Diskpart: a Windows partícionáló parancssori eszközének működése és magyarázata

A Diskpart egy hatékony Windows parancssori eszköz, amellyel merevlemezeket és partíciókat kezelhetünk egyszerűen. A cikk bemutatja használatát, főbb parancsait és tippeket ad a biztonságos partícionáláshoz, hogy könnyedén alakíthasd át tárolóidat.
ITSZÓTÁR.hu
52 Min Read
Gyors betekintő

A modern számítástechnika világában a merevlemezek és SSD-k partícionálása, azaz logikai egységekre osztása alapvető feladat. Bár a legtöbb felhasználó az intuitív, grafikus felületű Lemezkezelő (Disk Management) eszközt ismeri és használja, létezik egy sokkal erőteljesebb, ám egyben veszélyesebb alternatíva is: a Diskpart parancssori eszköz. Ez a beépített Windows segédprogram a rendszergazdák és haladó felhasználók számára nyitja meg a kaput a tárolóeszközök mélyebb szintű manipulálásához, olyan műveleteket is lehetővé téve, amelyek a grafikus felületen nem érhetők el, vagy csak korlátozottan.

A Diskpart egy rendkívül sokoldalú eszköz, amely a lemezkezelés szinte minden aspektusát lefedi a parancssorból. Segítségével létrehozhatunk, törölhetünk, formázhatunk és átméretezhetünk partíciókat, kezelhetjük a meghajtóbetűjeleket, sőt, akár a teljes lemez tartalmát is letörölhetjük. Mivel közvetlenül a hardverrel kommunikál, és nem rendelkezik a grafikus felületre jellemző „visszavonás” funkcióval, használata fokozott körültekintést és pontos parancsismeretet igényel. Egyetlen rosszul kiadott parancs könnyedén adatvesztéshez vezethet, ezért elengedhetetlen a működésének alapos megértése, mielőtt éles környezetben alkalmaznánk.

Ez a részletes útmutató célja, hogy bemutassa a Diskpart működését, elmagyarázza a legfontosabb parancsokat és azok használatát, valamint felhívja a figyelmet a lehetséges kockázatokra. Célunk, hogy a felhasználók magabiztosan, de óvatosan tudják használni ezt az erőteljes eszközt, kihasználva annak képességeit a Windows tárolókezelési feladatainak optimalizálásában.

Miért a diskpart? A parancssori előnyök és hátrányok

Amikor merevlemezekkel és partíciókkal dolgozunk Windows környezetben, a legtöbb felhasználó azonnal a grafikus felületű Lemezkezelőre gondol. Ez egy kiváló eszköz az alapvető feladatokhoz, mint például egy új partíció létrehozása vagy egy meghajtó formázása. Azonban a Lemezkezelőnek megvannak a maga korlátai, és itt lép színre a Diskpart. A parancssori eszközök, mint a Diskpart, gyakran sokkal nagyobb rugalmasságot és kontrollt biztosítanak, mint grafikus társaik, különösen összetett vagy speciális forgatókönyvek esetén.

A Diskpart egyik legnagyobb előnye a sebesség és a hatékonyság. Egy tapasztalt felhasználó percek alatt elvégezhet olyan műveleteket, amelyek a grafikus felületen több kattintást és ablakváltást igényelnének. Emellett a Diskpart ideális választás automatizált feladatokhoz és szkriptekhez. Egy sor Diskpart parancsot tartalmazó szöveges fájl futtatásával pillanatok alatt konfigurálhatunk több lemezt vagy partíciót, ami rendkívül hasznos szerverek telepítésekor, virtuális gépek előkészítésekor vagy nagyszámú munkaállomás egységesítésekor.

A grafikus felületű Lemezkezelő bizonyos műveletekre egyszerűen nem képes. Például, a Lemezkezelő nem tudja törölni az összes partíciót egy lemezről, beleértve a rejtett helyreállítási vagy OEM partíciókat. Ezenfelül, a Lemezkezelő korlátozottan kezeli a GPT (GUID Partition Table) és MBR (Master Boot Record) konverziót, és általában nem kínál lehetőséget a lemez teljes „tisztítására” (azaz az összes partíciótábla és adatstruktúra törlésére), ami például egy hibás vagy sérült lemez újrainicializálásakor elengedhetetlen. A Diskpart ezen a téren is felülmúlja, sokkal mélyebb szintű hozzáférést biztosítva a lemezstruktúrához.

A Diskpart a Windows tárolókezelés svájci bicskája, mely a mélyebb szintű kontrollt igénylő feladatokhoz nélkülözhetetlen, de csak alapos ismeretek birtokában szabad használni.

Természetesen vannak hátrányai is. A legjelentősebb a felhasználói felület hiánya. Nincsenek megerősítő párbeszédpanelek, nincsenek vizuális visszajelzések a műveletek előtt, és nincs „visszavonás” gomb. Ez azt jelenti, hogy egy elgépelt parancs vagy egy rosszul kiválasztott lemez végzetes következményekkel járhat, azonnali és visszafordíthatatlan adatvesztést okozva. Ezért a Diskpart használata előtt mindig ajánlott teljes körű biztonsági mentést készíteni a fontos adatokról, és rendkívül óvatosan eljárni minden egyes lépésnél.

A parancssori felület azok számára is kihívást jelenthet, akik nem jártasak benne. A parancsok szintaxisának ismerete, a paraméterek pontos megadása és a kimenetek értelmezése tanulást igényel. Azonban a befektetett idő megtérül, hiszen a Diskpart elsajátítása révén a felhasználók olyan képességekre tehetnek szert, amelyek jelentősen bővítik a Windows rendszergazdai eszköztárát, lehetővé téve a komplex lemezkezelési feladatok hatékony és precíz elvégzését.

A diskpart indítása: hozzáférés a parancssori partícionálóhoz

Mielőtt bármilyen műveletbe kezdenénk a Diskparttal, tudnunk kell, hogyan indíthatjuk el és hogyan férhetünk hozzá a parancssori felületéhez. A Diskpart nem egy önálló program, hanem egy beépített segédprogram, amelyet a Windows parancssorából (CMD) vagy PowerShellből kell meghívni. Fontos megjegyezni, hogy a Diskpart használatához rendszergazdai jogosultságokra van szükség, mivel közvetlenül a lemezekkel és partíciókkal dolgozik, ami potenciálisan veszélyes műveleteket is magában foglal.

A leggyakoribb módja a Diskpart elindításának a következő:

  1. Nyomjuk meg a Windows billentyű + R kombinációt a Futtatás párbeszédpanel megnyitásához.
  2. Írjuk be a mezőbe a cmd szót, majd nyomjuk meg a Ctrl + Shift + Enter billentyűkombinációt. Ez elindítja a parancssort rendszergazdai jogosultságokkal. Alternatívaként keressük meg a „Parancssor” vagy „PowerShell” alkalmazást a Start menüben, majd jobb egérgombbal kattintva válasszuk a „Futtatás rendszergazdaként” opciót.
  3. Miután megnyílt a rendszergazdai parancssor vagy PowerShell ablak, írjuk be a diskpart parancsot, majd nyomjuk meg az Enter billentyűt.

Ekkor egy új parancssori prompt jelenik meg, amely így néz ki: DISKPART>. Ez jelzi, hogy sikeresen beléptünk a Diskpart környezetébe, és mostantól kiadhatjuk a lemezkezelő parancsokat. Amíg ebben a környezetben vagyunk, minden beírt parancsot a Diskpart értelmez. Kilépni a exit paranccsal lehet, ami visszavisz a hagyományos parancssorba vagy PowerShellbe.

A Diskpart indítása lehetséges a Windows helyreállítási környezetéből (Windows RE) is. Ez a módszer különösen hasznos, ha a Windows operációs rendszer nem indul el, vagy ha olyan partíciókkal kell dolgozni, amelyeket az operációs rendszer éppen használ, például a rendszerpartícióval. A helyreállítási környezetbe általában a Windows indítása közben több alkalommal történő kikapcsolással (erőszakos leállítás) juthatunk el, vagy a speciális indítási beállítások menüből. Itt válasszuk a „Hibaelhárítás” (Troubleshoot), majd a „Speciális beállítások” (Advanced options) és végül a „Parancssor” (Command Prompt) opciót. Ezt követően ugyanúgy indíthatjuk a Diskpartot a diskpart paranccsal.

Mindig győződjön meg róla, hogy rendszergazdai jogosultságokkal futtatja a parancssort, mielőtt a Diskpartot elindítja. Enélkül a legtöbb Diskpart művelet hibát fog eredményezni.

A Diskpart használatakor rendkívül fontos a figyelem és a pontosság. Mivel nincsenek vizuális segédeszközök, mint a Lemezkezelőben, könnyen összetéveszthetünk egy lemezt a másikkal. Ezért az első lépés mindig a rendelkezésre álló lemezek és partíciók gondos azonosítása, mielőtt bármilyen módosító parancsot kiadnánk. A következő szakaszokban részletesen bemutatjuk, hogyan tehetjük ezt meg, és milyen parancsokkal navigálhatunk a Diskpart környezetében.

Alapvető parancsok: lemezek és partíciók azonosítása

A Diskpart környezetbe való belépés után az első és legfontosabb feladat a rendszerhez csatlakoztatott tárolóeszközök és azok partícióinak pontos azonosítása. Ez a lépés kritikus fontosságú, mivel egy rosszul kiválasztott lemez vagy partíció végzetes adatvesztéshez vezethet. A Diskpart számos parancsot kínál a lemezek, partíciók és kötetek listázására és kiválasztására.

Azonosítás: list disk

A list disk parancs a Diskpart egyik leggyakrabban használt parancsa. Ez listázza az összes fizikailag csatlakoztatott lemezt, beleértve a merevlemezeket, SSD-ket, USB-meghajtókat és SD-kártyákat. A kimenet egy táblázatot mutat, amely a következő oszlopokat tartalmazza:

  • Lemez ###: A lemez sorszáma (0-tól kezdődően). Ez a szám lesz az, amire hivatkozni fogunk a további parancsokban.
  • Állapot: A lemez aktuális állapota (pl. Online, Offline, Nincs média).
  • Méret: A lemez teljes mérete.
  • Szabad: A lemezen lévő fel nem osztott (unallocated) terület mérete.
  • Dyn: Jelzi, hogy dinamikus lemezről van-e szó (Dynamic) vagy alapszintűről (Basic).
  • GPT: Jelzi, hogy a lemez GPT partíciótáblát használ-e (csillaggal jelölve), vagy MBR-t.

Példa a kimenetre:

DISKPART> list disk

  Lemez ###  Állapot      Méret     Szabad   Dyn   GPT
  ---------- -----------  -------  -------  ---  ---
  Lemez 0    Online         238 GB    1024 KB
  Lemez 1    Online         931 GB    100 GB       *
  Lemez 2    Online          14 GB       0 B

Ebben a példában a „Lemez 0” valószínűleg egy SSD, a „Lemez 1” egy nagyobb merevlemez GPT partícióval, a „Lemez 2” pedig egy USB meghajtó. A Méret és a Szabad oszlopok segítenek azonosítani a megfelelő lemezt. A GPT oszlop különösen fontos, mivel a GPT és MBR lemezek kezelése némileg eltérhet.

Kiválasztás: select disk

Miután azonosítottuk a megcélzott lemezt, ki kell választanunk azt, hogy további műveleteket végezzünk rajta. Ezt a select disk paranccsal tehetjük meg, amelyet a lemez sorszámával egészítünk ki.

DISKPART> select disk 1

Az 1. lemez most a kiválasztott lemez.

Ettől a ponttól kezdve minden további parancs (amely a lemez egészére vonatkozik) az 1-es számú lemezen fog végrehajtódni. Rendkívül fontos, hogy mindig győződjünk meg arról, hogy a megfelelő lemezt választottuk ki.

A partíciók listázása: list partition

Miután kiválasztottuk a lemezt, listázhatjuk a rajta lévő partíciókat a list partition paranccsal.

DISKPART> list partition

  Partíció ###  Típus              Méret     Eltolás
  ------------  -----------------  -------  -------
  Partíció 1    Helyreállítás      500 MB    1024 KB
  Partíció 2    Rendszer           100 MB     501 MB
  Partíció 3    Fenntartott         16 MB     601 MB
  Partíció 4    Elsődleges         930 GB     617 MB

Ez a kimenet a kiválasztott lemezen lévő partíciókat mutatja. A „Partíció ###” a partíció sorszáma, a „Típus” jelzi a partíció fajtáját (pl. Elsődleges, Helyreállítás, Bővített, Logikai), a „Méret” a partíció mérete, az „Eltolás” pedig a lemez elejétől mért elhelyezkedése. A „Típus” oszlop különösen fontos, mivel a Windows több rejtett partíciót is létrehozhat (pl. Helyreállítási, EFI rendszer, MSR).

Kiválasztás: select partition

Hasonlóan a lemezek kiválasztásához, egy adott partícióval való munkához ki kell választanunk azt a select partition paranccsal, a partíció sorszámát megadva.

DISKPART> select partition 4

A 4. partíció most a kiválasztott partíció.

Mostantól a parancsok a 4-es számú partíción fognak végrehajtódni. Fontos megjegyezni, hogy a partíciószámozás lemezenként független, tehát az 1-es számú partíció a Lemez 0-n nem azonos az 1-es számú partícióval a Lemez 1-en.

A kötetek listázása: list volume

A Diskpart a partíciók mellett köteteket is kezel. A kötet (volume) egy logikai tárolóegység, amely egy vagy több partícióból állhat. A legtöbb esetben egy partíció egy kötetnek felel meg, de vannak kivételek (pl. dinamikus lemezeken lévő kötetek, vagy több partícióból álló kötetek). A list volume parancs az összes aktív kötetet listázza a rendszerben, függetlenül attól, hogy melyik lemezen találhatók.

DISKPART> list volume

  Kötet ###  Betű  Címke        Fs     Típus        Méret     Állapot     Info
  ----------  ---  -----------  -----  -----------  -------  ----------  --------
  Kötet 0     C    Windows      NTFS   Partíció      237 GB  Egészséges   Rendszer
  Kötet 1         Helyreállítás NTFS   Partíció      500 MB  Egészséges   Rejtett
  Kötet 2         Rendszer       FAT32  Partíció      100 MB  Egészséges   Rendszer
  Kötet 3     D    Adatok       NTFS   Partíció      930 GB  Egészséges
  Kötet 4     E    USB_Drive    FAT32  Partíció       14 GB  Egészséges

Ez a kimenet a kötet betűjelét, címkéjét, fájlrendszerét (Fs), típusát, méretét és állapotát mutatja. A „Kötet ###” a kötet sorszáma. A betűjel nélküli kötetek általában rejtett vagy rendszerpartíciók.

Kiválasztás: select volume

Egy adott kötettel való munkához ki kell választanunk azt a select volume paranccsal, a kötet sorszámát vagy betűjelét megadva.

DISKPART> select volume 3

A 3. kötet most a kiválasztott kötet.

Vagy:

DISKPART> select volume D

A D betűjelű kötet most a kiválasztott kötet.

Ezek az alapvető parancsok képezik a Diskpart használatának gerincét. A pontos azonosítás és kiválasztás nélkülözhetetlen a biztonságos és hatékony munkához. Mindig ellenőrizzük a list disk, list partition és list volume kimenetét, mielőtt bármilyen módosító parancsot adnánk ki. A Diskpartban nincsenek „visszavonás” gombok, így a hibák azonnali és gyakran visszafordíthatatlan adatvesztéssel járnak.

Partíciók létrehozása: a create partition parancsok

A create partition parancsokkal könnyedén hozhatók létre új partíciók.
A create partition parancs segítségével gyorsan és egyszerűen hozhatók létre különböző típusú partíciók Windows rendszeren.

A Diskpart egyik leggyakoribb felhasználási területe az új partíciók létrehozása merevlemezeken vagy SSD-ken. Legyen szó egy új meghajtó előkészítéséről, vagy a meglévő szabad terület felosztásáról, a create partition parancsok kulcsfontosságúak. Fontos megérteni a különböző partíciótípusokat és azok jelentőségét, különösen az MBR (Master Boot Record) és GPT (GUID Partition Table) partíciótáblák közötti különbségeket.

Partíciótípusok és lemezstílusok (MBR vs. GPT)

Mielőtt partíciót hoznánk létre, tisztában kell lennünk a lemezstílussal, amit a list disk parancs kimenetében a „GPT” oszlop jelez. Ez alapvetően befolyásolja, milyen típusú partíciókat hozhatunk létre:

  • MBR (Master Boot Record): Ez egy régebbi partíciótábla-stílus, amely legfeljebb 4 elsődleges partíciót támogat. Ha ennél többre van szükség, egy elsődleges partíciót bővített partícióvá kell alakítani, amelyen belül logikai meghajtók hozhatók létre. Az MBR lemezek maximális mérete 2 TB.
  • GPT (GUID Partition Table): Ez a modern partíciótábla-stílus, amelyet az UEFI alapú rendszerek használnak. Akár 128 elsődleges partíciót is támogat, és nincs 2 TB-os méretkorlátja. A Windows telepítése GPT lemezen történik, ha UEFI módban indítjuk.

A Diskpart automatikusan alkalmazkodik a kiválasztott lemez stílusához, de a felhasználónak tisztában kell lennie a korlátokkal.

Elsődleges partíció létrehozása: create partition primary

Az elsődleges partíciók a leggyakoribb típusok, és ezekre telepíthető az operációs rendszer. A parancs alapvető formája a következő:

DISKPART> create partition primary

Ez a parancs létrehoz egy elsődleges partíciót a kiválasztott lemez összes szabad, fel nem osztott területén. Gyakran azonban meg akarjuk határozni a partíció méretét. Ehhez használjuk a size paramétert megabájtban:

DISKPART> create partition primary size=102400

Ez a parancs egy 100 GB-os (102400 MB) elsődleges partíciót hoz létre. Ha meg akarjuk adni, hogy a lemez melyik részén jöjjön létre a partíció (például egy bizonyos eltolástól kezdődően), használhatjuk az offset paramétert, bár ez ritkán szükséges a legtöbb felhasználó számára.

Bővített és logikai partíciók létrehozása (csak MBR lemezeken): create partition extended és create partition logical

MBR lemezeken, ha 4-nél több partícióra van szükség, egy elsődleges partíció helyett bővített partíciót kell létrehozni. Ez egyfajta „konténer”, amelyen belül tetszőleges számú logikai meghajtó hozható létre.

DISKPART> create partition extended

Miután létrehoztuk a bővített partíciót (amely elfoglalja a maradék szabad területet), ki kell választanunk azt, majd létrehozhatunk benne logikai meghajtókat:

DISKPART> select partition X (ahol X a bővített partíció sorszáma)
DISKPART> create partition logical size=51200

Ez létrehoz egy 50 GB-os logikai meghajtót a bővített partíción belül. Ezt a folyamatot ismételhetjük, amíg az összes kívánt logikai meghajtót létre nem hoztuk.

Speciális partíciótípusok (csak GPT lemezeken): create partition efi és create partition msr

GPT lemezeken a Windows telepítésekor általában automatikusan létrejönnek speciális partíciók:

  • EFI System Partition (ESP): Ez a partíció tartalmazza az UEFI firmware által használt boot fájlokat. Általában FAT32 fájlrendszerű és 100-500 MB méretű. A create partition efi size=100 paranccsal hozható létre.
  • Microsoft Reserved Partition (MSR): Ezt a partíciót a Windows fenntartja belső használatra, például dinamikus lemezek konvertálásához. Nincs rajta fájlrendszer, és nem kap betűjelet. Mérete általában 16 MB. A create partition msr size=16 paranccsal hozható létre.

Ezeket a partíciókat általában nem kell manuálisan létrehoznunk, hacsak nem egy nagyon specifikus telepítési forgatókönyvvel dolgozunk, vagy manuálisan telepítünk Windows-t egy előre partícionált lemezre.

Példa a teljes folyamatra (új lemez előkészítése GPT stílusban):

  1. list disk (azonosítjuk az új lemezt, pl. Lemez 1)
  2. select disk 1
  3. clean (letörli az összes partíciótáblát és adatot, teljesen tiszta lappal indulunk)
  4. convert gpt (átalakítja a lemezt GPT stílusra)
  5. create partition efi size=100 (létrehozza az EFI rendszertartalék partíciót)
  6. format quick fs=fat32 label="SYSTEM" (formázza az EFI partíciót)
  7. create partition msr size=16 (létrehozza a Microsoft Reserved partíciót)
  8. create partition primary size=204800 (létrehozza az operációs rendszer partíciót, pl. 200 GB)
  9. format quick fs=ntfs label="OS_Drive" (formázza az OS partíciót)
  10. assign letter=C (hozzárendeli a C betűjelet az OS partícióhoz)
  11. create partition primary (létrehozza a maradék területen egy adatpartíciót)
  12. format quick fs=ntfs label="Data_Drive" (formázza az adatpartíciót)
  13. assign letter=D (hozzárendeli a D betűjelet az adatpartícióhoz)
  14. exit

Ez a példa jól illusztrálja, hogy a partíciók létrehozása önmagában nem elegendő; a formázás és a betűjel hozzárendelése is elengedhetetlen a használható kötetek kialakításához. A következő szakaszokban részletesebben is kitérünk ezekre a lépésekre.

Partíciók törlése és lemezek tisztítása: veszélyes, de hatékony parancsok

A Diskpart nemcsak partíciók létrehozására, hanem azok törlésére és a teljes lemez tartalmának eltávolítására is képes. Ezek a parancsok rendkívül erőteljesek és visszafordíthatatlan adatvesztéssel járhatnak, ezért fokozott óvatossággal kell őket kezelni. Mindig győződjünk meg róla, hogy a megfelelő lemezt vagy partíciót célozzuk meg, és végezzünk biztonsági mentést az adatokról, mielőtt bármilyen törlési műveletbe kezdenénk.

Partíció törlése: delete partition

A delete partition parancs egy adott partíciót távolít el a kiválasztott lemezről. Fontos, hogy előtte kiválasszuk a lemezt, majd a partíciót, amit törölni szeretnénk.

DISKPART> select disk 1
DISKPART> select partition 4
DISKPART> delete partition

Ez a parancs törli a 4-es számú partíciót az 1-es lemezről. A törölt partíció helyén fel nem osztott terület (unallocated space) keletkezik, amelyet később új partíciók létrehozására vagy más partíciók kiterjesztésére használhatunk fel. Bizonyos rendszerpartíciók (például az EFI rendszerpartíció) vagy a Windows által védett partíciók esetén a delete partition parancs hibát adhat, jelezve, hogy a partíció védett.

Kényszerített partíciótörlés: delete partition override

Ha a delete partition parancs nem működik egy védett vagy rejtett partíció esetén, használhatjuk a override paramétert a kényszerített törléshez. Ez a parancs figyelmen kívül hagyja a partíciótípusra vonatkozó védelmet, és megpróbálja törölni azt.

DISKPART> select disk 1
DISKPART> select partition 1
DISKPART> delete partition override

Ez a parancs különösen hasznos lehet, ha olyan helyreállítási partíciókat, OEM partíciókat vagy egyéb védett partíciókat szeretnénk eltávolítani, amelyeket a Lemezkezelő nem enged törölni. Azonban a override paraméter használata még nagyobb körültekintést igényel, mivel potenciálisan olyan partíciókat is törölhet, amelyek a rendszer működéséhez elengedhetetlenek.

A delete partition override parancs használata extrém óvatosságot igényel. Soha ne használja anélkül, hogy pontosan tudná, mit töröl, és mi lesz a következménye!

A teljes lemez tisztítása: clean és clean all

A clean és clean all parancsok a lemez teljes tartalmának törlésére szolgálnak, beleértve az összes partíciótáblát, fájlrendszer-információt és adatot. Ezek a parancsok lényegében „gyári állapotba” állítják vissza a lemezt, mintha soha nem lett volna partícionálva vagy formázva. Különösen hasznosak, ha egy lemezt teljesen újrakezdünk, problémás partíciótáblákat szeretnénk eltávolítani, vagy egy lemezt előkészítünk eladásra/selejtezésre.

clean

A clean parancs a lemez első és utolsó megabájtját törli, eltávolítva az összes partíciótáblát és MBR/GPT információt. Ez a lemez összes partícióját és logikai kötetét fel nem osztott területté alakítja. Az adatok fizikailag még rajta maradnak a lemezen, de a fájlrendszer-struktúra és a partíciótábla megsemmisül, így az adatokhoz a rendszer nem fér hozzá.

DISKPART> select disk 1
DISKPART> clean

Ez a parancs gyorsan fut, és ideális, ha csak a partíciótáblát szeretnénk törölni, hogy újrapartícionálhassuk a lemezt.

clean all

A clean all parancs sokkal alaposabb. Ez a parancs minden egyes szektort felülír a lemezen nullákkal, ami azt jelenti, hogy az adatok fizikailag is eltávolításra kerülnek, és nehezen vagy egyáltalán nem állíthatók vissza. Ez a parancs jelentősen tovább tart, mint a clean, különösen nagy kapacitású lemezek esetén.

DISKPART> select disk 1
DISKPART> clean all

A clean all parancs használata akkor indokolt, ha a lemezen tárolt bizalmas adatokat véglegesen el szeretnénk távolítani, mielőtt a lemezt eladnánk, elajándékoznánk vagy selejteznénk. Egyéb esetekben a gyorsabb clean parancs általában elegendő.

Mind a clean, mind a clean all parancs használatakor nincs megerősítő kérdés a Diskpart részéről. A parancs kiadása után az azonnal végrehajtódik. Ezért ismételten hangsúlyozzuk: győződjünk meg róla, hogy a megfelelő lemezt választottuk ki, mielőtt ezeket a parancsokat alkalmaznánk. Egy rosszul kiválasztott lemez esetén az operációs rendszer meghajtója is törölhető, ami a rendszer működésképtelenségét eredményezi.

Partíciók formázása és betűjel hozzárendelése

Miután létrehoztunk egy partíciót vagy töröltünk egy meglévőt, és fel nem osztott területtel rendelkezünk, a következő logikus lépés a partíció formázása és egy meghajtóbetűjel hozzárendelése, hogy az használható legyen a Windows operációs rendszer számára. Ezek a lépések elengedhetetlenek ahhoz, hogy a partíció megjelenjen a Fájlkezelőben, és adatokat tárolhassunk rajta.

Partíció formázása: format fs=fájlrendszer

A format parancs előkészíti a partíciót az adatok tárolására, létrehozza a fájlrendszer struktúrát. Először is, válasszuk ki azt a partíciót vagy kötetet, amelyet formázni szeretnénk.

DISKPART> select volume 3

Ezután kiadhatjuk a format parancsot. A legfontosabb paraméter a fs=, amely a kívánt fájlrendszert adja meg. A leggyakoribb fájlrendszerek a Windows környezetben:

  • NTFS (New Technology File System): A modern Windows operációs rendszerek alapértelmezett fájlrendszere. Támogatja a nagy fájlméreteket és partíciókat, a fájlszintű biztonságot, a naplózást és egyéb fejlett funkciókat. Ideális rendszerpartíciókhoz és nagyméretű adatpartíciókhoz.
  • FAT32 (File Allocation Table 32): Egy régebbi fájlrendszer, amely széles körben kompatibilis, de korlátozott. Maximális fájlmérete 4 GB, maximális partíciómérete 2 TB. Gyakran használják USB meghajtókhoz és EFI rendszerpartíciókhoz a széles körű kompatibilitás miatt.
  • exFAT (Extended File Allocation Table): A FAT32 továbbfejlesztett változata, amely a FAT32 kompatibilitását ötvözi az NTFS nagy fájlméret- és partícióméret-támogatásával. Ideális USB meghajtókhoz és SD kártyákhoz, ha nagy fájlokat kell tárolni, és széles körű kompatibilitásra van szükség különböző operációs rendszerekkel (pl. macOS).

A format parancsnak van néhány további hasznos paramétere:

  • quick: Gyors formázást végez. Ez csak a fájlrendszer tábláját hozza létre, de nem ellenőrzi a lemezt hibákra, és nem írja felül az adatokat. Gyorsabb, de az adatok visszaállíthatók.
  • label="Címke": Hozzárendel egy egyedi címkét a kötethez, ami segít azonosítani azt a Fájlkezelőben.
  • unit=méret: Meghatározza az allokációs egység méretét (cluster size) kilobájtban. Az alapértelmezett érték általában megfelelő, de speciális esetekben (pl. nagyon sok kis fájl vagy nagyon kevés nagy fájl tárolásakor) optimalizálható.

Példák a formázásra:

DISKPART> format fs=ntfs quick label="Adatok"

Ez egy gyors NTFS formázást végez, „Adatok” címkével.

DISKPART> format fs=fat32 quick label="USB_Backup" unit=4096

Ez egy gyors FAT32 formázást végez, „USB_Backup” címkével és 4096 bájtos allokációs egységgel.

A teljes formázás (a quick paraméter nélkül) felülírja a lemezen lévő összes adatot nullákkal, és ellenőrzi a szektorokat hibákra. Ez sokkal tovább tart, de alaposabb. Ha egy lemezről szeretnénk véglegesen eltávolítani az adatokat, a clean all parancs hatékonyabb.

Betűjel hozzárendelése: assign letter=X

Miután egy partíciót formáztunk, ahhoz, hogy a Windows Fájlkezelőben megjelenjen és hozzáférhető legyen, egy meghajtóbetűjelet kell hozzárendelni. Ezt az assign paranccsal tehetjük meg.

DISKPART> select volume 3
DISKPART> assign letter=D

Ez a parancs hozzárendeli a „D” betűjelet a kiválasztott kötetthez, feltéve, hogy a „D” betűjel még nem foglalt. Ha nem adunk meg betűjelet, a Diskpart automatikusan hozzárendel egy szabad betűt. Ha egy betűjel már foglalt, a parancs hibát ad. Használhatjuk a list volume parancsot, hogy lássuk, mely betűjelek vannak már használatban.

A betűjel eltávolításához használhatjuk a remove letter=X parancsot:

DISKPART> select volume 3
DISKPART> remove letter=D

Ez eltávolítja a „D” betűjelet a kötetről, ami által az nem jelenik meg többé a Fájlkezelőben, de a partíció és az adatok továbbra is léteznek.

A formázás és a betűjel hozzárendelése a partíciókezelés utolsó lépései, amelyek lehetővé teszik a felhasználó számára, hogy elkezdje használni az újonnan létrehozott vagy módosított tárolóterületet. A megfelelő fájlrendszer kiválasztása és a logikus betűjel-kiosztás hozzájárul a rendszer rendezettségéhez és hatékony működéséhez.

Partíciók átméretezése: extend és shrink

A Diskpart nemcsak új partíciók létrehozására és törlésére képes, hanem meglévő partíciók méretének módosítására is. Ez a funkció rendkívül hasznos, ha például egy partíció megtelik, és szeretnénk növelni a méretét, vagy éppen ellenkezőleg, szabad területet szeretnénk elvenni egy nagy partícióról, hogy új partíciót hozzunk létre.

Partíció kiterjesztése: extend

Az extend parancs lehetővé teszi egy meglévő partíció méretének növelését a közvetlenül utána lévő, fel nem osztott (unallocated) terület felhasználásával. Fontos feltétel, hogy a fel nem osztott területnek közvetlenül a kiterjeszteni kívánt partíció után kell lennie a lemezen.

DISKPART> select disk 0
DISKPART> list partition (azonosítjuk a kiterjeszteni kívánt partíciót és az utána lévő szabad területet)
DISKPART> select partition 3 (tegyük fel, hogy ez a partíció, amit kiterjesztünk)
DISKPART> extend

Ha a extend parancsot paraméter nélkül adjuk ki, a kiválasztott partíció a közvetlenül utána lévő összes fel nem osztott területet fel fogja használni. Ha csak egy bizonyos mérettel szeretnénk kiterjeszteni a partíciót, használhatjuk a size paramétert megabájtban:

DISKPART> extend size=10240

Ez a parancs 10 GB-tal (10240 MB) növeli a kiválasztott partíció méretét, feltéve, hogy elegendő szabad, fel nem osztott terület áll rendelkezésre utána. Ha nincs elegendő szabad terület, vagy az nem közvetlenül a partíció után helyezkedik el, a parancs hibát fog eredményezni. Ebben az esetben először egy másik partíciót kell zsugorítanunk, hogy szabad területet hozzunk létre a megfelelő helyen.

Partíció zsugorítása: shrink

A shrink parancs lehetővé teszi egy partíció méretének csökkentését, így fel nem osztott területet hozva létre. Ez a szabad terület felhasználható új partíciók létrehozására vagy más partíciók kiterjesztésére.

DISKPART> select disk 0
DISKPART> list partition (azonosítjuk a zsugorítani kívánt partíciót)
DISKPART> select partition 4 (tegyük fel, hogy ez az a partíció, amit zsugorítunk)
DISKPART> shrink desired=20480

Ez a parancs 20 GB (20480 MB) szabad területet „vág le” a kiválasztott partíció végéről, és fel nem osztott területté alakítja azt. A desired paraméter a kívánt zsugorítási méretet adja meg. Ha a partíción adatok vannak, és a kívánt méret túl nagy, a Diskpart csak annyit fog zsugorítani, amennyit biztonságosan tud, anélkül, hogy adatvesztést okozna. A zsugorítási méretet befolyásolhatják a fájlrendszeren lévő „nem mozgatható” fájlok (pl. lapozófájl, hibernálási fájl, rendszer-visszaállítási pontok).

A minimum paraméterrel megadhatjuk a minimálisan zsugorítandó méretet:

DISKPART> shrink minimum=10240

Ez a parancs megpróbál legalább 10 GB-ot zsugorítani a partíción. Ha ez nem lehetséges a nem mozgatható fájlok miatt, a parancs hibát fog eredményezni. Érdemes lehet a Windows Lemezkezelőjében ellenőrizni a zsugorítási lehetőségeket, mivel az grafikus felületen jobban mutatja a korlátokat.

A partíciók zsugorítása előtt mindig érdemes töredezettségmentesíteni a meghajtót (SSD esetén ez nem releváns), és kikapcsolni a rendszer-visszaállítást, a lapozófájlt és a hibernálást, hogy maximalizáljuk a zsugorítható területet.

A shrink parancs használatakor az újonnan létrehozott fel nem osztott terület a zsugorított partíció után fog megjelenni. Ezt a területet aztán felhasználhatjuk új partíciók létrehozására a create partition primary paranccsal, vagy más partíciók kiterjesztésére az extend paranccsal, amennyiben a kiterjeszteni kívánt partíció közvetlenül előtte helyezkedik el.

Az átméretezési műveletek, bár nem járnak azonnali adatvesztéssel, ha helyesen hajtjuk végre őket, mégis potenciálisan kockázatosak. Mindig győződjünk meg róla, hogy a lemez hibátlan állapotban van, és végezzünk biztonsági mentést a fontos adatokról, mielőtt ilyen jellegű módosításokba kezdenénk. A CHKDSK futtatása a partíción a zsugorítás előtt segíthet az esetleges fájlrendszer-hibák azonosításában és javításában.

Lemezállapotok és attribútumok kezelése

A Diskpart segítségével könnyedén módosíthatók lemezállapotok és attribútumok.
A lemezállapotok és attribútumok kezelése lehetővé teszi a partíciók írásvédetté tételét vagy rejtését.

A Diskpart nem csupán partíciók létrehozására, törlésére és átméretezésére alkalmas, hanem a lemezek és partíciók különböző attribútumainak és állapotainak kezelésére is. Ezek a funkciók különösen hasznosak lehetnek rendszerindítási problémák elhárításakor, speciális lemezkonfigurációk beállításakor, vagy egyszerűen csak részletesebb információk gyűjtésekor.

Partíció aktiválása/inaktiválása: active és inactive

Az active parancs egy partíciót aktívvá tesz. MBR partíciótáblát használó lemezek esetén az aktív partíció az, amelyről a rendszer elindul. Csak egyetlen aktív partíció lehet egy MBR lemezen. A parancs használatához először ki kell választani a megfelelő partíciót:

DISKPART> select disk 0
DISKPART> select partition 1
DISKPART> active

Ez a parancs beállítja az 1-es partíciót aktívnak a 0-s lemezen. Ha már van egy másik aktív partíció, akkor az inaktívvá válik. GPT lemezeken az aktív partíció fogalma nem releváns a rendszerindítás szempontjából, mivel az UEFI rendszerek az EFI rendszerpartíciót használják a boot fájlok tárolására.

Az inactive parancs eltávolítja az aktív jelzést egy partícióról:

DISKPART> select disk 0
DISKPART> select partition 1
DISKPART> inactive

Ez a parancs inaktívvá teszi az 1-es partíciót. Rendszerindítási problémák esetén néha szükséges lehet az aktív partíció manuális beállítása, ha az automatikus detektálás hibásan működik.

Részletes információk megjelenítése: detail disk, detail partition, detail volume

A detail parancsok rendkívül hasznosak a lemezek, partíciók és kötetek részletes információinak lekérdezésére. Ezek az információk segíthetnek a lemezek pontos azonosításában és a konfigurációjuk megértésében.

detail disk

A detail disk parancs a kiválasztott lemezről ad részletes információkat, beleértve a gyártót, modellt, méretet, busz típust, és a lemezen lévő kötetek listáját.

DISKPART> select disk 0
DISKPART> detail disk

  Lemez azonosító: 0123ABCD
  Típus: ATA
  Busz: 0
  Cél: 0
  LUN azonosító: 0
  Állapot: Online
  Út: 0
  Jelenlegi írásvédett állapot: Nem
  Csak olvasási attribútum: Nem
  Boot Lemez: Igen

  Kötetek a lemezen:
  Kötet ###  Betű  Címke        Fs     Típus        Méret     Állapot     Info
  ----------  ---  -----------  -----  -----------  -------  ----------  --------
  Kötet 0     C    Windows      NTFS   Partíció      237 GB  Egészséges   Rendszer
  Kötet 1         Helyreállítás NTFS   Partíció      500 MB  Egészséges   Rejtett

detail partition

A detail partition parancs a kiválasztott partícióról ad részletes információkat, például a típusát, méretét, eltolását, és azt, hogy aktív-e. MBR lemezek esetén megmutatja a partíciótípus bájtkódját is (pl. 07 for NTFS, 0C for FAT32).

DISKPART> select partition 0
DISKPART> detail partition

  Partíció 0
  Típus: 07
  Rejtett: Nem
  Aktív: Igen
  Eltolás a 0. bájt: 1048576

  Kötet ###  Betű  Címke        Fs     Típus        Méret     Állapot     Info
  ----------  ---  -----------  -----  -----------  -------  ----------  --------
  Kötet 0     C    Windows      NTFS   Partíció      237 GB  Egészséges   Rendszer

detail volume

A detail volume parancs a kiválasztott kötetről ad részletes információkat, beleértve a fájlrendszert, a méretet, a szabad helyet, a betűjelet, és hogy dinamikus-e a kötet.

DISKPART> select volume C
DISKPART> detail volume

  Kötet 0
  Betű: C
  Címke: Windows
  Fájlrendszer: NTFS
  Típus: Partíció
  Méret: 237 GB
  Állapot: Egészséges
  Info: Rendszer
  Nincs írásvédett állapot.

Ezek a detail parancsok felbecsülhetetlen értékűek a hibaelhárítás során, amikor pontosan tudni kell, hogy egy adott lemez, partíció vagy kötet milyen konfigurációval rendelkezik.

Lemezek online/offline állapota: online disk és offline disk

Néha szükség lehet egy lemez offline állapotba helyezésére, például karbantartás céljából, vagy ha problémák merülnek fel a lemez hozzáférésével. Ezt az offline disk paranccsal tehetjük meg:

DISKPART> select disk 1
DISKPART> offline disk

Ez a parancs offline állapotba helyezi az 1-es lemezt, ami azt jelenti, hogy a Windows nem fogja hozzáférhetővé tenni a rajta lévő köteteket. A lemezt visszaállíthatjuk online állapotba az online disk paranccsal:

DISKPART> select disk 1
DISKPART> online disk

Ez a funkció különösen hasznos lehet szerver környezetben vagy virtuális gépeknél, ahol a lemezek ideiglenes leválasztására van szükség anélkül, hogy fizikailag eltávolítanánk azokat.

Ezen attribútum- és állapotkezelő parancsok ismerete elengedhetetlen a Diskpart teljes potenciáljának kihasználásához. Lehetővé teszik a felhasználó számára, hogy ne csak módosítsa, hanem pontosan felmérje és kontrollálja a tárolóeszközök állapotát és viselkedését, ami kritikus a stabil és megbízható rendszer működéséhez.

Lemezstílus konvertálása: convert mbr és convert gpt

A merevlemezek és SSD-k két fő partíciótábla-stílussal rendelkezhetnek: MBR (Master Boot Record) és GPT (GUID Partition Table). A két stílus közötti választás alapvető fontosságú, mivel befolyásolja a lemez maximális méretét, a partíciók számát és a rendszerindítási módot (BIOS vs. UEFI). A Diskpart lehetővé teszi a lemezstílus konvertálását, de ez egy adatvesztéssel járó művelet, ezért rendkívül óvatosan kell eljárni.

MBR és GPT különbségei röviden

  • MBR:
    • Legfeljebb 2 TB méretű lemezeket támogat.
    • Legfeljebb 4 elsődleges partíciót támogat (vagy 3 elsődleges + 1 bővített, amelyen belül logikai meghajtók lehetnek).
    • A BIOS (Basic Input/Output System) alapú rendszerekhez készült.
  • GPT:
    • Támogatja a 2 TB-nál nagyobb lemezeket is (gyakorlatilag nincs méretkorlát).
    • Akár 128 elsődleges partíciót is támogat (Windows esetén).
    • Az UEFI (Unified Extensible Firmware Interface) alapú rendszerekhez készült, amely a modern számítógépek szabványa.
    • Robusztusabb a partíciótábla-sérülésekkel szemben (backup partíciótábla).

A modern rendszerek és a 2 TB-nál nagyobb lemezek esetén a GPT az ajánlott választás. Ha Windows 10/11 rendszert telepítünk UEFI módban, a telepítő automatikusan GPT-re konvertálja a lemezt.

Konvertálás MBR-re: convert mbr

Ha egy GPT lemezt szeretnénk MBR-re konvertálni (például egy régebbi, BIOS alapú rendszerhez való kompatibilitás miatt, vagy egy 2 TB-nál kisebb külső meghajtóhoz), használhatjuk a convert mbr parancsot. Fontos: a konvertáláshoz a lemeznek teljesen üresnek kell lennie, azaz nem lehet rajta partíció vagy kötet. Ha vannak rajta partíciók, a Diskpart hibát fog jelezni, és nem hajtja végre a konverziót.

DISKPART> select disk 1 (válassza ki a GPT lemezt, amit konvertálni szeretne)
DISKPART> clean (ez törli az összes partíciót és adatot a lemezről!)
DISKPART> convert mbr

A clean parancs elengedhetetlen a konverzió előtt. Ez a lépés teljes adatvesztéssel jár, ezért győződjön meg róla, hogy minden fontos adatot biztonsági mentett a lemezről, mielőtt ezt a parancsot kiadná.

Konvertálás GPT-re: convert gpt

Ha egy MBR lemezt szeretnénk GPT-re konvertálni (például egy 2 TB-nál nagyobb lemez teljes kapacitásának kihasználásához, vagy egy modern UEFI rendszerrel való kompatibilitás eléréséhez), használhatjuk a convert gpt parancsot. Hasonlóan az MBR konverzióhoz, a lemeznek teljesen üresnek kell lennie.

DISKPART> select disk 1 (válassza ki az MBR lemezt, amit konvertálni szeretne)
DISKPART> clean (ez törli az összes partíciót és adatot a lemezről!)
DISKPART> convert gpt

Ismételten kiemeljük, hogy a clean parancs használata a convert gpt előtt is teljes adatvesztést eredményez. A konverzió után létrehozhatók az új, GPT-specifikus partíciók, például az EFI rendszerpartíció.

A lemezstílus konvertálása (MBR <-> GPT) mindig adatvesztéssel jár! Mindig végezzen biztonsági mentést az összes fontos adatról, mielőtt ilyen műveletbe kezdene.

Adatvesztés nélküli konverzió?

Bár a Diskpart alapvetően adatvesztéssel járó konverziót kínál, léteznek harmadik féltől származó eszközök (például EaseUS Partition Master, MiniTool Partition Wizard), amelyek képesek MBR és GPT közötti konverzióra anélkül, hogy az adatok elvesznének. Ezek az eszközök azonban általában fizetősek, és a Diskpart által nyújtott parancssori rugalmasságot nem biztosítják. Rendszergazdai környezetben, vagy ha a lemez teljesen üres, a Diskpart továbbra is a leggyorsabb és legmegbízhatóbb módszer a lemezstílus módosítására.

A lemezstílus megértése és a konverziós parancsok helyes használata kulcsfontosságú a modern tárolókezelésben. A hibás konverzió vagy a megfelelő biztonsági mentés hiánya súlyos problémákhoz vezethet, ezért a legnagyobb odafigyeléssel kell eljárni.

Dinamikus lemezek és kötetek kezelése

A Windows kétféle lemez típust különböztet meg: alapszintű (basic) és dinamikus (dynamic) lemezeket. A legtöbb felhasználó alapszintű lemezekkel dolgozik, amelyek MBR vagy GPT partíciótáblát használnak, és elsődleges, bővített, illetve logikai partíciókat tartalmaznak. A dinamikus lemezek azonban fejlettebb funkcionalitást kínálnak, lehetővé téve olyan kötetek létrehozását, amelyek több fizikai lemezt is átívelhetnek. A Diskpart képes mindkét típusú lemezzel és azokon lévő kötetekkel dolgozni.

Mi az a dinamikus lemez?

A dinamikus lemezek a Windows operációs rendszerekben bevezetett tárolókezelési koncepció részét képezik. Fő előnyük, hogy lehetővé teszik a kötetek rugalmasabb kezelését, mint az alapszintű lemezek. Dinamikus lemezeken hozhatók létre a következő kötet típusok:

  • Egyszerű kötet (Simple Volume): Hasonló egy alapszintű partícióhoz, de dinamikus lemezen.
  • Kiterjesztett kötet (Spanned Volume): Két vagy több dinamikus lemezről származó szabad területet egyesít egyetlen logikai kötetté.
  • Sávos kötet (Striped Volume / RAID 0): Két vagy több dinamikus lemezről származó azonos méretű területet egyesít egy kötetté, az adatokat sávosan írva a lemezekre a teljesítmény növelése érdekében. Nincs redundancia.
  • Tükrözött kötet (Mirrored Volume / RAID 1): Két dinamikus lemezről származó azonos méretű területet egyesít, az adatokat mindkét lemezre írva a redundancia és az adatvédelem érdekében.
  • RAID-5 kötet (RAID 5 Volume): Három vagy több dinamikus lemezről származó azonos méretű területet egyesít, paritásinformációkkal a hibatűrés érdekében. (Megjegyzés: A Windows beépített RAID-5 kötetei csak szerver operációs rendszereken támogatottak, kliens OS-en nem.)

A dinamikus lemezek rugalmasságot biztosítanak, de komplexebbek az alapszintű lemezeknél. Nem minden operációs rendszer támogatja a dinamikus lemezeket, és a rendszerindító kötet nem lehet dinamikus lemezen (kivéve bizonyos speciális konfigurációkat).

Alapszintű lemez konvertálása dinamikusra: convert dynamic

Egy alapszintű lemezt dinamikusra konvertálhatunk a convert dynamic paranccsal. Ezt a műveletet adatvesztés nélkül is el lehet végezni, ha a lemezen már vannak partíciók. A Diskpart átalakítja ezeket a partíciókat egyszerű kötetekké a dinamikus lemezen.

DISKPART> select disk 1
DISKPART> convert dynamic

Ez a parancs az 1-es lemezt dinamikus lemezzé alakítja. A lemezen lévő partíciók automatikusan egyszerű kötetekké válnak. Fontos megjegyezni, hogy a visszafelé konvertálás (dinamikusról alapszintűre) már adatvesztéssel jár, és a lemeznek üresnek kell lennie hozzá.

Dinamikus lemez konvertálása alapszintűre: convert basic

Ha egy dinamikus lemezt szeretnénk alapszintűre konvertálni, először az összes kötetet törölni kell róla. Ez a művelet teljes adatvesztéssel jár.

DISKPART> select disk 1 (válassza ki a dinamikus lemezt)
DISKPART> list volume (listázza a lemezen lévő köteteket)
DISKPART> select volume 0 (válassza ki az első kötetet)
DISKPART> delete volume (törli a kötetet)
DISKPART> select volume 1 (válassza ki a következő kötetet)
DISKPART> delete volume
... (ismételje meg az összes kötet törléséig)
DISKPART> convert basic

A convert basic parancs csak akkor fog működni, ha a dinamikus lemez teljesen üres, azaz nincsenek rajta kötetek. Ezért elengedhetetlen az összes kötet manuális törlése a konverzió előtt.

Kötetek létrehozása dinamikus lemezen

Miután egy lemezt dinamikusra konvertáltunk, létrehozhatunk rajta különböző típusú köteteket. Például egy egyszerű kötet létrehozása:

DISKPART> select disk 1
DISKPART> create volume simple size=51200
DISKPART> format quick fs=ntfs label="Simple_Vol"
DISKPART> assign letter=E

Egy sávos kötet létrehozása (ehhez legalább két dinamikus lemezre van szükség):

DISKPART> select disk 1
DISKPART> select disk 2
DISKPART> create volume stripe disk=1,2 size=20480
DISKPART> format quick fs=ntfs label="Striped_Vol"
DISKPART> assign letter=F

Ebben a példában az 1-es és 2-es lemezről egyenként 20 GB-ot felhasználva jön létre egy 40 GB-os sávos kötet. A disk= paraméterrel meg kell adni az összes lemez sorszámát, amelyek részt vesznek a kötetben.

A dinamikus lemezek és kötetek komplexebbek, mint az alapszintűek. Használatuk előtt alaposan tájékozódjon a RAID szintekről és a lehetséges adatvesztési kockázatokról, különösen a RAID 0 és RAID 5 esetében.

A dinamikus lemezek kezelése a Diskparttal nagyobb rugalmasságot biztosít a tárolókonfigurációk terén, de hibatűrés és teljesítmény szempontjából dedikált hardveres RAID vezérlők vagy szoftveres tárolóhelyek (Storage Spaces) jobb megoldást nyújthatnak. A Diskpart azonban alapvető szinten lehetővé teszi ezeknek a fejlett köteteknek a létrehozását és kezelését.

Fejlett forgatókönyvek és automatizálás

A Diskpart ereje nemcsak az egyes parancsok végrehajtásában rejlik, hanem abban is, hogy komplex feladatokat is képes elvégezni, és automatizálható szkriptek segítségével. Ez különösen hasznos rendszergazdák, rendszertelepítők vagy tesztkörnyezetek kialakításakor, ahol ismétlődő lemezkonfigurációs feladatokat kell elvégezni.

Diskpart szkriptek használata

A Diskpart parancsait egy szöveges fájlba (például script.txt) menthetjük, majd ezt a fájlt futtathatjuk a Diskparttal. Ez lehetővé teszi, hogy egyetlen parancs kiadásával végrehajtsunk egy sor előre definiált műveletet, minimalizálva az emberi hibák lehetőségét és felgyorsítva a folyamatot.

Példa egy szkriptre, amely egy új lemezt inicializál, GPT-re konvertálja, és létrehoz rajta két partíciót:

rem -- diskpart_script.txt --
select disk 1
clean
convert gpt
create partition primary size=102400
format quick fs=ntfs label="OS_Drive"
assign letter=C
create partition primary
format quick fs=ntfs label="Data_Drive"
assign letter=D
exit

A szkript futtatásához nyissunk meg egy rendszergazdai parancssort, majd futtassuk a következő parancsot:

diskpart /s C:\path\to\diskpart_script.txt

A /s paraméter jelzi a Diskpartnak, hogy egy szkriptfájlból olvassa be a parancsokat. Ez a módszer rendkívül hatékony a Windows telepítések automatizálásában, a virtuális gépek előkészítésében vagy a tesztkörnyezetek gyors beállításában. Mindig alaposan ellenőrizzük a szkriptet, mielőtt futtatnánk, különösen, ha clean vagy delete parancsokat tartalmaz.

Diskpart a Windows PE (Preinstallation Environment) környezetben

A Diskpart szinte az összes Windows telepítési és helyreállítási környezetben elérhető, beleértve a Windows PE-t is. A Windows PE egy minimalista operációs rendszer, amely USB-ről vagy hálózatról indítható, és alapvető eszközöket biztosít a Windows telepítéséhez és hibaelhárításához. A Diskpart a Windows PE-ben kulcsfontosságú eszköz a lemezek előkészítéséhez a Windows telepítése előtt.

Ha például egy Windows telepítő USB-ről bootolunk, és a telepítő nem látja a merevlemezt, vagy egyedi partíciókonfigurációt szeretnénk beállítani, beléphetünk a parancssorba (Shift + F10 a telepítőben) és használhatjuk a Diskpartot a lemezek előkészítésére. Ez a módszer kritikus lehet a raid vezérlőkkel, vagy speciális tárolóeszközökkel (pl. NVMe SSD-k) való munkához, ahol a meghajtóprogramokat manuálisan kell betölteni, mielőtt a Diskpart felismerné a lemezeket.

Hibaelhárítás és gyakori problémák

A Diskpart használata során több gyakori probléma is felmerülhet:

  • „A megadott lemez nem konvertálható GPT-re/MBR-re. A lemez nem üres.”: Ez a hibaüzenet azt jelenti, hogy a lemezen még vannak partíciók. A konverzió előtt futtassa a clean parancsot.
  • „Hiba a művelet végrehajtásakor.”: Ez egy általános hibaüzenet, amely számos okra vezethető vissza. Ellenőrizze, hogy a megfelelő lemez van-e kiválasztva, hogy rendszergazdai jogosultságokkal futtatja-e a Diskpartot, és hogy a parancs szintaxisa helyes-e. Előfordulhat, hogy a lemez írásvédett állapotban van (attributes disk clear readonly parancs segíthet).
  • „Nem sikerült kiterjeszteni a kötetet.”: Ez általában azt jelenti, hogy nincs elegendő fel nem osztott terület közvetlenül a kiterjeszteni kívánt partíció után, vagy a fájlrendszeren lévő „nem mozgatható” fájlok akadályozzák a műveletet.
  • „A partíció nem törölhető.”: Ez jellemzően védett rendszerpartíciók esetén fordul elő. Próbálja meg a delete partition override parancsot, de csak nagy óvatossággal.

A hibaelhárítás során a detail disk, detail partition, detail volume parancsok kulcsfontosságúak, mivel segítenek megérteni a lemezek és partíciók aktuális állapotát és konfigurációját.

A Diskpart szkriptekkel történő automatizálás hihetetlenül hatékony, de a tesztelés elengedhetetlen. Egyetlen hiba egy szkriptben katasztrofális adatvesztéshez vezethet több rendszeren is.

A Diskpart fejlett funkciói és automatizálási képességei révén a rendszergazdák és haladó felhasználók számára nélkülözhetetlen eszközzé válik a Windows tárolókezelésében. A parancsok precíz ismerete és a lehetséges kockázatok tudatosítása teszi lehetővé a hatékony és biztonságos munkát.

Biztonsági megfontolások és legjobb gyakorlatok

Mindig készíts biztonsági másolatot a partíciókezelés előtt!
A Diskpart használatakor mindig készítsen biztonsági mentést, hogy elkerülje az adatvesztést és rendszerhibákat.

A Diskpart egy rendkívül erőteljes eszköz, amely közvetlenül a tárolóeszközökkel kommunikál. Ez a hatalom azonban felelősséggel jár: egyetlen rosszul kiadott parancs is visszafordíthatatlan adatvesztéshez vezethet, vagy a rendszer működésképtelenségét okozhatja. Ezért elengedhetetlen a biztonsági megfontolások és a legjobb gyakorlatok betartása a Diskpart használata során.

Adatbiztonsági mentés

Ez az első és legfontosabb szabály. Mielőtt bármilyen módosító parancsot kiadna a Diskpartban (különösen a delete, clean, clean all, convert parancsokat), győződjön meg róla, hogy az összes fontos adatról teljes körű biztonsági mentést készített egy másik tárolóeszközre. Ez magában foglalja a személyes fájlokat, dokumentumokat, fényképeket, videókat, valamint a rendszerről készült lemezképet is, ha az operációs rendszer meghajtóját módosítja. A biztonsági mentés hiánya esetén az adatvesztés esélye rendkívül magas.

Pontos azonosítás és ellenőrzés

A Diskpartban nincsenek vizuális segédeszközök, amelyek segítenének a lemezek és partíciók azonosításában. Ezért a list disk, list partition és list volume parancsok kimenetét mindig alaposan ellenőrizze. Nézze meg a lemezek méretét, azonosítóját, partícióinak számát és típusát, hogy biztosan a megfelelő eszközön végezze el a műveleteket. Ne hagyatkozzon csak a lemez sorszámára, mivel az a rendszer újraindítása vagy új eszközök csatlakoztatása után megváltozhat.

DISKPART> list disk
DISKPART> select disk X (ellenőrizze, hogy X a megfelelő lemez)
DISKPART> detail disk (még egyszer ellenőrizze a kiválasztott lemez adatait)

Ez a „hármas ellenőrzés” segít minimalizálni a hibás kiválasztás kockázatát.

Rendszergazdai jogosultságok

Mindig rendszergazdai jogosultságokkal futtassa a parancssort, mielőtt elindítja a Diskpartot. Enélkül a legtöbb módosító parancs hibát fog eredményezni. A Ctrl + Shift + Enter billentyűkombináció a Futtatás párbeszédpanelen vagy a Start menüben a „Futtatás rendszergazdaként” opció a legbiztonságosabb módja ennek.

Ne dolgozzon az operációs rendszer meghajtójával, ha az aktív

Lehetőség szerint kerülje az operációs rendszert tartalmazó meghajtó (általában C:) módosítását, amíg a Windows fut. Bár bizonyos műveletek lehetségesek, a kritikus partíciók törlése vagy átméretezése problémákhoz vezethet. Ha az operációs rendszer meghajtójával kell dolgoznia, tegye azt a Windows Helyreállítási Környezetéből (Windows RE) vagy egy Windows PE bootlemezről. Ezek a környezetek lehetővé teszik a lemez offline kezelését, minimalizálva a rendszerösszeomlás kockázatát.

Ismerje a parancsokat és azok hatásait

Mielőtt bármilyen parancsot kiadna, győződjön meg róla, hogy pontosan tudja, mit tesz az adott parancs, és milyen következményekkel járhat. Különösen a clean és clean all parancsok esetén legyen tisztában azzal, hogy azok azonnali és teljes adatvesztést okoznak a kiválasztott lemezen. Ha bizonytalan egy parancs működésében, nézzen utána a hivatalos Microsoft dokumentációban vagy megbízható forrásokban.

Kerülje a felesleges kockázatokat

Ha egy feladat elvégezhető a grafikus felületű Lemezkezelővel, és az elegendő az Ön igényeinek, akkor használja azt. A Lemezkezelő beépített védelmekkel és megerősítő párbeszédpanelekkel rendelkezik, amelyek csökkentik a véletlen hibák kockázatát. A Diskpartot akkor használja, ha a Lemezkezelő korlátai miatt nincs más választása, vagy ha automatizálni szeretné a feladatokat.

A Diskpart egy rendkívül hasznos és hatékony eszköz, de csak akkor, ha felelősségteljesen és tudatosan használják. A fenti biztonsági megfontolások és legjobb gyakorlatok betartásával minimalizálhatja a kockázatokat, és kihasználhatja a Diskpart által kínált lehetőségeket a Windows tárolókezelési feladatainak precíz és hatékony elvégzésére.

Share This Article
Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük