfüggőség felé vezető úton járhat, vagy már diagnosztizálható is lehet.

A szülőknek és a barátoknak érdemes figyelniük az alábbi figyelmeztető jelekre:

• Az egyén titkolózik a játékra fordított idővel kapcsolatban.
• Hazudik a játékról.
• Dühösen reagál, ha valaki megpróbálja korlátozni a játékát.
• Elhanyagolja a személyes higiéniát.
• Megváltozik az alvásmintája, gyakran éjszaka játszik.
• Elveszíti érdeklődését a korábbi hobbijai iránt.
• Romlik a teljesítménye az iskolában vagy a munkahelyen.

Amennyiben ezek a jelek tartósan fennállnak, és jelentős problémákat okoznak, érdemes szakember segítségét kérni.

A Játékfüggőség Kialakulásának Kockázati Tényezői

A játékfüggőség nem alakul ki mindenkinél, aki sokat játszik. Számos tényező együttesen növelheti a hajlamot a függőség kialakulására. Ezek a tényezők lehetnek pszichológiai, társadalmi-környezeti, biológiai és játék-specifikus jellegűek.

1. Pszichológiai Tényezők

Bizonyos mentális egészségügyi állapotok vagy személyiségjegyek jelentősen növelhetik a játékfüggőség kockázatát. A játék menekülési útvonalként szolgálhat a valós életbeli problémák elől.

• Depresszió és szorongás: Azok az egyének, akik depresszióval vagy szorongásos zavarokkal küzdenek, gyakran a játékban keresnek menedéket a negatív érzések elől. A játék ideiglenesen elterelheti a figyelmet a problémákról, vagy sikerélményt nyújthat, ami hiányzik a valós életből.
• Szociális szorongás és alacsony önbecsülés: Azok, akik nehezen teremtenek kapcsolatot a valós életben, vagy alacsony az önértékelésük, könnyebben elmerülhetnek az online játékok világában, ahol anonimitás mögé rejtőzhetnek, és virtuális sikereket érhetnek el, ami növeli az önbizalmukat.
• ADHD (Figyelemhiányos hiperaktivitás zavar): Az ADHD-val küzdő egyének számára a játékok azonnali jutalmazó rendszere és a folyamatos ingerek vonzóak lehetnek, mivel segítenek fenntartani a figyelmüket, ami más tevékenységek során nehézséget okozhat.
• Impulzivitás és gyenge problémamegoldó képesség: Az impulzívabb személyiségek hajlamosabbak lehetnek a kényszeres viselkedésekre, míg a rossz problémamegoldó képességgel rendelkezők a játékban kereshetnek megoldást a valós életbeli kihívásokra.
• Perfekcionizmus és kudarcoktól való félelem: A perfekcionista személyek hajlamosak lehetnek a játékokban „tökéletességre” törekedni, és a valós életbeli kudarcok elől a játékba menekülni, ahol a siker garantáltabbnak tűnik.

2. Társadalmi-Környezeti Tényezők

A külső környezet és a társadalmi interakciók is jelentős szerepet játszhatnak a függőség kialakulásában.

• Családi diszfunkció vagy konfliktusok: A feszült otthoni légkör, a szülői felügyelet hiánya, vagy a kommunikációs problémák arra ösztönözhetik az egyént, hogy a játékban keressen menedéket.
• Magány és szociális elszigetelődés: Akik magányosak, vagy nehezen illeszkednek be a valós életben, az online játékok közösségeiben találhatnak elfogadást és barátságokat, ami erősítheti a játékhoz való kötődésüket.
• Kortárs nyomás és csoportidentitás: Különösen fiatalok körében, a barátok között népszerű játékokhoz való csatlakozás, vagy a csoporton belüli státusz elérése (pl. jobb játékosként) erős motiváció lehet a túlzott játékra.
• Könnyű hozzáférés a játékokhoz: Az okostelefonok, tabletek és a széles sávú internet elterjedése lehetővé teszi, hogy a játékok szinte bárhol és bármikor elérhetőek legyenek, ami megnehezíti a kontrollt.

3. Játék Specifikus Tényezők

Maguk a játékok is tartalmaznak olyan elemeket, amelyek növelhetik addiktív potenciáljukat. A játékfejlesztők gyakran használnak pszichológiai trükköket a felhasználók lekötésére.

• Jutalmazási rendszerek: Sok játék „loot box”-okat, napi jutalmakat, vagy véletlenszerű zsákmányt kínál, ami a szerencsejátékhoz hasonlóan aktiválja az agy jutalmazó rendszerét. A változatos jutalmazási ütemezés (variable ratio reinforcement) különösen addiktív lehet.
• Online közösségi elemek: A játékosok közötti interakció, a csapatjáték, a klánokhoz való tartozás és a virtuális barátságok kialakítása erősítheti a játékhoz való kötődést. A „lemaradástól való félelem” (FOMO – Fear Of Missing Out) arra ösztönözhet, hogy mindig online legyenek, hogy ne maradjanak le a csoport eseményeiről.
• Végtelen játékmenet és folyamatos frissítések: A masszívan többjátékos online játékok (MMORPG-k) és a „játék mint szolgáltatás” (games as a service) modellek gyakran nem rendelkeznek végponttal, és folyamatosan új tartalommal, eseményekkel és kihívásokkal tartják fenn az érdeklődést.
• Kompetitív elemek és ranglisták: A másokkal való versengés, a ranglétrán való feljutás vágya, és a „professzionális játékos” státusz elérésének lehetősége extrém mértékű játékra ösztönözhet.
• Mikrotranzakciók és testreszabhatóság: A játékbeli tárgyak, ruhák vagy képességek vásárlása (akár valós pénzért) további befektetésre ösztönözheti a játékosokat, és erősítheti a kötődésüket a játékhoz.

4. Biológiai Tényezők

Bár a kutatások még kezdeti stádiumban vannak, feltételezhető, hogy bizonyos biológiai hajlamok is szerepet játszhatnak.

• Genetikai hajlam: Egyes kutatások szerint létezhet genetikai hajlam a függőségekre, beleértve a viselkedési addikciókat is.
• Dopamin rendszer: A játékok, hasonlóan más addiktív viselkedésekhez, aktiválják az agy jutalmazó rendszerét, ami dopamint szabadít fel. A tartós és túlzott stimuláció megváltoztathatja az agy dopaminérzékenységét, ami hozzájárulhat a függőség kialakulásához.

Fontos megjegyezni, hogy a kockázati tényezők megléte nem jelenti automatikusan a függőség kialakulását. Azonban minél több kockázati tényező van jelen, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a játék egy egészséges hobbiból problémává válik.

A Játékfüggőség Hatása az Egyén Életére

A játékfüggőség, mint minden más addikció, súlyos és messzemenő negatív következményekkel járhat az érintett egyén életének számos területén. Ezek a hatások nem csupán a játékosra, hanem annak családjára, barátaira és tágabb környezetére is kiterjednek.

1. Fizikai Egészségre Gyakorolt Hatások

A túlzott játékmenet gyakran az alapvető fizikai szükségletek elhanyagolásával jár, ami számos egészségügyi problémához vezethet:

• Alvászavarok: A késő éjszakai játék, a rendszertelen alvásidő, és a játék által kiváltott fokozott izgalmi állapot alvászavarokhoz, krónikus fáradtsághoz és nappali álmossághoz vezethet.
• Rossz étkezési szokások: A játékosok gyakran elfelejtenek enni, vagy gyorséttermi, egészségtelen ételeket fogyasztanak a játék közben. Ez táplálkozási hiányosságokhoz, elhízáshoz vagy alultápláltsághoz vezethet.
• Mozgáshiány és súlygyarapodás: A hosszú órákon át tartó ülés inaktivitáshoz, mozgáshiányhoz és súlygyarapodáshoz vezet. Ez növeli a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség és más krónikus betegségek kockázatát.
• Szemfáradtság és látásproblémák: A monitor hosszan tartó nézése szemfáradtságot, száraz szemet, fejfájást és látásromlást okozhat.
• Mozgásszervi panaszok: A helytelen testtartás, az ismétlődő mozdulatok (pl. egér és billentyűzet használata) nyak-, hát-, váll- és csukló fájdalmakhoz, valamint kéztőalagút szindrómához vezethet.
• Higiéniai problémák: Az alapvető személyes higiénia elhanyagolása (pl. fürdés, fogmosás) bőrproblémákhoz és általános rossz közérzethez vezethet.

2. Mentális és Érzelmi Egészségre Gyakorolt Hatások

A játékfüggőség szoros kapcsolatban áll számos mentális egészségügyi problémával, gyakran súlyosbítva azokat.

• Szorongás és depresszió: Bár sokan a szorongás és depresszió elől menekülnek a játékba, a túlzott játék hosszú távon súlyosbíthatja ezeket az állapotokat, különösen a valós életbeli problémák felhalmozódásával.
• Ingerlékenység és dührohamok: Ha a játékos nem tud játszani, vagy ha valaki megpróbálja korlátozni a játékát, frusztráltá, ingerlékennyé vagy agresszívvá válhat.
• Üresség és reménytelenség érzése: A játék nélkül az egyén ürességet, céltalanságot és reménytelenséget érezhet, mivel az élete a játék köré épült.
• Koncentrációs zavarok: A játék által biztosított azonnali jutalmazás és gyors tempó miatt az egyén nehezen tud koncentrálni a lassabb, kevésbé stimuláló valós életbeli feladatokra.
• Valóságérzék torzulása: Egyes extrém esetekben a játék és a valóság közötti határ elmosódhat, különösen a nagyon immerszív (magával ragadó) játékok esetében.

3. Társadalmi Kapcsolatokra Gyakorolt Hatások

A játékfüggőség az egyik legpusztítóbb hatását a társadalmi kapcsolatokra fejti ki.

• Elszigetelődés: A játékos elhanyagolja a valós életbeli barátságokat, és inkább az online közösségekben él. Ez magányhoz és szociális készségek romlásához vezethet.
• Családi konfliktusok: A túlzott játék állandó konfliktusforrássá válik a családban, ami feszültséghez, veszekedésekhez és a bizalom elvesztéséhez vezethet. A családtagok tehetetlennek és elhanyagoltnak érezhetik magukat.
• Párkapcsolati problémák: A partner vagy házastárs elhanyagolása, a közös idő hiánya, és a kommunikáció romlása komoly feszültségeket okozhat a párkapcsolatban, akár váláshoz is vezethet.
• Barátok elvesztése: A korábbi barátok eltávolodhatnak, ha a játékos folyamatosan lemondja a találkozókat, vagy csak a játékról beszél.

4. Akadémiai és Munkahelyi Teljesítményre Gyakorolt Hatások

A játékfüggőség súlyos következményekkel járhat az oktatásban és a karrierben.

• Iskolai lemorzsolódás: A romló jegyek, a hiányzások, a késések és a motiváció hiánya miatt a diákok lemorzsolódhatnak az iskolából vagy az egyetemről.
• Munkahelyi problémák: A krónikus fáradtság, a koncentrációs zavarok, a határidők be nem tartása és a felelősségvállalás hiánya munkahelyi problémákhoz, akár az állás elvesztéséhez is vezethet.
• Karrierlehetőségek elvesztése: A rossz tanulmányi vagy munkahelyi előmenetel hosszú távon korlátozhatja az egyén karrierlehetőségeit és pénzügyi stabilitását.

5. Pénzügyi Problémák

Bár a játékfüggőség nem közvetlenül a pénzhez kapcsolódik, mint a szerencsejáték-függőség, mégis okozhat anyagi nehézségeket.

• Játékra fordított kiadások: Az új játékok, játékon belüli vásárlások (mikrotranzakciók, loot box-ok), vagy a hardverfrissítések jelentős anyagi terhet jelenthetnek.
• Munkavégzés hiánya: A munkahely elvesztése vagy a rossz teljesítmény miatti alacsonyabb jövedelem súlyos pénzügyi problémákhoz vezethet.
• Adósság: Az ellenőrizetlen kiadások és a jövedelem hiánya miatt az egyén adósságokba verheti magát.

Ezek a hatások egy spirált indíthatnak el, ahol az egyre súlyosabb problémák miatt a játékos még inkább a játékba menekül, ami tovább rontja a helyzetet. Ezért is kulcsfontosságú a problémák korai felismerése és a megfelelő segítségnyújtás.

A Diagnózis Menete és Kritériumai

A játékfüggőség diagnosztizálása összetett folyamat, amelyet képzett szakembernek (pszichológus, pszichiáter, addiktológus) kell elvégeznie. Nem elegendő pusztán az, hogy valaki sokat játszik; a diagnózishoz a WHO által meghatározott kritériumoknak tartósan fenn kell állniuk, és jelentős funkcionális károsodást kell okozniuk az egyén életében.

1. A Diagnosztikai Folyamat Lépései

1. Előzetes felmérés és panaszok rögzítése: A szakember először részletesen kikérdezi az érintettet (és gyakran a családtagokat is) a játékra fordított időről, a játék szokásairól, a játék miatt felmerült problémákról, valamint az általános élethelyzetről, hangulatról és egyéb mentális vagy fizikai tünetekről.
2. Strukturált interjúk és kérdőívek: Léteznek speciálisan a játékfüggőség felmérésére kifejlesztett kérdőívek (pl. Gaming Addiction Scale, Internet Gaming Disorder Test), amelyek segítenek számszerűsíteni a tünetek súlyosságát és gyakoriságát. Ezek azonban önmagukban nem diagnosztikai eszközök, csupán szűrő- és felmérő eszközök.
3. A WHO ICD-11 Kritériumainak Alkalmazása: A szakember alaposan felméri, hogy a játékos viselkedése megfelel-e a WHO által meghatározott három fő kritériumnak:
   • Kontrollvesztés: Képes-e az egyén szabályozni a játékra fordított időt, gyakoriságot, intenzitást? Megpróbált-e már csökkenteni a játékot, és ha igen, milyen sikerrel?
   • Prioritás eltolódás: A játék háttérbe szorított-e más fontos tevékenységeket (iskola, munka, hobbi, társasági élet, higiénia)?
   • Negatív következmények ellenére való folytatás/fokozás: A játékos folytatja-e a játékot, annak ellenére, hogy tisztában van annak káros hatásaival (pl. egészségügyi, mentális, társadalmi, pénzügyi problémák)?
4. Időtartam és Súlyosság Felmérése: A diagnózishoz a tüneteknek általában legalább 12 hónapig fenn kell állniuk. Súlyos esetekben, amikor a funkcionális károsodás nagyon jelentős, ez az időtartam rövidebb is lehet. A szakember felméri a tünetek súlyosságát és azok életminőségre gyakorolt hatását.
5. Differenciáldiagnózis: Ez az egyik legfontosabb lépés. A szakembernek ki kell zárnia, hogy a túlzott játék más alapul szolgáló mentális zavar (pl. depresszió, szorongás, ADHD) tünete-e, vagy hogy a játékfüggőség nem csupán egy átmeneti stresszre adott reakció. Gyakran előfordul, hogy a játékfüggőség együtt jár más mentális problémákkal (komorbiditás), és fontos eldönteni, melyik volt az elsődleges probléma.
6. Pszichoszociális Felmérés: A szakember felméri az egyén élethelyzetét, családi hátterét, társadalmi kapcsolatait, iskolai/munkahelyi helyzetét, valamint az esetleges stresszfaktorokat vagy traumákat.

2. Kritikus Pontok a Diagnózisban

• Funkcionális Károsodás: Ahogy már említettük, ez a kulcs. A diagnózishoz elengedhetetlen, hogy a játék jelentős és tartós problémákat okozzon az egyén életének legalább egy, de jellemzően több fontos területén (személyes, családi, társadalmi, oktatási, foglalkozási). Ez különbözteti meg a hobbit a függőségtől.
• Klinikai Distressz: A játékosnak szubjektíven is szenvednie kell a játéka miatt, vagy a környezete (család, barátok) kell, hogy jelentős distresszt tapasztaljon.
• Kizárás: Fontos kizárni, hogy a tünetek ne legyenek jobban magyarázhatók más mentális zavarral, mint például egy mániás epizód részeként jelentkező fokozott érdeklődés, vagy egy szerhasználati zavar kísérő tünete.

A diagnózis felállításakor a szakember holisztikus szemlélettel vizsgálja az egyént, figyelembe véve az összes releváns tényezőt. A pontos diagnózis elengedhetetlen a megfelelő és hatékony kezelési terv kidolgozásához.

Komorbiditás: Együtt Járó Mentális Zavarok

A játékfüggőség ritkán jelentkezik önmagában, mint elszigetelt probléma. Nagyon gyakran fordul elő, hogy más mentális egészségügyi zavarokkal együtt jár, ezt nevezzük komorbiditásnak. Ez a jelenség rendkívül fontos a diagnózis és a kezelés szempontjából, mivel az alapul szolgáló vagy együtt járó problémák kezeletlenül hagyása rontja a gyógyulás esélyeit.

A leggyakoribb komorbid mentális zavarok a játékfüggőséggel kapcsolatban a következők:

• Depresszió: Ez az egyik leggyakoribb együtt járó zavar. Azok az egyének, akik depresszióval küzdenek, gyakran a játékba menekülnek a szomorúság, az üresség és a reménytelenség érzései elől. A játék ideiglenes örömöt vagy elterelést nyújthat, de hosszú távon csak súlyosbítja a depressziót, mivel elszigetelődéshez, a valós életbeli problémák felhalmozódásához és az önbecsülés további romlásához vezet.
• Szorongásos zavarok: A szociális szorongás, a generalizált szorongás, vagy a pánikzavar is gyakran társul a játékfüggőséghez. A szociálisan szorongó egyének az online játékok anonimitásában és strukturált környezetében könnyebben érezhetik magukat biztonságban és sikeresnek, mint a valós életbeli társas interakciókban.
• Figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD): Az ADHD-s egyének számára a videojátékok azonnali jutalmazó rendszere, a folyamatos ingerek és az adaptív kihívások különösen vonzóak lehetnek. A játék segíthet fenntartani a figyelmüket, és egy olyan környezetet biztosít, ahol a hiperaktivitás nem feltétlenül jelent hátrányt. Az ADHD tünetei (pl. impulzivitás, dekoncentráció) azonban hozzájárulhatnak a kontrollvesztéshez a játék felett.
• Obszesszív-kompulzív zavar (OCD): Bár ritkábban, de az OCD-s tünetekkel (pl. kényszeres gondolatok és cselekvések) küzdő egyének is hajlamosabbak lehetnek a játékfüggőségre, mivel a játék bizonyos elemei (pl. gyűjtögetés, szintezés, ismétlődő feladatok) kényszeres viselkedéseket táplálhatnak.
• Szerhasználati zavarok: A viselkedési addikciók, mint a játékfüggőség, gyakran együtt járnak szerhasználati zavarokkal (pl. alkohol, drogok). Az alapul szolgáló okok (pl. stresszkezelési nehézségek, trauma, genetikai hajlam) közösek lehetnek, és az egyik függőség gyakran táplálja a másikat.
• Személyiségzavarok: Bizonyos személyiségzavarok, különösen azok, amelyek impulzivitással, érzelemszabályozási nehézségekkel vagy kapcsolati problémákkal járnak (pl. borderline személyiségzavar, nárcisztikus személyiségzavar), növelhetik a játékfüggőség kockázatát.

A Tyúk és a Tojás Problémája

A komorbiditás esetében gyakran felmerül a kérdés: mi volt előbb? A játékfüggőség okozta a depressziót, vagy a depresszió vezetett a játékfüggőséghez? A válasz gyakran az, hogy mindkét irányú hatás érvényesülhet, és egy ördögi kör alakul ki:

1. Egy meglévő depresszió vagy szorongás arra késztetheti az egyént, hogy a játékban keressen menedéket.
2. A túlzott játék elhanyagoláshoz vezet a valós életben, ami súlyosbítja a depressziót/szorongást (pl. romló kapcsolatok, iskolai/munkahelyi kudarcok).
3. Ez a súlyosbodás még inkább a játékba tereli az egyént, bezárva őt a függőség körébe.

A komplexitás miatt a játékfüggőség kezelésének mindig integráltnak kell lennie, figyelembe véve és kezelve az összes jelenlévő mentális zavart. Egy depressziós játékfüggő esetében például nem elegendő csak a játékot korlátozni; a depresszió kezelése is elengedhetetlen a tartós felépüléshez.

A szakember feladata, hogy alapos diagnosztikai felmérést végezzen, azonosítsa az összes együtt járó problémát, és egy olyan kezelési tervet dolgozzon ki, amely holisztikus megközelítéssel kezeli az egyén összes szükségletét. Ez a komplexitás teszi a játékfüggőség kezelését különösen kihívást jelentő, de egyben rendkívül fontos feladattá.

Prevenció és Korai Beavatkozás

A játékfüggőség megelőzése és a problémák korai szakaszban történő felismerése kulcsfontosságú a súlyos következmények elkerülése érdekében. A prevenciós stratégiák számos szinten alkalmazhatók, az egyéni szinttől a családi és társadalmi szintig.

1. Szülői Nevelés és Családi Stratégiák

A szülőknek kiemelten fontos szerepük van a gyermekek és fiatalok egészséges játékhasználatának kialakításában.

• Időkorlátok felállítása és betartása: Közösen meghatározott, ésszerű időkorlátok bevezetése (pl. napi 1-2 óra játék) és azok következetes betartatása. Használhatóak erre a célra alkalmazások vagy a játékkonzolok beépített szülői felügyeleti funkciói.
• Alternatív tevékenységek ösztönzése: Fontos, hogy a gyermeknek legyenek más hobbijai, sporttevékenységei, kreatív elfoglaltságai és valós életbeli szociális kapcsolatai. Ösztönözni kell őket a szabadban töltött időre és a családi programokon való részvételre.
• Nyílt kommunikáció: Beszélgetni kell a gyermekkel a játékokról, az online biztonságról és a túlzott játék lehetséges veszélyeiről. Fontos megérteni, miért szeret játszani, és milyen funkciót tölt be a játék az életében.
• Példamutatás: A szülőknek maguknak is korlátozniuk kell a képernyő előtt töltött idejüket, és példát mutatni az egészséges digitális szokásokra.
• A játék mint közös tevékenység: Időnként a szülők is játszhatnak együtt a gyermekkel, hogy megértsék a játék világát és a gyermek érdeklődési körét. Ez erősítheti a köztük lévő köteléket, és lehetőséget adhat a játékhasználat megbeszélésére.
• A játékhelyszín: A számítógép vagy játékkonzol elhelyezése közös térben, pl. a nappaliban, segíthet a felügyeletben és megakadályozhatja az elszigetelődést.

2. Személyes Stratégiák és Önszabályozás

Felnőttek és fiatalok egyaránt alkalmazhatnak önsegítő stratégiákat a megelőzés érdekében.

• Időbeosztás és prioritások: Tervezzük meg a napunkat úgy, hogy a játék mellett jusson idő a munkára/tanulásra, a sportra, a társasági életre és az alvásra. Prioritásokat kell felállítani.
• Tudatos játék: Legyünk tisztában azzal, miért játszunk, és milyen érzéseket vált ki belőlünk a játék. Ismerjük fel a figyelmeztető jeleket, ha a játék kezd problémássá válni.
• Alternatív stresszkezelési módszerek: Találjunk egészségesebb módokat a stressz, a szorongás vagy az unalom kezelésére, mint a játék (pl. sport, meditáció, olvasás, alkotás).
• Digitális detox: Időnként tartsunk „digitális detoxot”, amikor teljesen kikapcsoljuk az összes képernyőt, és más tevékenységekkel foglalkozunk.
• Valós életbeli kapcsolatok ápolása: Aktívan ápoljuk a barátságokat és családi kapcsolatokat a valós életben. A szociális támogatás rendkívül fontos a mentális egészség szempontjából.

3. Iskolai és Közösségi Programok

Az oktatási intézmények és a közösségi szervezetek is hozzájárulhatnak a prevencióhoz.

• Tudatosság növelése: Iskolai előadások, workshopok szervezése a digitális jólétről, a játékfüggőség kockázatairól és a felelős játékhasználatról.
• Alternatív programok: Iskolai sportkörök, szakkörök és egyéb szabadidős tevékenységek széles skálájának biztosítása, amelyek alternatívát kínálnak a képernyő előtt töltött időre.
• Tanácsadás: Hozzáférés biztosítása iskolapszichológushoz vagy tanácsadóhoz, akik segíthetnek a diákoknak a felmerülő problémák kezelésében.

4. A Videójáték Ipar Felelőssége

A játékfejlesztőknek és platformoknak is van felelősségük a felelős játék ösztönzésében.

• Játékon belüli figyelmeztetések: Időkorlátok, szünetekre vonatkozó emlékeztetők, vagy a játékban töltött idő kijelzése.
• Szülői felügyeleti eszközök: Egyszerűen használható és hatékony eszközök biztosítása a szülők számára a játékidő, a költések és a tartalom szabályozására.
• Tudatosság növelése: Információk és források biztosítása a játékfüggőségről a játékosok és szüleik számára.
• Etikus játéktervezés: A túlzottan addiktív mechanizmusok (pl. agresszív monetizációs modellek, szerencsejáték-elemek) mérséklése.

A korai beavatkozás azt jelenti, hogy a problémákat már azelőtt felismerjük és kezeljük, mielőtt azok súlyossá válnának. Ha valakinél megjelennek a játékfüggőség első jelei (pl. romló jegyek, elhanyagolt barátságok, ingerlékenység), fontos, hogy minél előbb segítséget kérjen, vagy a környezete ösztönözze erre. A megelőzés és a korai beavatkozás együttesen biztosítja a legjobb esélyt a játékfüggőség elkerülésére vagy leküzdésére.

Mikor Keressünk Segítséget?

A játékfüggőség felismerése és a segítségkérés gyakran nehéz folyamat, mind az érintett személy, mind a környezete számára. A tagadás, a szégyenérzet és a probléma minimalizálása gyakori akadályok. Azonban minél hamarabb kér segítséget valaki, annál nagyobb az esély a sikeres felépülésre és a súlyosabb következmények elkerülésére.

A Felismerés Jelei – Mikor Érdemes Elgondolkodni a Segítségkérésen?

Ha az alábbi tünetek közül több is tartósan fennáll, és jelentős problémákat okoz az egyén életében, ideje szakemberhez fordulni:

• Kontrollvesztés: A játékos többször is megpróbálta már csökkenteni a játékra fordított időt, de sikertelenül. Képtelen betartani a saját maga vagy mások által felállított korlátokat.
• Prioritások eltolódása: A játék miatt elhanyagolja az iskolát, a munkát, a családi kötelezettségeket, a barátságokat, a hobbikat, vagy akár a személyes higiéniát és az alvást.
• Negatív következmények ellenére való folytatás: A játékos tisztában van azzal, hogy a játéka milyen problémákat okoz az életében (pl. rossz jegyek, családi veszekedések, egészségügyi panaszok), de ennek ellenére folytatja, sőt, fokozza a játékot.
• Elvonási tünetek: Ha nem játszhat, szorongást, ingerlékenységet, dühöt, depressziót vagy üresség érzését tapasztalja.
• Titkolózás és hazudozás: A játékos titkolja a játékra fordított időt, vagy hazudik erről a családtagoknak, barátoknak.
• Érdeklődés elvesztése más dolgok iránt: A korábban örömet okozó tevékenységek elveszítik vonzerejüket, és minden szabadidőt a játék tölt ki.
• Pénzügyi problémák: Jelentős összegeket költ a játékra, ami anyagi nehézségekhez vezet.
• Romló hangulat és elszigetelődés: A játékos általánosan lehangoltabbá, visszahúzódóbbá válik, és kerüli a társasági eseményeket.

Kihez Forduljunk Segítségért?

A játékfüggőség kezelése komplex, és többféle szakember bevonását igényelheti:

• Pszichológus vagy Klinikai Pszichológus: Ők a leggyakoribb első kontaktpontok. Képesek felmérni a problémát, diagnózist felállítani, és egyéni vagy csoportos terápiát (pl. kognitív viselkedésterápia, CBT) nyújtani. Szükség esetén tovább irányíthatnak más szakemberhez.
• Pszichiáter: Ha a játékfüggőséghez más mentális zavarok (pl. súlyos depresszió, szorongásos zavar) is társulnak, amelyek gyógyszeres kezelést igényelnek, pszichiáter bevonása is indokolt lehet.
• Addiktológus: Az addiktológusok kifejezetten a függőségek kezelésére specializálódtak, és átfogó tudással rendelkeznek a viselkedési addikciókról.
• Családterapeuta: Mivel a játékfüggőség jelentősen érinti a családot, a családterápia segíthet a kommunikáció javításában, a konfliktusok feloldásában és a család egészségesebb dinamikájának kialakításában.
• Háziorvos: Bár nem szakosodott a mentális egészségre, a háziorvos is lehet az első lépés, aki tanácsot adhat, és tovább irányíthat a megfelelő szakemberhez.

A Segítségkérés Módjai

• Közvetlen kapcsolatfelvétel: Keressünk pszichológust, pszichiátert vagy addiktológust a lakóhelyünk közelében. Online keresők, szakmai szervezetek listái segíthetnek ebben.
• Iskolai tanácsadás: Ha diákról van szó, az iskolai pszichológus vagy tanácsadó az első lépés lehet.
• Online források és támogató csoportok: Léteznek online fórumok és támogató csoportok, amelyek sorstársak tapasztalatait és tanácsait kínálják. Bár ezek nem helyettesítik a szakmai segítséget, hasznosak lehetnek az első lépések megtételében és a motiváció fenntartásában.

A segítségkérés nem a gyengeség jele, hanem az erőé és a változtatás iránti elkötelezettségé. A játékfüggőség komoly probléma, de megfelelő segítséggel és támogatással sikeresen kezelhető, és az érintettek visszatérhetnek egy teljesebb, kiegyensúlyozottabb élethez.

Gyakori Tévhitek és Félreértések a Játékfüggőséggel Kapcsolatban

A játékfüggőség mint újkeletű diagnózis számos tévhittel és félreértéssel jár együtt a köztudatban. Ezek a tévhitek akadályozhatják a probléma felismerését, a segítségkérést és a megfelelő kezelést. Fontos tisztázni ezeket a pontokat, hogy valósághű képet kapjunk a jelenségről.

1. „Csak a gyenge akaratúak válnak függővé.”

Tévhit: Ez a leggyakoribb és legkárosabb tévhit. A függőség, legyen az szer- vagy viselkedési addikció, nem az akaratgyengeség jele, hanem egy komplex betegség, amely biológiai, pszichológiai és társadalmi tényezők kölcsönhatásából ered. Az agy jutalmazó rendszereinek megváltozása, a genetikai hajlam, a mentális egészségügyi problémák és a környezeti stresszorok mind hozzájárulhatnak a függőség kialakulásához. Bár az akarat és a motiváció fontos a felépülésben, önmagában nem elegendő a probléma leküzdéséhez.

2. „Ez csak egy divatos kifejezés, nem igazi betegség.”

Tévhit: Bár a „játékfüggőség” fogalma viszonylag új, a WHO és az APA is elismerte a jelenség klinikai relevanciáját. A kutatások egyre inkább alátámasztják, hogy a túlzott játék hasonló agyi mechanizmusokat aktivál, mint más függőségek, és hasonlóan súlyos károkat okozhat az egyén életében. A probléma valós, és komoly szenvedést okoz az érintetteknek és családjaiknak.

3. „Mindenki játszik, ez normális.”

Tévhit: Valóban, a videojátékok rendkívül népszerűek, és sokan játszanak velük egészséges, kontrollált módon. Azonban van egy határ a hobbi és a függőség között. Ahogy korábban is tárgyaltuk, a különbség a kontrollvesztésben, a prioritás eltolódásában és a negatív következmények ellenére való folytatásban rejlik, ami funkcionális károsodáshoz vezet. Nem a játék ténye a probléma, hanem a játékhoz való kontrollálatlan és kényszeres viszony.

4. „Csak a gyerekeket és tinédzsereket érinti.”

Tévhit: Bár a fiatalok körében valóban magasabb a játékfüggőség előfordulási aránya, a probléma minden korosztályt érinthet. Vannak felnőttek, sőt idősebbek is, akik játékfüggőségben szenvednek, és emiatt munkahelyi, párkapcsolati vagy egészségügyi problémákkal küzdenek. A probléma súlyossága nem korfüggő.

5. „A játékok a gonoszak, és be kell őket tiltani.”

Tévhit: A játékok önmagukban nem „gonoszak”. Ahogy a kalapács is lehet hasznos eszköz vagy veszélyes fegyver, attól függően, hogyan használják, úgy a videojátékok is lehetnek szórakoztatóak, edukatívak, vagy akár károsak. A probléma nem magában a játékban rejlik, hanem abban, ahogyan az egyén viszonyul hozzá, és milyen szerepet tölt be az életében. A játékok számos pozitív hatással is járhatnak, mint például a problémamegoldó képesség fejlesztése, a szociális interakciók elősegítése vagy a stresszoldás.

6. „A játékfüggőség csak egy kifogás a lustaságra vagy a felelőtlenségre.”

Tévhit: Ez a tévhit mélyen stigmatizáló. A játékfüggőségben szenvedő egyének nem „lusták” vagy „felelőtlenek”, hanem egy betegséggel küzdenek, amely komolyan befolyásolja a viselkedésüket és a döntéshozó képességüket. A problémák mögött gyakran meghúzódnak alapul szolgáló mentális egészségügyi kihívások (pl. depresszió, szorongás), amelyeket a játékmenekülés csak súlyosbít.

7. „Csak akarat kérdése, hogy abbahagyja.”

Tévhit: Ahogy az 1. pontban is említettük, a függőség nem egyszerűen akaratgyengeség. Az agy kémiája megváltozhat, és az elvonási tünetek is nehezítik az abbahagyást. Professzionális segítségre van szükség a viselkedési minták megváltoztatásához, a kiváltó okok kezeléséhez és a felépüléshez.

E tévhitek eloszlatása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a társadalom nyitottabban és empatikusabban közelítsen a játékfüggőség problémájához, és hatékonyabban tudjon segíteni az érintetteknek.