A modern digitális ökoszisztémában az azonosítás és az hozzáférés-kezelés alapvető pillére a biztonságnak és a felhasználói élménynek. Ahogy a rendszerek egyre összetettebbé válnak, a felhasználók több alkalmazást és szolgáltatást használnak, és az adatok a helyi szerverektől a felhőbe, majd a hibrid környezetekbe vándorolnak, a hagyományos azonosítási módszerek korlátaikba ütköznek. Ezen kihívásokra ad választ a jogcím alapú azonosítás (Claims-based identity), amely egy rugalmas, skálázható és biztonságos keretrendszert biztosít a felhasználók és szolgáltatások közötti megbízható interakciókhoz.
A jogcím alapú azonosítás nem csupán egy technológia, hanem egy paradigmaváltás az identitáskezelésben. Ahelyett, hogy minden alkalmazás önállóan ellenőrizné a felhasználó hitelességét és jogosultságait, egy központosított rendszer, az identitásszolgáltató (Identity Provider – IdP) végzi el az azonosítást, majd megbízható információkat, úgynevezett jogcímeket (claims) bocsát ki a felhasználóról. Ezeket a jogcímeket egy digitálisan aláírt biztonsági tokenbe csomagolva továbbítja a szolgáltatásnak (Relying Party – RP), amely ez alapján hozza meg a hozzáférésről szóló döntést. Ez a megközelítés gyökeresen átalakítja az egyszeri bejelentkezés (SSO), a federáció és az API-biztonság működését, lehetővé téve a zökkenőmentes és biztonságos hozzáférést heterogén környezetekben is.
Mi a jogcím alapú azonosítás lényege?
A jogcím alapú azonosítás alapvetően azon a koncepción nyugszik, hogy egy identitás nem más, mint egy attribútumgyűjtemény, amelyet az identitásszolgáltató állít ki és garantál. Gondoljunk rá úgy, mint egy útlevélre vagy személyi igazolványra. Amikor egy ország határához érkezünk, nem kell újra bizonyítanunk a nevünket, állampolgárságunkat vagy születési dátumunkat minden egyes alkalommal, amikor belépünk. Ehelyett bemutatjuk az útlevelünket, amelyet egy megbízható hatóság (az identitásszolgáltató) állított ki, és amely tartalmazza ezeket az információkat (a jogcímeket). A határőr (a függő fél) ellenőrzi az útlevél hitelességét, és ha az érvényes, engedélyezi a belépést.
Digitális környezetben a jogcímek olyan állítások a felhasználóról, mint például a neve, e-mail címe, szerepköre, csoporttagsága, vagy akár a legutóbbi bejelentkezés időpontja. Ezeket az információkat az identitásszolgáltató hitelesíti, és egy biztonsági tokenbe (pl. SAML assertion, JWT) foglalja, amelyet digitálisan aláír. Az aláírás garantálja, hogy a token tartalma nem módosult az identitásszolgáltató általi kiállítása óta. Amikor a felhasználó egy alkalmazáshoz (függő fél) szeretne hozzáférni, bemutatja ezt a tokent. Az alkalmazásnak nem kell újra azonosítania a felhasználót, hanem elegendő ellenőriznie a token hitelességét és az abban szereplő jogcímeket, hogy meghozza a hozzáférésről szóló döntést.
A jogcím alapú azonosítás