A folyékony halmazállapot: Az anyag egyedülálló arca
Az anyag, amely körülvesz minket, számos formában létezhet. A szilárd anyagok merevségétől és meghatározott alakjától, a gázok határtalan terjeszkedésétől és alakulatlanságától eltérően, a folyadékok egy köztes, rendkívül dinamikus és sokoldalú halmazállapotot képviselnek. A folyékony halmazállapot megértése kulcsfontosságú a természet számos jelenségének, a biológiai folyamatoknak, valamint az ipari alkalmazásoknak a megértéséhez. De pontosan mi is az a folyadék, és milyen egyedi tulajdonságok határozzák meg viselkedését?
A folyadékok olyan anyagok, amelyek meghatározott térfogattal rendelkeznek, de nincs állandó alakjuk. Ehelyett felveszik annak az edénynek az alakját, amelyben elhelyezkednek. Ez a definíció alapvető különbséget mutat a szilárd anyagokhoz képest, amelyeknek állandó alakjuk és térfogatuk is van, valamint a gázokhoz képest, amelyeknek sem állandó alakjuk, sem állandó térfogatuk nincs, és hajlamosak kitölteni a rendelkezésre álló teret.
A folyékony halmazállapot mikroszkopikus megközelítése
Ahhoz, hogy megértsük a folyadékok makroszkopikus viselkedését, először a mikroszkopikus szinten kell vizsgálnunk őket. A folyadékok atomjai vagy molekulái közel vannak egymáshoz, hasonlóan a szilárd anyagokhoz, de nem rögzülnek mereven egy helyen, mint a kristályrácsban. Ehelyett képesek egymás mellett elgördülni, elcsúszni, és viszonylag szabadon mozogni az egész folyadékon belül. Ezt a mozgási szabadságot az úgynevezett *intermolekuláris erők* és a részecskék *kinetikus energiája* közötti kényes egyensúly határozza meg.
Intermolekuláris erők: A folyadékok kohéziójának alapja
Az intermolekuláris erők (IMF) azok a vonzóerők, amelyek az egyes molekulákat vagy atomokat összetartják egy anyagban. Ezek az erők gyengébbek, mint a molekulákon belüli kovalens vagy ionos kötések, de elegendőek ahhoz, hogy a folyadék részecskéit közel tartsák egymáshoz, és megakadályozzák, hogy teljesen szétrepüljenek, mint egy gázban. A folyadékok tulajdonságait nagymértékben befolyásolja ezeknek az erőknek a típusa és erőssége.
A legfontosabb intermolekuláris erők a következők:
* Van der Waals erők: Ide tartoznak a diszperziós erők (London-erők), amelyek minden molekula között hatnak, és a dipól-dipól erők, amelyek poláris molekulák között jelentkeznek. A diszperziós erők a molekulák pillanatnyi dipólusai közötti vonzásból erednek, és erősségük a molekulamérettel és az elektronszámmal növekszik. A dipól-dipól erők tartós dipólusokkal rendelkező molekulák között hatnak, és erősebbek, mint a diszperziós erők hasonló méretű molekulák esetén.
* Hidrogénkötések: Ezek a legerősebb intermolekuláris erők. Akkor alakulnak ki, amikor egy hidrogénatom kovalensen kötődik egy erősen elektronegatív atomhoz (pl. oxigén, nitrogén, fluor), és vonzódik egy másik elektronegatív atom nemkötő elektronpárjához. A víz (H₂O) kiváló példa a hidrogénkötések által dominált folyadékra, ami számos egyedi tulajdonságát magyarázza.
A folyadékmolekulák közötti vonzóerők elegendőek ahhoz, hogy a részecskék közel maradjanak egymáshoz, de nem annyira erősek, hogy rögzítsék őket egy helyben. Ez a „csúszó-mászó” mozgás adja a folyadékok áramló képességét és formaváltozását. A molekulák közötti távolság nagyon kicsi, alig nagyobb, mint a molekulák saját mérete, ami a folyadékok viszonylag nagy sűrűségét és összenyomhatatlanságát eredményezi.
A folyadékok egyediségét az adja, hogy molekuláik elegendő kinetikus energiával rendelkeznek ahhoz, hogy legyőzzék a szomszédos molekulák vonzóerőinek egy részét, lehetővé téve a folyamatos mozgást és átrendeződést, miközben mégis elég közel maradnak egymáshoz ahhoz, hogy megtartsanak egy állandó térfogatot.
A folyadékok alapvető tulajdonságai
A folyadékok viselkedését számos makroszkopikus tulajdonság jellemzi, amelyek mind a mikroszkopikus szinten zajló kölcsönhatásokból fakadnak. Ezek a tulajdonságok kritikusak a folyadékok mindennapi életben és ipari alkalmazásokban betöltött szerepének megértéséhez.
1. Térfogat és alak
Mint már említettük, a folyadékoknak meghatározott térfogatuk van. Ez azt jelenti, hogy egy adott mennyiségű folyadékot nem lehet jelentősen összenyomni vagy kiterjeszteni anélkül, hogy drasztikusan megváltoztatnánk a hőmérsékletét vagy nyomását. Ez a tulajdonság különbözteti meg őket a gázoktól. Ugyanakkor nincs állandó alakjuk; felveszik annak az edénynek az alakját, amelyben tárolják őket. Ez a képesség a molekulák közötti intermolekuláris erők erejéből fakad: elég erősek ahhoz, hogy a molekulákat közel tartsák, de elég gyengék ahhoz, hogy lehetővé tegyék az egymás melletti elmozdulást.
2. Sűrűség
A folyadékok sűrűsége általában jóval nagyobb, mint a gázoké, és közel áll a szilárd anyagokéhoz. Ennek oka, hogy a molekulák a folyadékokban sokkal közelebb helyezkednek el egymáshoz, mint a gázokban. Például a víz sűrűsége 1 g/cm³, míg a levegőé mindössze 0,0012 g/cm³. A sűrűség a hőmérséklet függvényében változik: általában csökken a hőmérséklet növelésével, mivel a molekulák nagyobb mozgási energiára tesznek szert, és kissé távolabb kerülnek egymástól. A víz azonban kivételt képez: sűrűsége 4°C-on a legnagyobb, ami létfontosságú az vízi élővilág számára.
3. Összenyomhatóság
A folyadékok gyakorlatilag összenyomhatatlanok. Míg a gázok térfogata könnyedén csökkenthető nyomás hatására, a folyadékok esetében ez rendkívül nehéz. Ennek oka, hogy a folyadékmolekulák már eleve nagyon közel vannak egymáshoz, és alig van üres tér közöttük, amit nyomással csökkenteni lehetne. Ez a tulajdonság teszi a folyadékokat ideálissá hidraulikus rendszerekben, ahol az erők átvitelére használják őket.
4. Viszkozitás
A viszkozitás a folyadék áramlással szembeni ellenállásának mértéke. Egy „vastag” folyadék, mint a méz vagy a motorolaj, magas viszkozitású, míg egy „vékony” folyadék, mint a víz vagy az alkohol, alacsony viszkozitású. A viszkozitást a molekulák közötti súrlódás és az intermolekuláris erők erőssége befolyásolja.
* Magas intermolekuláris erők = Magas viszkozitás (a molekulák erősebben tapadnak egymáshoz, nehezebben csúsznak el egymás mellett).
* Nagyobb molekulaméret és összetettség = Magasabb viszkozitás (a nagyobb molekulák jobban akadályozzák egymás mozgását).
* Hőmérséklet: A viszkozitás általában csökken a hőmérséklet növelésével. Ennek oka, hogy a magasabb hőmérséklet növeli a molekulák kinetikus energiáját, ami részben legyőzi az intermolekuláris erőket, és lehetővé teszi a könnyebb mozgást. Gondoljunk csak a hideg és meleg mézre!
A viszkozitás kulcsfontosságú számos ipari folyamatban, például kenőanyagok, festékek, élelmiszerek és gyógyszerek gyártásában. A viszkoziméterekkel mérik, és egysége a pascal-másodperc (Pa·s) vagy a poise (P).
5. Felületi feszültség
A felületi feszültség a folyadék felszínén lévő molekulák azon hajlama, hogy a lehető legkisebb felületet foglalják el, ami egy „rugalmas hártyaként” viselkedő felületet eredményez. Ez a jelenség felelős a vízcseppek gömb alakjáért, a rovarok vízfelszínen való járásáért, és a tű úszásáért a víz felszínén.
A felületi feszültség oka az intermolekuláris erők egyenlőtlen eloszlása a felszínen. A folyadék belsejében minden molekula egyenletesen vonzza a szomszédait minden irányból. Azonban a felszínen lévő molekulákat csak az alattuk és oldalukon lévő molekulák vonzzák, felfelé nem. Ez a nettó lefelé irányuló vonzás arra kényszeríti a felszíni molekulákat, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, és minimalizálják a felületet.
* Erősebb intermolekuláris erők = Magasabb felületi feszültség. A víz rendkívül magas felületi feszültséggel rendelkezik a hidrogénkötések miatt.
* Hőmérséklet: A felületi feszültség csökken a hőmérséklet növelésével, mivel a megnövekedett kinetikus energia gyengíti az intermolekuláris erőket.
* Felületaktív anyagok (szurfaktánsok): Ezek az anyagok, mint például a szappanok és mosószerek, csökkentik a víz felületi feszültségét, lehetővé téve, hogy jobban szétterüljön és behatoljon a textilszálak közé, hatékonyabbá téve a tisztítást.
A felületi feszültség szorosan kapcsolódik a *kapilláris jelenséghez* is. Ez az a jelenség, amikor egy folyadék egy vékony csőben (kapillárisban) emelkedik vagy süllyed a környező folyadékszinthez képest. Ez a folyadék és a cső falai közötti *adhéziós* erők (vonzás a különböző anyagok között) és a folyadék *kohéziós* erői (vonzás az azonos molekulák között) közötti egyensúly eredménye. Ha az adhézió erősebb, mint a kohézió (pl. víz üvegben), a folyadék felemelkedik; ha a kohézió erősebb (pl. higany üvegben), akkor süllyed.
6. Gőznyomás és forráspont
A folyadékok folyamatosan párolognak, azaz molekulák távoznak a folyadék felszínéről gázfázisba. Ez a folyamat még a forráspont alatti hőmérsékleten is zajlik. A zárt térben lévő folyadék felett a gázfázisba került molekulák nyomást fejtenek ki, ezt nevezzük gőznyomásnak.
* A gőznyomás növekszik a hőmérséklet növelésével, mivel több molekula rendelkezik elegendő energiával ahhoz, hogy elhagyja a folyadékfázist.
* A gőznyomás függ az intermolekuláris erők erősségétől is: gyengébb IMF = magasabb gőznyomás (könnyebben párolog).
A forráspont az a hőmérséklet, amelyen egy folyadék gőznyomása megegyezik a külső (atmoszférikus) nyomással. Ezen a ponton a párolgás már nem csak a felszínen, hanem a folyadék egész tömegében végbemegy, buborékok formájában. A forráspont tehát a külső nyomástól függ. Magasabb tengerszint feletti magasságon, ahol a légnyomás alacsonyabb, a víz alacsonyabb hőmérsékleten forr (pl. a Mount Everesten a víz kb. 70°C-on forr).
7. Elegyedés és oldhatóság
A folyadékok képesek más folyadékokkal elegyedni vagy más anyagokat (szilárd anyagokat, gázokat) oldani. Az elegyedés és oldhatóság elve a „hasonló a hasonlóban oldódik” (like dissolves like) elven alapul.
* Elegyedés: Két folyadék akkor elegyedik egymással, ha molekuláik közötti intermolekuláris erők hasonlóak. Például a víz és az alkohol (mindkettő poláris, hidrogénkötésekkel) korlátlanul elegyedik, míg az olaj és a víz (olaj apoláris, víz poláris) nem elegyedik, és két külön réteget alkot.
* Oldhatóság: Egy szilárd anyag vagy gáz oldhatósága egy folyadékban szintén az intermolekuláris erők hasonlóságától függ. Az ionos vegyületek és a poláris molekulák általában jól oldódnak poláris oldószerekben (pl. só vízben), míg az apoláris anyagok apoláris oldószerekben oldódnak jobban (pl. zsír benzinben).
A folyadékok oldószerként betöltött szerepe alapvető fontosságú a kémiai reakciókban, a biológiai folyamatokban és az ipari tisztításban.
8. Hőtágulás
A folyadékok, hasonlóan a szilárd anyagokhoz és gázokhoz, a hőmérséklet növelésével általában tágulnak, azaz térfogatuk növekszik. Ennek oka, hogy a megnövekedett hőmérséklet nagyobb molekuláris mozgást eredményez, ami megnöveli a molekulák közötti átlagos távolságot. A hőtágulás mértéke folyadéktól függően változik, és általában nagyobb, mint a szilárd anyagoké, de kisebb, mint a gázoké.
A víz ismét kivételt képez: 0°C és 4°C között a víz térfogata csökken a hőmérséklet növelésével (sűrűsége növekszik), 4°C felett azonban a normális módon tágul. Ez a rendellenes viselkedés az oka annak, hogy a tavak és folyók télen felülről kezdenek befagyni, ami létfontosságú a vízi élővilág túléléséhez.
Fázisátmenetek a folyadékokkal
A folyadékok különböző hőmérsékleten és nyomáson más halmazállapotokba alakulhatnak át. Ezeket a folyamatokat fázisátmeneteknek nevezzük, és mindegyik energiafelvétellel vagy leadással jár.
1. Olvadás és fagyás (Szilárd-Folyadék átmenet)
* Olvadás: A szilárd anyag folyékony halmazállapotúvá alakulása. Ez a folyamat akkor megy végbe, amikor a szilárd anyag molekulái elegendő hőenergiát vesznek fel ahhoz, hogy legyőzzék a rácsban tartó intermolekuláris erőket, és szabadon mozogjanak egymás mellett. Az olvadáshoz szükséges energiát *olvadáshőnek* nevezzük. Az olvadáspont az a hőmérséklet, amelyen az olvadás végbemegy.
* Fagyás (szilárdulás): A folyékony anyag szilárd halmazállapotúvá alakulása. Ez az olvadás fordítottja, és energiafelszabadulással jár (fagyáshő, ami az olvadáshővel azonos nagyságú). A fagyáspont az a hőmérséklet, amelyen a fagyás végbemegy, és tiszta anyagok esetén megegyezik az olvadásponttal.
2. Párolgás és kondenzáció (Folyadék-Gáz átmenet)
* Párolgás: A folyadék gázfázisba való átalakulása a forráspont alatti hőmérsékleten. A leggyorsabban a folyadék felszínén zajlik, ahol a molekulák könnyebben elhagyhatják a folyadékfázist.
* Forrás: A folyadék gázfázisba való átalakulása a forrásponton, a folyadék belsejében is buborékok képződésével. A forráshoz szükséges energiát *párolgáshőnek* nevezzük.
* Kondenzáció: A gázfázis folyékony halmazállapotúvá alakulása. Ez a párolgás fordítottja, és energiafelszabadulással jár. A kondenzáció akkor következik be, amikor a gázmolekulák lehűlnek, elveszítik kinetikus energiájukat, és az intermolekuláris erők képesek visszatartani őket folyékony állapotban.
3. Fázisdiagramok
A fázisdiagramok grafikus ábrázolások, amelyek megmutatják, hogy egy anyag melyik fázisban van különböző hőmérséklet- és nyomásviszonyok mellett. Minden tiszta anyagnak egyedi fázisdiagramja van.
* Hármas pont: Az a specifikus hőmérséklet és nyomás, ahol egy anyag mindhárom halmazállapota (szilárd, folyékony, gáz) egyensúlyban létezik. A víz hármas pontja 0,01°C és 611,657 Pa.
* Kritikus pont: Az a hőmérséklet és nyomás, amely felett a folyadék és a gáz közötti határvonal megszűnik létezni. Ezen a ponton túl az anyag szuperkritikus folyadékként viselkedik, amelynek sűrűsége a folyadékhoz, viszkozitása és diffúziója pedig a gázhoz hasonló.
A fázisdiagramok rendkívül fontosak a kémiai mérnökségben és a termodinamikában, lehetővé téve a fázisátmenetek előrejelzését és szabályozását.
Különleges folyadékok és jelenségek
A klasszikus folyadékok mellett léteznek olyan anyagok és jelenségek, amelyek a folyékony halmazállapot egyedi vagy átmeneti formáit képviselik, és rávilágítanak az anyag viselkedésének komplexitására.
1. Amorf szilárd anyagok és üvegátmenet
Az amorf szilárd anyagok, mint például az üveg, gyakran „túlhűtött folyadékoknak” is nevezik őket, bár ez a megnevezés tudományosan nem teljesen pontos. Ezek az anyagok nem rendelkeznek a kristályos szilárd anyagokra jellemző rendezett atomi szerkezettel; molekuláik rendezetlenül helyezkednek el, mint egy folyadékban. Azonban mozgásuk rendkívül lassú, gyakorlatilag mereveknek tűnnek. Az üvegátmenet egy folyadékból amorf szilárd anyaggá való átalakulás. Ez egy hőmérsékleti tartomány, ahol a viszkozitás drasztikusan megnő, és az anyag elveszíti folyékonyságát. Ezzel szemben a kristályos anyagok éles olvadásponttal rendelkeznek.
2. Túlhűtött folyadékok
Egy folyadék túlhűtött állapotban van, ha a fagyáspontja alá hűtik anélkül, hogy szilárd fázisba menne át. Ez egy metastabil állapot, ami azt jelenti, hogy a folyadék rendkívül érzékeny a zavarokra. Egy apró szennyeződés, egy enyhe rázkódás, vagy egyetlen apró kristály hozzáadása azonnal kiválthatja a gyors fagyást. Ez a jelenség fontos a felhőfizikában (túlhűtött vízcseppek) és az élelmiszeriparban.
3. Szuperfolyékonyság
A szuperfolyékonyság egy rendkívül ritka és különleges állapot, amelyet csak bizonyos anyagok mutatnak nagyon alacsony hőmérsékleten, a kvantummechanika törvényei szerint. A legismertebb példa a hélium-4 (⁴He) abszolút nulla fokhoz közeli hőmérsékleten. A szuperfolyékony hélium nulla viszkozitással rendelkezik, ami azt jelenti, hogy súrlódás nélkül áramlik. Képes felmászni az edény falán, és kiáramlani belőle, valamint örökké keringeni egy zárt hurokban anélkül, hogy energiát veszítene. Ez a jelenség a Bose-Einstein kondenzátummal kapcsolatos, ahol a részecskék kvantummechanikai módon koherensen viselkednek.
4. Folyadékkristályok
A folyadékkristályok egy köztes halmazállapotot képviselnek a klasszikus folyadékok és a szilárd kristályok között. Ezek az anyagok bizonyos fokú rendezettséggel rendelkeznek, hasonlóan a kristályokhoz, de mégis folyékonyak és képesek áramlani. Molekuláik általában hosszúkásak vagy lemez alakúak, és bizonyos irányokba rendeződnek, de más irányokban szabadon mozoghatnak. A folyadékkristályok optikai tulajdonságai megváltoztathatók elektromos tér hatására, ami miatt széles körben alkalmazzák őket folyadékkristályos kijelzőkben (LCD), ahol a képalkotás alapját képezik.
5. Nem-newtoni folyadékok
A legtöbb folyadék, mint a víz vagy az olaj, úgynevezett *newtoni folyadék*, ami azt jelenti, hogy viszkozitásuk állandó, függetlenül az alkalmazott nyírófeszültségtől (azaz attól, milyen gyorsan keverjük vagy mozgatjuk őket). Ezzel szemben a nem-newtoni folyadékok viszkozitása változik a nyírófeszültségtől függően.
Példák:
* Nyírásra sűrűsödő (shear-thickening) folyadékok: Viszkozitásuk növekszik a nyírófeszültséggel. Ilyen például a kukoricakeményítő és víz keveréke (oobleck): lassan öntve folyik, de ütés hatására megkeményedik.
* Nyírásra híguló (shear-thinning) folyadékok: Viszkozitásuk csökken a nyírófeszültséggel. Ide tartozik a ketchup, a festék vagy a vér. Ezért könnyebb kiönteni a ketchupot, ha erősen rázogatjuk az üveget, vagy könnyebb felvinni a festéket ecsettel.
A nem-newtoni folyadékok tanulmányozása fontos a reológia területén, és számos ipari alkalmazásuk van, az élelmiszeripartól a kozmetikumokig és a védőfelszerelésekig.
Folyadékok a természetben és a technológiában
A folyékony halmazállapot nem csupán elméleti fogalom; alapvető szerepet játszik bolygónk ökoszisztémájában és mindennapi életünkben.
1. A víz: Az élet folyadéka
A víz a Föld legelterjedtebb folyadéka, és egyedülálló tulajdonságaival alapvető fontosságú az élet fenntartásához. Magas fajhője (nagy energia szükséges a hőmérsékletének megváltoztatásához) stabilizálja a bolygó klímáját. Magas párolgáshője hűtőhatással bír az élőlények számára. Különleges sűrűség-anomáliája (4°C-on a legsűrűbb) biztosítja, hogy a jég a víz felszínén úszik, megakadályozva a tavak és óceánok teljes befagyását. Kiváló oldószerként a víz lehetővé teszi a tápanyagok szállítását és a kémiai reakciók lejátszódását a biológiai rendszerekben.
2. Folyadékok a biológiai rendszerekben
Az élőlények testének nagy része folyadékból áll. A vér, a nyirok, a sejtplazma (citoplazma), a sejtközi folyadék mind folyékony közegek, amelyekben zajlanak az életfolyamatok. Ezek a folyadékok szállítják az oxigént, a tápanyagokat, a hormonokat és a salakanyagokat, fenntartják a testhőmérsékletet, és biztosítják a sejtek megfelelő működéséhez szükséges kémiai környezetet. A biológiai folyadékok viszkozitása, felületi feszültsége és oldhatósága kritikus a fiziológiai folyamatok szempontjából.
3. Ipari és technológiai alkalmazások
A folyadékok sokoldalúságuk miatt számos iparágban és technológiai területen elengedhetetlenek:
* Oldószerek: A kémiai iparban, gyógyszergyártásban, festékgyártásban és tisztítószerekben széles körben alkalmazzák őket oldó- és reakcióközegként (pl. etanol, aceton, benzin).
* Hűtőközegek: Magas fajhőjük és jó hővezető képességük miatt (pl. víz, hűtőfolyadékok az autóban, hűtőrendszerekben) hűtésre használják őket motorokban, erőművekben és ipari berendezésekben.
* Kenőanyagok: A motorolajok, zsírok csökkentik a súrlódást és a kopást a mozgó alkatrészek között (pl. motorokban, gépekben), ami a viszkozitásuk egyedi tulajdonságain alapul.
* Hidraulikus rendszerek: Összenyomhatatlanságuk miatt a folyadékok ideálisak az erőátvitelre hidraulikus rendszerekben (pl. fékek, emelőgépek, építőipari gépek), ahol kis erők nagy nyomást hozhatnak létre.
* Üzemanyagok: A folyékony üzemanyagok (benzin, dízel, kerozin) energiatároló és -szállító szerepük miatt a modern közlekedés alapját képezik.
* Élelmiszeripar: Italok, szószok, olajok, tejtermékek – számos élelmiszer folyékony állapotban kerül fogyasztásra vagy feldolgozásra.
A folyadékok tulajdonságainak mérése
A folyadékok tulajdonságainak pontos ismerete elengedhetetlen a kutatásban, fejlesztésben és az ipari minőségellenőrzésben. Számos műszer és módszer létezik ezek mérésére:
* Viszkozitásmérés: Viszkoziméterekkel történik, amelyek mérhetik a folyadék áramlási ellenállását (pl. forgó viszkoziméterek, kapilláris viszkoziméterek).
* Sűrűségmérés: Densiméterekkel, piknométerekkel vagy digitális sűrűségmérőkkel, amelyek az oszcilláló U-cső elvén működnek.
* Felületi feszültség mérése: Tensiométerekkel, amelyek a gyűrűs vagy lemezes módszerrel mérik a folyadék felszínén szükséges erőt a felület megbontásához.
* Forráspont és olvadáspont mérése: Speciális műszerekkel, amelyek pontosan szabályozzák a hőmérsékletet, és optikai úton vagy hőmérséklet-érzékelőkkel észlelik a fázisátmenetet.
Ezek a mérések alapvetőek az új anyagok fejlesztésében, a termékek minőségének biztosításában, és a folyamatok optimalizálásában.
A folyékony halmazállapot egy lenyűgöző és bonyolult állapot, amely a szilárd anyagok rendezettsége és a gázok szabadsága között helyezkedik el. Molekuláris szinten az intermolekuláris erők és a molekulák kinetikus energiája közötti kényes egyensúly határozza meg, míg makroszkopikus szinten olyan kritikus tulajdonságokban nyilvánul meg, mint a viszkozitás, a felületi feszültség és az oldhatóság. A folyadékok tanulmányozása nemcsak a tiszta tudományos érdeklődés szempontjából fontos, hanem elengedhetetlen a természet megértéséhez és a modern technológia számos területének fejlesztéséhez.