A technológiai szektorban a marketingesek és a termékfejlesztők folyamatos nyomás alatt állnak, hogy a legújabb, legdivatosabb trendeknek megfelelően pozicionálják termékeiket. Az elmúlt évtized egyik leghangosabb és legmeghatározóbb hívószava kétségtelenül a „felhő” lett. A felhőalapú számítástechnika forradalmasította az adatok tárolását, a szoftverekhez való hozzáférést és az üzleti működést, valódi, kézzelfogható előnyöket kínálva a skálázhatóság, a rugalmasság és a költséghatékonyság terén. Ám ahol fény van, ott árnyék is vetül: a felhő népszerűségének növekedésével egyidőben megjelent egy megtévesztő marketinggyakorlat, a cloud washing.
Ez a jelenség nem más, mint amikor egy vállalat a meglévő, hagyományos, gyakran helyi telepítést igénylő (on-premise) termékeit vagy szolgáltatásait egyszerűen átcímkézi, és „felhőalapúként” hirdeti anélkül, hogy a mögöttes technológia valóban megfelelne a felhő alapelveinek. A cloud washing lényegében egy marketingtrükk, amely a vásárlók tájékozatlanságára és a felhő körüli felhajtásra épít, hogy egy elavultabb megoldást modernebbnek és vonzóbbnak tüntessen fel.
A fogalom a „greenwashing” (zöldre mosás) analógiájára jött létre, ahol a cégek környezetbarátnak állítják be magukat vagy termékeiket, miközben tevékenységük valójában nem fenntartható. Hasonlóképpen, a cloud washing esetében a „felhő” címke csupán egy vékony máz egy olyan technológián, amely nem rendelkezik a valódi felhőszolgáltatások alapvető tulajdonságaival.
Mi is pontosan a cloud washing?
A cloud washing mélyebb megértéséhez elengedhetetlen, hogy tisztázzuk, mi tesz egy szolgáltatást valóban felhőalapúvá. Nem elég, ha egy szoftver az interneten keresztül elérhető. A valódi felhőmegoldások közös jellemzője a rugalmas skálázhatóság, az igény szerinti erőforrás-hozzáférés, a használatalapú fizetés és a megosztott, több bérlős (multi-tenant) architektúra. Ha egy szolgáltatásból ezek a kulcsfontosságú elemek hiányoznak, de mégis „felhőként” reklámozzák, akkor nagy valószínűséggel cloud washing áldozatai vagyunk.
Képzeljünk el egy szoftvercéget, amely évek óta egy hagyományos, telepíthető könyvelőprogramot árul. A piac változásával és a felhőalapú versenytársak megjelenésével a cég úgy dönt, hogy „modernizál”. Ahelyett azonban, hogy a szoftvert alapjaitól újraírnák egy valódi, böngészőből futtatható, skálázható szolgáltatásként, egy egyszerűbb utat választanak. A meglévő programot felteszik egy távoli szerverre, és egy távoli asztali kapcsolaton keresztül teszik elérhetővé a felhasználóknak. Ezt az új „megoldást” pedig „Cloud Könyvelő Programként” kezdik el árulni.
Ez a példa tökéletesen szemlélteti a cloud washing lényegét. Bár a szoftver technikailag távolról elérhető, hiányzik belőle minden, ami a felhőt felhővé teszi. Nem skálázódik automatikusan a terhelés függvényében, a felhasználók nem férnek hozzá azonnal új funkciókhoz frissítés nélkül, és a fizetési modell valószínűleg egy fix éves díj, nem pedig a tényleges használaton alapul. A „felhő” itt csupán egy üres marketingcímke, amely a valódi technológiai innováció hiányát hivatott leplezni.
A cloud washing a technológiai innováció illúzióját árulja, miközben valójában a múlt korlátait csomagolja újra egy divatosabb köntösbe.
A megtévesztés gyakran a részletekben rejlik. A marketingszövegek tele vannak homályos kifejezésekkel, mint a „felhőre optimalizált”, „felhő-kompatibilis” vagy „felhő által inspirált”. Ezek a jelzők jól hangzanak, de valójában semmilyen konkrét technológiai tulajdonságra nem utalnak, és arra szolgálnak, hogy elfedjék a valódi felhőarchitektúra hiányát.
A jelenség gyökerei: hogyan jutottunk idáig?
A cloud washing nem a semmiből bukkant fel. A jelenség a 2000-es évek végén és a 2010-es évek elején kezdett elterjedni, amikor az Amazon Web Services (AWS) által népszerűsített felhőalapú számítástechnika robbanásszerűen növekedni kezdett. A piac hirtelen megértette, hogy a jövő a rugalmas, igény szerint skálázható és használatalapú díjazású szolgáltatásoké. Ez óriási nyomást helyezett a hagyományos szoftver- és hardvergyártókra, akiknek évtizedes üzleti modelljei és technológiai alapjai kerültek veszélybe.
A nagy, monolitikus, helyben telepített rendszereket (például vállalati erőforrás-tervezési, ERP rendszereket vagy ügyfélkapcsolat-kezelő, CRM szoftvereket) fejlesztő cégek hirtelen azt látták, hogy az ügyfelek már nem drága licenceket és hosszú távú karbantartási szerződéseket akarnak vásárolni. Helyette agilis, havi díjas, böngészőből elérhető megoldásokat kerestek, amelyek nem igényelnek saját szerverparkot és drága IT-személyzetet.
Ezek a legacy gyártók válaszút elé kerültek: vagy végrehajtanak egy rendkívül költséges és időigényes technológiai átalakulást, és alapjaitól újraépítik a termékeiket valódi felhőszolgáltatásként, vagy megpróbálják egy gyorsabb, olcsóbb marketingfogással áthidalni a szakadékot. Sokan az utóbbit választották. Ez volt a cloud washing születésének pillanata.
Ahelyett, hogy valódi innovációba fektettek volna, egyszerűen átnevezték a meglévő termékeiket. A „hosztolt alkalmazás” hirtelen „privát felhő” lett. A virtualizált adatközpontot „felhőinfrastruktúrának” kezdték nevezni. A letölthető szoftverhez kínált előfizetéses modellt pedig tévesen „Szoftver mint Szolgáltatás” (SaaS) modellként hirdették. A cél az volt, hogy a felszínen lépést tartsanak a trendekkel, és megakadályozzák, hogy az ügyfelek átpártoljanak a valódi felhőszolgáltatókhoz.
A cloud washing a technológiai tehetetlenség és a piaci nyomás közös gyermeke. Egy olyan kísérlet, amely a marketing erejével próbálja pótolni a hiányzó mérnöki teljesítményt.
Ez a stratégia rövid távon működőképesnek bizonyult, mivel a piac nagy része még nem rendelkezett kellő ismerettel ahhoz, hogy különbséget tegyen a valódi és az ál-felhő között. A vásárlók hallották a hívószavakat, látták a „felhő” címkét, és azt hitték, megkapják a hozzá társított előnyöket. A valóság azonban hamarosan utolérte őket, amikor szembesültek a rejtett költségekkel, a rugalmatlansággal és a skálázhatóság hiányával.
A megtévesztés anatómiája: a leggyakoribb cloud washing taktikák
A cloud washing számos formát ölthet, a finom nyelvi csúsztatásoktól a nyílt technológiai félrevezetésig. Az alábbiakban bemutatjuk a leggyakoribb taktikákat, amelyekkel a szolgáltatók megpróbálják a termékeiket felhőalapúnak beállítani, holott azok nem azok.
Terminológiai ködösítés és homályos jelzők használata. Ez a legelterjedtebb és legnehezebben tetten érhető technika. A cégek olyan kifejezéseket használnak, mint a „cloud-enabled” (felhő-kompatibilis), „cloud-ready” (felhőre kész) vagy „cloud-hosted” (felhőben hosztolt). Ezek a jelzők azt sugallják, hogy a terméknek köze van a felhőhöz, de valójában semmit sem árulnak el a mögöttes architektúráról. Egy „felhőben hosztolt” alkalmazás gyakran csak annyit jelent, hogy egy hagyományos szoftvert telepítettek egy virtuális gépre valamelyik nagy felhőszolgáltató (pl. AWS, Azure) infrastruktúráján. Ez azonban nem teszi magát a szoftvert felhőalapúvá.
A „ál-SaaS” modell. A valódi Szoftver mint Szolgáltatás (SaaS) egy olyan modell, ahol a szoftver teljes egészében a szolgáltató infrastruktúráján fut, a felhasználók pedig egy webböngészőn keresztül, többnyire havi előfizetésért érik el. Az ál-SaaS modell ezzel szemben egy olyan letölthető, telepítendő alkalmazás, amelyet előfizetéses alapon értékesítenek. Bár a fizetési modell hasonlít a SaaS-ra, a technológia alapvetően különbözik. A felhasználónak továbbra is telepítenie és frissítenie kell a szoftvert, és a megoldás nem kínálja a valódi SaaS modellek azonnali hozzáférését és központi menedzselhetőségét.
A hosztolt szolgáltatás és a valódi felhő összekeverése. Ez az egyik legősibb trükk. Egy szolgáltatás hosztolása egyszerűen annyit jelent, hogy egy szervert bérelünk egy adatközpontban, és azon futtatjuk az alkalmazásunkat. Ezzel szemben a valódi felhő (különösen az Infrastruktúra mint Szolgáltatás, IaaS) ennél sokkal többet nyújt: API-vezérelt automatizációt, rugalmas skálázást, erőforrás-megosztást és használatalapú díjazást. Egy hosztolt szerver nem válik automatikusan felhővé csak azért, mert nem a saját irodánkban van.
A „privát felhő” fogalmának félreértelmezése. A privát felhő egy valós koncepció, amely a felhőtechnológia előnyeit (pl. önkiszolgálás, automatizáció) egyetlen szervezet dedikált infrastruktúráján valósítja meg. A cloud washing során azonban a cégek gyakran a saját, hagyományos, virtualizált adatközpontjukat nevezik „privát felhőnek”, anélkül, hogy az rendelkezne a szükséges önkiszolgáló portállal, automatizált erőforrás-kezeléssel vagy a használatot mérő rendszerekkel. A virtualizáció önmagában még nem felhő.
Megtévesztő árképzési modellek. A felhő egyik legnagyobb vonzereje a „pay-as-you-go” modell, vagyis a fizess a fogyasztásod szerint elv. Sok cloud washingot alkalmazó cég hirdeti ezt a modellt, de a szerződés apróbetűs részében kiderül, hogy hosszú távú, akár többéves elköteleződést és magas alapdíjakat várnak el, függetlenül a tényleges használattól. Ez teljesen szembemegy a felhő rugalmasságának és költséghatékonyságának ígéretével.
A leleplező jelek: hogyan ismerhetjük fel a cloud washingot?
Szerencsére a felkészült vásárlóknak nem kell áldozatul esniük a megtévesztő marketingnek. Léteznek olyan konkrét kérdések és árulkodó jelek, amelyek segítségével megkülönböztethetjük a valódi felhőszolgáltatásokat a csupán felhőnek álcázott termékektől. A legfontosabb, hogy ne elégedjünk meg a marketingszlogenekkel, hanem ássunk a technológiai részletek mélyére.
Mielőtt elköteleznénk magunkat egy „felhőalapú” szolgáltatás mellett, tegyük fel a következő kérdéseket a szolgáltatónak:
- Szükséges-e bármilyen szoftvert telepíteni a helyi gépekre? Egy valódi, modern SaaS megoldásnak teljes mértékben egy szabványos webböngészőből kell működnie, mindenféle kliensalkalmazás vagy bővítmény telepítése nélkül.
- A szolgáltatás valóban több-bérlős (multi-tenant)? Ez azt jelenti, hogy több ügyfél ugyanazon a szoftverpéldányon és infrastruktúrán osztozik, adataik biztonságosan elszeparálva. Ez a modell teszi lehetővé a költséghatékonyságot és a gyors frissítéseket. A single-tenant (egy bérlős) hosztolt megoldások drágábbak és nehézkesebben menedzselhetők.
- Hogyan történik a skálázás? Egy valódi felhőszolgáltatásnak képesnek kell lennie az erőforrások (pl. számítási kapacitás, tárhely) automatikus és szinte azonnali növelésére vagy csökkentésére a felhasználói igényeknek megfelelően. Ha a bővítéshez egy értékesítővel kell tárgyalni és heteket kell várni, az nem felhő.
- Milyen az árképzési modell? Kérjünk részletes tájékoztatást az árakról. Valóban a tényleges használat (pl. felhasznált adatmennyiség, API hívások száma, aktív felhasználók) alapján számláznak, vagy rejtett alapdíjak és hosszú távú hűségidők vannak?
- Rendelkezik a szolgáltatás API-val (alkalmazásprogramozási felület)? A modern felhőszolgáltatások szinte mindig kínálnak jól dokumentált API-kat, amelyek lehetővé teszik a más rendszerekkel való integrációt és a folyamatok automatizálását. Az API hiánya gyakran a zárt, monolitikus architektúra jele.
Az alábbi táblázat segít összehasonlítani a valódi felhő és a cloud washinggal „kezelt” szolgáltatások legfontosabb jellemzőit:
| Jellemző | Valódi Felhőszolgáltatás | Cloud Washed Szolgáltatás |
|---|---|---|
| Hozzáférési mód | Webböngésző, mobilalkalmazás, API | Telepítendő kliens, távoli asztal (RDP), VPN |
| Architektúra | Több-bérlős (Multi-tenant) | Egy-bérlős (Single-tenant), hosztolt |
| Skálázhatóság | Automatikus, rugalmas, önkiszolgáló | Manuális, lassú, szolgáltatói beavatkozást igényel |
| Árképzés | Használatalapú (Pay-as-you-go), havi/éves előfizetés | Fix díjas, hosszú távú szerződések, rejtett költségek |
| Frissítések | Azonnali, automatikus, a felhasználó számára észrevétlen | Ütemezett, leállást igényelhet, esetenként fizetős |
| Integráció | Nyílt API-k, széleskörű integrációs lehetőségek | Zárt rendszer, korlátozott vagy hiányzó API-k |
A látszaton túl: a cloud washing rejtett veszélyei és következményei
A cloud washing több, mint egy ártalmatlan marketingfogás. Komoly negatív következményekkel járhat mind a gyanútlan ügyfelekre, mind a piac egészére nézve. A megtévesztés ára gyakran sokkal magasabb, mint a szolgáltatás előfizetési díja.
Az ügyfelek számára a legnyilvánvalóbb veszély a pénzügyi kár. Azt hiszik, hogy egy modern, költséghatékony felhőmegoldásba fektetnek be, de valójában egy elavult, rugalmatlan rendszert kapnak, amelynek teljes birtoklási költsége (TCO) sokkal magasabb lehet a vártnál. A rejtett költségek, a drága frissítések és a skálázhatóság hiánya miatt szükséges plusz beruházások mind-mind növelik a kiadásokat.
Ennél is súlyosabb lehet a vendor lock-in, vagyis a beszállítói függőség kialakulása. A cloud washed szolgáltatások gyakran zárt, saját fejlesztésű technológiákra épülnek, ami megnehezíti vagy akár lehetetlenné teszi az adatok és folyamatok átköltöztetését egy másik platformra. A vállalatok így egy olyan szolgáltató foglyává válnak, amely nem képes kielégíteni a jövőbeli igényeiket, de a váltás költségei és bonyolultsága visszatartja őket.
A legnagyobb veszély nem az, amit a cloud washing ígér, hanem az, amitől megfoszt: a valódi digitális átalakulás lehetőségétől.
A cloud washing aláássa a valódi innovációt és a digitális transzformációt is. Amikor egy cég azt hiszi, hogy a „felhőbe költözött”, de valójában csak egy régi rendszert használ egy új felületen keresztül, elszalasztja a valódi felhőtechnológia által kínált lehetőségeket. Nem tudja kihasználni az agilitást, az automatizációt és az adatalapú döntéshozatalt, ami hosszú távon versenyhátrányt jelent.
A piac egészére nézve a cloud washing erodálja a bizalmat. Amikor a vállalatok újra és újra csalódnak a „felhőalapú” megoldásokban, szkeptikussá válnak a teljes koncepcióval szemben. Ez megnehezíti a valódi felhőszolgáltatók dolgát is, akiknek extra erőfeszítéseket kell tenniük, hogy meggyőzzék a piacot a termékeik hitelességéről. A fogalmak elértéktelenednek, a „felhő” szó pedig egy kiüresedett marketing-buzzworddé válik.
Példák a gyakorlatból: amikor a marketing többet ígér a valóságnál
A cloud washing jelenségének jobb megértéséhez érdemes néhány tipikus, de anonimizált példát megvizsgálni, amelyek jól illusztrálják a megtévesztés különböző formáit.
Az „Online Vállalatirányítási Rendszer”. Egy középvállalat úgy dönt, lecseréli elavult, helyi szerveren futó ERP rendszerét egy modern, felhőalapú megoldásra. Találnak egy szolgáltatót, aki „felhőalapú ERP”-t kínál vonzó áron. A bevezetés után azonban kiderül, hogy a rendszer eléréséhez egy speciális kliensprogramot kell telepíteni minden felhasználó gépére, ami valójában egy távoli asztali kapcsolatot hoz létre a szolgáltató szerverével. A felület lassú, a frissítéseket a szolgáltatónak manuálisan, hétvégi leállások során kell telepítenie, és amikor a cég növekedni kezd, és több felhasználóra lenne szükség, a bővítés hetekig tartó egyeztetést és jelentős plusz költségeket igényel. A cég valójában egy hosztolt alkalmazást kapott, nem egy valódi felhő ERP-t.
A „Cloud Backup” szolgáltatás. Egy kisvállalkozás biztonsági mentést keres az adatairól. Egy szolgáltató „korlátlan cloud backup” csomagot hirdet. A szerződéskötés után kiderül, hogy a „felhő” valójában a szolgáltató irodájában lévő, néhány merevlemezből álló NAS (hálózati adattároló). A feltöltési sebesség lassú, nincsenek verziókövetési lehetőségek, és az adatok visszaállítása egy esetleges katasztrófa után napokig tartana, mivel a szolgáltatónak fizikailag kell eljuttatnia egy külső merevlemezt az ügyfélhez. Ez a megoldás nem rendelkezik a valódi felhőtárhelyekre jellemző redundanciával, földrajzi elosztottsággal és azonnali hozzáféréssel.
A „Felhőre Kész” Adatbázis. Egy szoftverfejlesztő cég olyan adatbázist keres, amely képes kiszolgálni a gyorsan növekvő webalkalmazásukat. Egy nagy, tradicionális adatbázis-gyártó a „felhőre kész” verzióját ajánlja. A valóságban ez ugyanaz a monolitikus adatbázis-szoftver, mint amit eddig is árultak, csak most már elérhető egy előre konfigurált virtuálisgép-képfájlként a nagy felhőplatformok (AWS, Azure) piacterén. Az adatbázis nem skálázódik horizontálisan, a felügyelete és a karbantartása továbbra is a fejlesztőcég felelőssége, és a licencelési modell továbbra is a processzormagok számán alapul, nem a tényleges terhelésen. Ez nem egy valódi Adatbázis mint Szolgáltatás (DBaaS), hanem csupán egy régi termék új csomagolásban.
A definíciók ereje: a NIST és a valódi felhő kritériumai
A cloud washing elleni leghatékonyabb fegyver a tudás és a pontos definíciók ismerete. Szerencsére nem kell a sötétben tapogatóznunk, amikor arról van szó, hogy mi minősül valódi felhőnek. Az amerikai Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet (NIST) egy széles körben elfogadott, egyértelmű definíciót alkotott a felhőalapú számítástechnikáról.
A NIST definíciója szerint a felhőalapú számítástechnika egy olyan modell, amely mindenütt jelenlévő, kényelmes, igény szerinti hálózati hozzáférést tesz lehetővé egy közös, konfigurálható számítástechnikai erőforráskészlethez (pl. hálózatok, szerverek, tárolók, alkalmazások és szolgáltatások), amely minimális menedzsment ráfordítással vagy szolgáltatói interakcióval gyorsan kiépíthető és felszabadítható.
Ez a definíció öt alapvető jellemzőre, három szolgáltatási modellre és négy telepítési modellre épül. Ha egy szolgáltatás nem felel meg ezeknek a kritériumoknak, akkor nem tekinthető valódi felhőmegoldásnak.
Az öt alapvető jellemző:
- Igény szerinti önkiszolgálás (On-demand self-service): A felhasználók egyoldalúan, emberi beavatkozás nélkül, egy webes portálon vagy API-n keresztül tudnak számítástechnikai kapacitásokat (pl. szerveridőt, hálózati tárhelyet) lefoglalni és felszabadítani, amikor csak szükségük van rá.
- Széleskörű hálózati hozzáférés (Broad network access): A szolgáltatások a hálózaton keresztül érhetők el, és szabványos mechanizmusok használatát támogatják, amelyek lehetővé teszik a heterogén vékony- vagy vastagkliens platformok (pl. mobiltelefonok, táblagépek, laptopok és munkaállomások) általi használatot.
- Erőforrás-összevonás (Resource pooling): A szolgáltató számítástechnikai erőforrásait összevonva, egy több-bérlős (multi-tenant) modellben szolgálja ki a fogyasztókat. A különböző fizikai és virtuális erőforrásokat dinamikusan rendelik hozzá és vonják meg a fogyasztói igényeknek megfelelően. Az ügyfélnek általában nincs ellenőrzése vagy tudomása az erőforrások pontos fizikai helyéről.
- Gyors rugalmasság (Rapid elasticity): A kapacitások rugalmasan, sok esetben automatikusan kiépíthetők és felszabadíthatók, hogy gyorsan igazodjanak az igények változásához. A fogyasztó számára a rendelkezésre álló kapacitás gyakran korlátlannak tűnik, és bármikor, bármilyen mennyiségben megvásárolható.
- Mért szolgáltatás (Measured service): A felhőrendszerek automatikusan ellenőrzik és optimalizálják az erőforrás-felhasználást azáltal, hogy a szolgáltatás típusának megfelelő mérési képességeket alkalmaznak (pl. tárhely, sávszélesség, aktív felhasználói fiókok). Az erőforrás-felhasználás nyomon követhető, ellenőrizhető és jelenthető, átláthatóságot biztosítva mind a szolgáltató, mind a fogyasztó számára.
Ha egy szolgáltató termékét vizsgáljuk, és az nem teljesíti ezt az öt kritériumot, akkor joggal gyanakodhatunk a cloud washingra. Például, ha egy új felhasználó hozzáadásához egy e-mailt kell írni az ügyfélszolgálatnak, az sérti az „igény szerinti önkiszolgálás” elvét. Ha a rendszer csak egy bizonyos típusú VPN-kapcsolaton keresztül érhető el, az ellentmond a „széleskörű hálózati hozzáférésnek”.
A tudatos döntés útja: hogyan válasszunk valódi felhőmegoldást?
A cloud washing elkerülése és a megfelelő, valódi felhőszolgáltatás kiválasztása tudatos és alapos megközelítést igényel. Nem elég a marketinganyagokra és az értékesítők ígéreteire hagyatkozni. A döntéshozatali folyamatnak a mélyreható kutatáson és a kritikus gondolkodáson kell alapulnia.
Az első és legfontosabb lépés a saját igényeink pontos meghatározása. Milyen üzleti problémát szeretnénk megoldani? Milyen szintű skálázhatóságra, rugalmasságra és teljesítményre van szükségünk most és a jövőben? Ha tisztában vagyunk a céljainkkal, sokkal könnyebb lesz kiszűrni azokat a szolgáltatásokat, amelyek nem felelnek meg az elvárásainknak, függetlenül attól, hogy milyen hangzatos címkékkel reklámozzák őket.
Végezzünk alapos piackutatást. Ne álljunk meg az első szolgáltatónál, aki szembejön. Keressünk független értékeléseket, esettanulmányokat és felhasználói véleményeket. Az olyan platformok, mint a Gartner, a Forrester vagy a G2 Crowd megbízható forrásai lehetnek a különböző szolgáltatók összehasonlításának. Figyeljünk arra, hogy a vélemények valódi felhasználóktól származnak-e, és ne csak a szolgáltató által kiemelt sikertörténetekre koncentráljunk.
Ne féljünk kérdezni, és legyünk kitartóak a technikai részletekkel kapcsolatban. Használjuk a korábban említett NIST-kritériumokat útmutatóként. Kérdezzünk rá az architektúrára, a skálázási mechanizmusokra, az API-k meglétére és a biztonsági intézkedésekre. Ha a szolgáltató képviselője kitérő vagy homályos válaszokat ad, az intő jel lehet.
A legjobb védekezés a cloud washing ellen a felkészült és kérdezni merő ügyfél.
Amennyiben lehetséges, mindig kérjünk ingyenes próbaidőszakot vagy egy „proof-of-concept” (PoC) projekt lehetőségét. Nincs is jobb módja egy szolgáltatás valós képességeinek felmérésére, mint a saját kezünkkel kipróbálni azt. A próbaidőszak alatt teszteljük a teljesítményt, a használhatóságot és a kulcsfontosságú funkciókat. Próbáljuk meg integrálni a meglévő rendszereinkkel, és figyeljük meg, hogyan reagál a rendszer a terhelés változásaira.
Végül, de nem utolsósorban, alaposan tanulmányozzuk át a szolgáltatási szerződést (SLA – Service Level Agreement). Ez a dokumentum tartalmazza a szolgáltató kötelezettségvállalásait a rendelkezésre állás, a teljesítmény, a biztonság és az ügyféltámogatás terén. Az apróbetűs részek gyakran leleplezik a marketing mögötti valóságot. Figyeljünk a rejtett költségekre, a hosszú távú elköteleződésre vonatkozó záradékokra és az adatok hordozhatóságával kapcsolatos korlátozásokra.
A felhőalapú számítástechnika továbbra is a digitális innováció egyik legfontosabb motorja. A cloud washing jelensége ugyan beárnyékolja a piacot, de nem szabad, hogy elvegye a kedvünket a valódi felhőtechnológiák által kínált előnyök kihasználásától. A tudatosság, a kritikus gondolkodás és az alapos tájékozódás segítségével sikeresen navigálhatunk a marketingzajban, és megtalálhatjuk azokat a megoldásokat, amelyek valóban hozzájárulnak vállalkozásunk növekedéséhez és sikeréhez. A végső cél nem a „felhő” címke megszerzése, hanem az üzleti agilitás, a hatékonyság és a versenyképesség növelése.