Szolgáltatásmegtagadási támadás (Denial of Service) jelentése és típusai

A szolgáltatásmegtagadási támadások (DoS) a modern internetes környezetben kritikus fenyegetést jelentenek a vállalatok és a felhasználók számára egyaránt. Lényegük, hogy a támadók megpróbálják elérhetetlenné tenni egy szolgáltatást, erőforrást vagy rendszert a jogos felhasználók számára. Ezáltal a célpont nem tudja ellátni a feladatait, ami jelentős pénzügyi veszteségeket, hírnévromlást és üzleti zavarokat okozhat.

A DoS támadások rendkívül sokfélék lehetnek, de a közös nevezőjük az, hogy túlterhelik a célpont erőforrásait. Ez történhet rengeteg hamis kéréssel, kártékony adatokkal vagy kihasználva a rendszer sebezhetőségeit.

A sikeres DoS támadás eredményeként a felhasználók nem tudják elérni a weboldalt, nem tudnak e-maileket küldeni vagy fogadni, nem tudják használni a kritikus üzleti alkalmazásokat, és így tovább.

A DoS támadások hatása nem korlátozódik csupán a közvetlen célpontra. A támadás által okozott leállás láncreakciót indíthat el, amely más szolgáltatásokat és rendszereket is érinthet. Például, ha egy DNS szervert támadnak meg, az számos weboldal elérhetetlenségét okozhatja.

A DoS támadások elleni védekezés összetett feladat, amely többféle technikai és szervezeti intézkedést igényel. A hatékony védelemhez elengedhetetlen a folyamatos monitorozás, a sebezhetőségek feltárása és a gyors reagálás a támadásokra. A védekezésben kulcsszerepet játszanak a tűzfalak, behatolásérzékelő rendszerek és a forgalomszabályozó eszközök.

A DoS támadások folyamatosan fejlődnek, a támadók újabb és kifinomultabb módszereket alkalmaznak. Ezért a védekezésnek is lépést kell tartania a legújabb fenyegetésekkel. A szervezeteknek folyamatosan képezniük kell a munkatársaikat a DoS támadások felismerésére és elhárítására, és szoros együttműködésre van szükség a biztonsági szakértőkkel.

A szolgáltatásmegtagadás (DoS) definíciója és célja

A szolgáltatásmegtagadás (Denial of Service, DoS) egy olyan típusú kibertámadás, amelynek célja, hogy egy számítógépes rendszer vagy hálózat erőforrásait elérhetetlenné tegye a jogos felhasználók számára. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók nem férhetnek hozzá az e-mailekhez, weboldalakhoz, online fiókjaikhoz vagy bármely más szolgáltatáshoz, amely az adott rendszeren vagy hálózaton fut.

A DoS támadások nem feltétlenül járnak adatlopással vagy a rendszer kompromittálásával. Ehelyett a támadás célja a szolgáltatás megszakítása vagy leromlása, ami anyagi veszteséget, hírnévromlást és egyéb problémákat okozhat a célpontnak.

A szolgáltatásmegtagadás lényege, hogy a támadó túlzott terhelést generál a rendszeren, aminek következtében az nem tudja kiszolgálni a jogos felhasználókat.

A támadások különböző módszerekkel valósulhatnak meg. Például a támadó nagy mennyiségű kérelmet küldhet a szervernek, amivel túlterheli azt. Másik módszer, hogy hibás vagy rosszindulatú adatokat küld a rendszernek, ami összeomlást vagy lefagyást okoz.

A DoS támadások célpontjai lehetnek weboldalak, szerverek, hálózati eszközök (például routerek), és akár egyes felhasználók is. A támadás motivációi is eltérőek lehetnek, a puszta kárt okozástól kezdve a politikai aktivizmusig vagy üzleti konkurencia ártásáig.

A DoS támadások történeti áttekintése

A szolgáltatásmegtagadási (DoS) támadások megjelenése szinte egyidős az internet elterjedésével. A kezdeti, egyszerű formái, mint például a SYN flood, már a 90-es években megjelentek. Ezek a támadások kihasználták a TCP protokoll gyengeségeit, és nagy mennyiségű, hamis szinkronizációs kéréssel árasztották el a szervereket, ezzel blokkolva a legitim felhasználók hozzáférését.

A DoS támadások történetében mérföldkőnek számítanak a Distributed Denial of Service (DDoS) támadások megjelenése. Ezek a támadások már nem egyetlen forrásból indultak, hanem nagyszámú, kompromittált számítógépet (botnetet) használtak fel a célpont túlterhelésére. Az egyik első széles körben ismert DDoS támadás a Yahoo! ellen irányult 2000-ben, ami rávilágított a probléma súlyosságára.

A 2000-es években a DDoS támadások egyre kifinomultabbá váltak. Megjelentek az alkalmazási rétegű támadások, amelyek a szerverek erőforrásait ahelyett, hogy a hálózati sávszélességet terhelnék túl, a webalkalmazások specifikus gyengeségeit használták ki. Például, egy támadó nagyszámú, erőforrás-igényes lekérdezést küldhet egy adatbázisnak, amivel lelassítja vagy leállítja a weboldal működését.

A DDoS támadások motivációja is változott az évek során, a puszta vandalizmustól a politikai aktivizmuson át a zsarolásig.

Napjainkban a DoS és DDoS támadások továbbra is komoly fenyegetést jelentenek. A dolgok internete (IoT) eszközök elterjedésével a támadók egyre több, könnyen kompromittálható eszközt tudnak bevonni a botnetekbe. Emellett a támadási technikák is folyamatosan fejlődnek, nehezítve a védekezést.

A Distributed Denial of Service (DDoS) támadások bemutatása és különbségei a DoS-hez képest

A szolgáltatásmegtagadási (DoS) támadás célja, hogy egy szolgáltatást elérhetetlenné tegyen a jogos felhasználók számára. Ezt a támadó által generált hatalmas mennyiségű forgalommal éri el, amely túlterheli a célpont rendszerét.

A Distributed Denial of Service (DDoS) támadás a DoS támadás egy kifinomultabb változata. A legfőbb különbség, hogy a DoS támadás egyetlen forrásból indul, míg a DDoS támadás számos, elosztott forrásból. Ezek a források gyakran feltört számítógépek, szerverek vagy IoT eszközök, melyeket a támadó egy botnet segítségével irányít. Ez a botnet teszi lehetővé, hogy a támadó egyszerre több helyről zúdítsa a forgalmat az áldozatra, így sokkal nehezebbé válik a támadás elhárítása.

A DDoS támadások lényegesen erőteljesebbek és nehezebben kivédhetőek, mint a hagyományos DoS támadások, mivel a támadás forrásának azonosítása és blokkolása rendkívül bonyolult feladat.

A DDoS támadásoknak többféle típusa létezik, melyek különböző protokollokat és technikákat használnak:

• Volumetrikus támadások: Ezek a támadások hatalmas mennyiségű forgalmat generálnak, hogy elárasszák a célpont hálózatát. Ilyen például az UDP Flood vagy az ICMP Flood.
• Protokoll támadások: Ezek a támadások a szerver erőforrásait használják fel, például a SYN Flood, amely a TCP kapcsolatfelépítési folyamat kihasználásával terheli le a szervert.
• Alkalmazási réteg támadások: Ezek a támadások célzottan az alkalmazásokat célozzák meg, például a HTTP Flood, amely rengeteg HTTP kérést küld a szervernek, hogy az ne tudjon a jogos felhasználókat kiszolgálni.

A DDoS támadások elleni védekezés komplex feladat, amely többféle technológia és eljárás kombinációját igényli. Ilyen például a forgalomszűrés, a tartalomszállítási hálózatok (CDN) használata és a terheléselosztás.

A DDoS támadások felépítése és működése

A szolgáltatásmegtagadási (Denial of Service, DoS) támadások célja, hogy egy szolgáltatást, például egy weboldalt, elérhetetlenné tegyenek a jogos felhasználók számára. A DDoS (Distributed Denial of Service) támadások a DoS támadások kiterjesztett változatai, ahol a támadás nem egyetlen forrásból, hanem számos különböző helyről érkezik.

A DDoS támadások felépítése többnyire a következőképpen zajlik:

1. Botnet kiépítése: A támadó először létrehoz egy botnetet. Ez egy nagy számú, fertőzött számítógépből (botokból) álló hálózat, amelyek a támadó irányítása alatt állnak. Ezek a gépek gyakran vírusokkal vagy trójai programokkal fertőzöttek, és a tulajdonosaik tudtán kívül vesznek részt a támadásban.
2. Irányítás és vezérlés: A botnetet egy vagy több parancsnoki szerver (C&C szerver) irányítja. A támadó ezen a szerveren keresztül adja ki a parancsokat a botoknak, hogy melyik célpontot támadják és hogyan.
3. Támadás indítása: A támadás során a botok egyszerre küldenek rengeteg kérést a célpont szerverére. Ez a nagy mennyiségű forgalom túlterheli a szervert, ami lelassuláshoz, összeomláshoz vagy a szolgáltatás teljes leállásához vezethet.

A DDoS támadások során használt technikák sokfélék lehetnek. Néhány gyakori példa:

• Volumetrikus támadások: Ezek a támadások nagy mennyiségű adatot küldenek a célpontnak, hogy elárasszák a hálózati sávszélességet. Ilyen például az UDP flood vagy az ICMP flood (ping flood).
• Protokoll támadások: Ezek a támadások a hálózati protokollok gyengeségeit használják ki. Ilyen például a SYN flood, ami a TCP kapcsolatok felépítését használja ki.
• Alkalmazásréteg támadások: Ezek a támadások a célpont alkalmazásának (pl. weboldal) specifikus gyengeségeit használják ki. Ilyen például a HTTP flood, ami rengeteg HTTP kérést küld a szervernek.

A DDoS támadások rendkívül nehezen háríthatók el, mivel a forgalom sok különböző forrásból érkezik, ami megnehezíti a támadás forrásának azonosítását és blokkolását.

A DDoS támadások elleni védekezés összetett feladat, ami többrétegű biztonsági megoldásokat igényel, például tűzfalakat, behatolásérzékelő rendszereket és DDoS védelmi szolgáltatásokat.

A botnetek szerepe a DDoS támadásokban

A botnetek kulcsszerepet játszanak a elosztott szolgáltatásmegtagadási (DDoS) támadásokban. Egy botnet lényegében fertőzött számítógépek hálózata, melyeket a támadó távolról irányít. Ezek a gépek, gyakran a felhasználók tudta nélkül, egyetlen célpont ellen indítanak egyidejűleg támadásokat.

A botnetek mérete és ereje teszi a DDoS támadásokat ilyen pusztítóvá. Egyetlen támadó, ahelyett hogy a saját gépéről indítaná a támadást, több ezer, vagy akár millió fertőzött gépet használ fel. Ez a nagyszámú forgalom elárasztja a célpont szerverét vagy hálózatát, ami a szolgáltatás leállásához vezet.

A botnetek lehetővé teszik a támadók számára, hogy a támadás forrását elrejtsék, mivel a kérések sok különböző IP címről érkeznek, ami megnehezíti a támadás visszakövetését és elhárítását.

A botnetek létrehozása és fenntartása gyakran kártékony szoftverek (malware) segítségével történik. A felhasználók gyanútlanul letölthetnek fertőzött fájlokat, vagy rákattintanak adathalász e-mailekben található linkekre, ami lehetővé teszi a támadók számára, hogy átvegyék az irányítást a gépeik felett.

A botnetek különböző típusú DDoS támadásokhoz használhatók, például túlzott sávszélesség felhasználásával (volumetric attacks), protokoll-támadásokkal (protocol attacks) és alkalmazási réteg támadásokkal (application layer attacks). A volumetric attacks célja a célpont hálózatának elárasztása hatalmas mennyiségű adatforgalommal. A protocol attacks kihasználják a hálózati protokollok gyengeségeit. Az application layer attacks pedig a webalkalmazások sérülékenységeit célozzák.

A botnetek elleni védekezés összetett feladat. Fontos a megfelelő vírusvédelem, a szoftverek naprakészen tartása, és a gyanús e-mailek és linkek elkerülése. A hálózati forgalom monitorozása és a szokatlan aktivitás észlelése is segíthet a DDoS támadások korai felismerésében.

A leggyakoribb DoS/DDoS támadástípusok – Áttekintés

A szolgáltatásmegtagadási (DoS) támadások célja, hogy egy rendszer, szolgáltatás vagy hálózat erőforrásait kimerítsék, ezáltal elérhetetlenné téve azt a legitim felhasználók számára. Elosztott szolgáltatásmegtagadás (DDoS) esetén a támadás több, összehangoltan működő forrásból indul.

Néhány gyakori DoS/DDoS támadástípus:

• Túlzott forgalom generálása: A támadók hatalmas mennyiségű forgalmat küldenek a célpontnak, túlterhelve annak hálózati kapcsolatát és szervereit.
• SYN Flood: A támadó elárasztja a szervert SYN kérésekkel, de nem fejezi be a TCP kapcsolatfelvételt, ami a szerver erőforrásainak kimerüléséhez vezet.
• UDP Flood: Hatalmas mennyiségű UDP csomagot küldenek a célpontnak, ami a szerver erőforrásainak kimerüléséhez és a hálózat lelassulásához vezet.
• HTTP Flood: Nagyszámú HTTP kérést küldenek a webszervernek, ami túlterheli azt és megakadályozza a legitim felhasználók hozzáférését.
• Smurf támadás: A támadó hamis forrás IP címmel küld ICMP (ping) kéréseket egy broadcast címre. Az összes gép a hálózaton válaszol a pingre, elárasztva ezzel a célpontot.

A DDoS támadások különösen veszélyesek, mivel nehezebb őket elhárítani, mint a hagyományos DoS támadásokat.

A védekezés magában foglalhatja a forgalomszűrést, a rate limitinget (a kérések számának korlátozása), és a tartalomszolgáltató hálózatok (CDN) használatát.

Volumetrikus támadások

A volumetrikus támadások, más néven sávszélesség-kimerítő támadások, a szolgáltatásmegtagadási (DoS) támadások egyik legelterjedtebb és legkárosabb formái közé tartoznak. Lényegük, hogy hatalmas mennyiségű forgalmat generálnak, elárasztva a célpont hálózatát vagy szerverét, ezáltal megbénítva a legitim felhasználók számára a szolgáltatás elérését.

A volumetrikus támadások célja nem a rendszer gyengeségeinek kihasználása, hanem a puszta erővel való felülkerekedés a rendelkezésre álló erőforrásokon.

Ezek a támadások hasonlítanak egy forgalmi dugóhoz egy autópályán: ha túl sok autó próbál egyszerre áthaladni, a forgalom leáll, és senki sem jut el a céljához.

A volumetrikus támadásoknak számos típusa létezik, melyek mindegyike más-más módszert alkalmaz a forgalom generálására:

• UDP Flood: A támadó hatalmas mennyiségű User Datagram Protocol (UDP) csomagot küld a célpontnak. Az UDP egy kapcsolat nélküli protokoll, ami azt jelenti, hogy a csomagok küldése előtt nincs kézfogás, így a támadó könnyen hamisíthatja a forrás IP-címét, megnehezítve a védekezést.
• ICMP (Ping) Flood: A támadó hatalmas mennyiségű Internet Control Message Protocol (ICMP) csomagot (ping kérést) küld a célpontnak. Bár az ICMP csomagok önmagukban nem nagyok, a nagy mennyiségben érkező kérések túlterhelhetik a célpont hálózatát.
• DNS Amplification Attack: A támadó hamisított forrás IP-címmel rendelkező DNS kéréseket küld nyilvános DNS szervereknek. A kérések úgy vannak megfogalmazva, hogy a válaszok nagyméretűek legyenek, és a célpont címére irányuljanak. Így egyetlen kérés is sokszorosára növelheti a generált forgalmat. Ez a támadási forma különösen hatékony, mert a támadó a DNS szerverek erőforrásait használja fel a támadás végrehajtására.
• HTTP Flood: A támadó nagy mennyiségű HTTP kérést küld a webkiszolgálónak. Ezek a kérések lehetnek egyszerű GET kérések, vagy bonyolultabb POST kérések is. A cél a webkiszolgáló erőforrásainak kimerítése, hogy az ne tudja kiszolgálni a legitim felhasználók kéréseit.

A volumetrikus támadások elleni védekezés összetett feladat, amely többféle technika kombinációját igényli. Ilyen technikák lehetnek a forgalom szűrése, a forgalom korlátozása (rate limiting), a tartalomelosztó hálózatok (CDN) használata, és a fekete listák alkalmazása.

A DDoS (Distributed Denial of Service) támadások a volumetrikus támadások egy speciális esete, ahol a támadást egyszerre több forrásból indítják. Ez megnehezíti a támadás forrásának azonosítását és blokkolását, és jelentősen megnöveli a támadás hatékonyságát.

Protokoll alapú támadások

A protokoll alapú támadások a szolgáltatásmegtagadási (DoS) támadások egy speciális fajtája, melyek a hálózati protokollok gyengeségeit használják ki a célpont rendszer erőforrásainak kimerítésére. E támadások célja, hogy a kiszolgáló ne tudja a jogos felhasználók kéréseit kielégíteni, ezzel akadályozva a szolgáltatás elérhetőségét.

Ezek a támadások gyakran nem a nyers erőn (mint a sávszélesség telítése) alapulnak, hanem a protokollok működési elvének manipulálásán. Egyetlen, jól megtervezett protokoll alapú támadás is jelentős fennakadásokat okozhat.

Néhány elterjedt protokoll alapú támadás:

• SYN Flood: Ez a támadás a TCP (Transmission Control Protocol) kapcsolatfelépítési folyamatát használja ki. A támadó rengeteg SYN (szinkronizációs) csomagot küld a célpontnak, anélkül, hogy a kapcsolatot befejezné (azaz nem küld ACK (visszaigazoló) csomagokat). A kiszolgáló minden SYN csomagra erőforrásokat foglal (memóriát és kapcsolatokat), várva a befejező ACK-t. Mivel a támadó nem küld ACK-t, a kiszolgáló erőforrásai hamar kimerülnek, és nem tud új kapcsolatokat fogadni jogos felhasználóktól.
• UDP Flood: Az UDP (User Datagram Protocol) protokoll nem igényel kapcsolatfelépítést, így a támadó egyszerűen nagy mennyiségű UDP csomagot küld a célpontnak. Bár kevésbé kifinomult, mint a SYN Flood, ez a támadás is jelentős terhelést okozhat a hálózati eszközökön és a kiszolgálón, mivel minden csomagot fel kell dolgoznia.
• Ping of Death: Ez egy régebbi, de még mindig potenciálisan veszélyes támadás, mely az ICMP (Internet Control Message Protocol) protokollal kapcsolatos. A támadó egy túlméretezett ICMP (ping) csomagot küld a célpontnak. Mivel az IP protokoll korlátozza a csomagok méretét, a nagy csomagokat fragmentálják (darabolják). A célpontnak újra kell egyesítenie ezeket a fragmentumokat. Ha a végső csomag meghaladja a maximális megengedett méretet, az puffer túlcsorduláshoz és a rendszer összeomlásához vezethet.
• Slowloris: Ez a támadás a HTTP (Hypertext Transfer Protocol) protokollra fókuszál. A támadó lassan és folyamatosan küld HTTP kéréseket a kiszolgálónak, de sosem fejezi be azokat teljesen. A kiszolgáló minden kérésre egy szálat (thread) tart fenn, várva a befejezést. Mivel a támadó nagyon lassan küldi az adatokat, a szálak sokáig foglaltak maradnak, és a kiszolgáló végül kimeríti a rendelkezésre álló szálakat, így nem tud új kéréseket fogadni.
• HTTP Flood: A támadó nagy mennyiségű, látszólag jogos HTTP kérést küld a kiszolgálónak. A különbség a Slowloris-hoz képest, hogy ezek a kérések teljesek, de a mennyiségük óriási. Ez a támadás a kiszolgáló erőforrásait (CPU, memória, sávszélesség) terheli le a kérések feldolgozásával.

Ezek a támadások gyakran nehezen felismerhetők, mivel látszólag jogos hálózati forgalomnak tűnhetnek. A védekezéshez speciális eszközök és technikák szükségesek, mint például a forgalom szűrése, a kapcsolatok korlátozása, és a protokollok hibáinak javítása.

A protokoll alapú támadások sikere nem feltétlenül a nagy forgalomtól függ, hanem a protokollok gyengeségeinek kihasználásán alapul.

A hatékony védekezés érdekében elengedhetetlen a hálózati protokollok mélyreható ismerete és a rendszerek folyamatos monitorozása a gyanús tevékenységek felderítése érdekében.

Alkalmazás rétegbeli támadások

Az alkalmazás rétegbeli támadások (más néven 7. rétegbeli támadások) a szolgáltatásmegtagadási (DoS) és a elosztott szolgáltatásmegtagadási (DDoS) támadások egy kifinomultabb formája. Ezek a támadások a hálózati modell legfelső rétegét, az alkalmazási réteget célozzák meg, ahol a webes alkalmazások és szolgáltatások működnek. A céljuk, hogy a szerver erőforrásait kimerítsék, és ezzel megakadályozzák a legitim felhasználók hozzáférését.

A klasszikus hálózati rétegbeli (3. és 4. rétegbeli) támadásokkal ellentétben, amelyek nagy mennyiségű forgalmat generálnak, az alkalmazás rétegbeli támadások gyakran alacsony sávszélességet használnak, ami megnehezíti a felismerésüket és a védekezést ellenük. Ezek a támadások a webes alkalmazások specifikus funkcióit és gyengeségeit használják ki.

Néhány gyakori típus:

• HTTP Flood: Ez a támadás nagyszámú HTTP GET vagy POST kérést küld a szervernek, hogy kimerítse annak erőforrásait. Az egyszerű HTTP Flood esetében a kérések valósnak tűnhetnek, ami megnehezíti a botok és a legitim felhasználók megkülönböztetését.
• Slowloris: A Slowloris egy olyan támadás, amely lassan és folyamatosan küld HTTP kéréseket a szervernek. A cél az, hogy a szerver nyitva tartsa a kapcsolatokat, amíg el nem fogy minden erőforrása.
• Slow POST: Hasonló a Slowloris-hoz, de a Slow POST a HTTP POST kérések lassú küldésével működik. A támadó lassan küldi az adatokat, így a szerver hosszabb ideig vár a kérés befejezésére.
• Application-Level Attacks (pl. SQL Injection, XSS): Bár ezek elsősorban biztonsági rések kihasználásai, nagy számban végrehajtva DoS hatást is kiválthatnak. Egy sikeres SQL Injection támadás, ami túl sok adatot kér le, lelassíthatja vagy akár le is állíthatja az adatbázist.
• Resource Exhaustion Attacks: Ezek a támadások a szerver specifikus erőforrásait célozzák meg, például a CPU-t, a memóriát vagy a lemez I/O-t. Például egy támadó nagyméretű fájlokat tölthet fel a szerverre, hogy betöltse a lemezt.

A védekezés az alkalmazás rétegbeli támadások ellen összetett feladat. A hagyományos tűzfalak és behatolás-észlelő rendszerek (IDS) gyakran nem képesek felismerni ezeket a támadásokat, mivel azok valósnak tűnő HTTP kéréseket használnak. Szükség van webalkalmazás tűzfalakra (WAF), amelyek képesek elemezni a HTTP forgalmat, és felismerni a rosszindulatú kéréseket. A WAF-ok képesek blokkolni a gyanús IP címeket, korlátozni a kérések számát, és elemezni a HTTP fejlécet és a törzset.

A támadások felismerésének és elhárításának egyéb módszerei:

1. Rate limiting: Korlátozza az egy IP címről érkező kérések számát egy adott időintervallumban.
2. CAPTCHA: Használjon CAPTCHA-t a botok és a valódi felhasználók megkülönböztetésére.
3. Behavioral analysis: Elemezze a felhasználói viselkedést, és azonosítsa a gyanús mintákat.
4. Content Delivery Network (CDN): Használjon CDN-t a tartalom terjesztésére, így a szerver terhelése csökken.

Az alkalmazás rétegbeli támadások elleni védekezés folyamatos odafigyelést és a webalkalmazások biztonsági rések elleni védelmét igényli.

A naprakész szoftverek használata, a biztonsági rések javítása és a szigorú hozzáférés-szabályozás mind fontos lépések a védekezésben. Emellett a monitorozás és az incidenskezelés is kulcsfontosságú a támadások gyors felismeréséhez és elhárításához.

Egyéb DoS/DDoS támadástípusok (pl. Slowloris, RUDY)

A hagyományos DoS/DDoS támadások, mint a SYN flood vagy a UDP flood, nagy mennyiségű forgalommal árasztják el a célpontot. Léteznek azonban kifinomultabb módszerek is, amelyek célja a szerver erőforrásainak kimerítése minimális sávszélesség felhasználásával. Ezek közé tartozik a Slowloris és a RUDY (R-U-Dead-Yet) támadás.

A Slowloris egy alacsony sávszélességű támadás, amely a HTTP protokoll sebezhetőségét használja ki. A támadó lassan, de folyamatosan küld részleges HTTP kéréseket a szervernek, de sosem fejezi be azokat. A szerver várakozik a kérések befejezésére, és fenntartja a kapcsolatot, így a rendelkezésre álló kapcsolatok száma kimerül, és a szerver nem tud új kéréseket fogadni. Ez a módszer különösen hatékony a szerverek ellen, amelyek korlátozott számú egyidejű kapcsolatot tudnak kezelni.

A RUDY támadás hasonló elven működik, de a HTTP POST kérések tartalmának hosszan tartó, lassú küldésére fókuszál. A támadó egy nagy méretű POST kérést indít el, de az adatokat nagyon lassan, kis darabokban küldi el. A szerver a teljes kérésre várva fenntartja a kapcsolatot, és elfoglalja az erőforrásokat. Mivel a támadó sok ilyen kapcsolatot nyit meg, a szerver hamarosan túlterheltté válik, és nem tudja kiszolgálni a legitim felhasználók kéréseit.

Ezek a támadások azért veszélyesek, mert nehezebb őket észlelni és elhárítani, mint a nagy forgalmú DoS/DDoS támadásokat. A kis forgalom miatt kevésbé feltűnőek a hálózati forgalom elemzésekor, és a szerverek erőforrásait fokozatosan merítik ki.

Védekezésként a szerverek konfigurálhatók úgy, hogy rövidebb idő után bontsák a félbehagyott kapcsolatokat. Emellett a webalkalmazás tűzfalak (WAF) is segíthetnek a rosszindulatú forgalom azonosításában és blokkolásában. A forgalom alakulásának figyelése és a rendellenességek észlelése szintén fontos a megelőzésben. A kapcsolatok számának korlátozása és a kérések időkorlátjának beállítása is hatékony védekezési módszer lehet.

A DoS/DDoS támadások célpontjai

A DoS/DDoS támadások széles körben célozhatnak meg különböző rendszereket és szolgáltatásokat, amelyek az interneten keresztül elérhetők. A támadások elsődleges célja, hogy a célpontot elérhetetlenné tegyék a legitim felhasználók számára.

Az egyik leggyakoribb célpont a weboldalakat és webalkalmazásokat futtató szerver. Egy túlterheléses támadással a szerver erőforrásait kimerítik, így az nem tudja kiszolgálni a beérkező kéréseket.

Az DNS (Domain Name System) szerverek is gyakran válnak célponttá. Ha egy DNS szerver leáll, az érintett domainekhez tartozó weboldalak és szolgáltatások elérhetetlenné válnak.

A szolgáltatói infrastruktúra, például a routerek és tűzfalak is sérülékenyek. Egy sikeres támadás a teljes hálózat működését megbéníthatja.

Emellett célpont lehet még a levelezőszerver, ami a kommunikációt akadályozza, vagy a játék szerver, ami a játékosok számára teszi lehetetlenné a játékot. A VoIP (Voice over IP) szolgáltatások is veszélyben vannak, ami a telefonos kommunikációt érinti.

Végül, az IoT (Internet of Things) eszközök, mint például okos kamerák és okos otthoni eszközök, szintén felhasználhatók DDoS támadásokhoz, és maguk is célponttá válhatnak.

A DoS/DDoS támadások motivációi (hacktivizmus, zsarolás, verseny)

A DoS/DDoS támadások mögött számos motiváció állhat. Gyakran a hacktivizmus áll a háttérben, amikor egy csoport vagy egyén politikai vagy társadalmi üzenetet szeretne közvetíteni azáltal, hogy megbénít egy szervezet weboldalát vagy szolgáltatását. Például egy kormánykritikus csoport DoS támadást indíthat egy kormányzati honlap ellen, hogy felhívja a figyelmet a problémáikra.

A zsarolás egy másik gyakori motiváció. A támadók megpróbálják pénzt kicsikarni a célponttól azzal, hogy leállítják a szolgáltatásait, és csak akkor hajlandóak megszüntetni a támadást, ha fizetnek. Ez különösen veszélyes a kritikus infrastruktúrák számára, mint például a bankok vagy a kórházak.

A verseny is szerepet játszhat. Egy cég megpróbálhatja DoS támadással ellehetetleníteni a versenytársát, hogy átvegye a piaci részesedését.

Ezek a támadások jelentős károkat okozhatnak, mind pénzügyi, mind hírnévbeli szempontból, ezért a védekezés kiemelten fontos.

A DoS/DDoS támadások elleni védekezés módszerei – Általános elvek

A DoS/DDoS támadások elleni védekezés több rétegű megközelítést igényel. Alapvető fontosságú a hálózati infrastruktúra megerősítése, beleértve a sávszélesség növelését és a redundáns rendszerek kiépítését. Ez lehetővé teszi a hálózat számára, hogy nagyobb forgalmat kezeljen anélkül, hogy leállna.

A forgalomfigyelés és -szűrés kritikus szerepet játszik a támadások azonosításában és blokkolásában. Ebbe beletartozik a szokatlan forgalmi minták észlelése, valamint a rosszindulatú forrásokból származó forgalom kiszűrése. Hasznosak lehetnek a tűzfalak, behatolásérzékelő rendszerek (IDS) és behatolásmegelőző rendszerek (IPS).

A hatékony védekezés kulcsa a proaktív megközelítés, ami magában foglalja a rendszeres biztonsági auditokat és a sérülékenységek felmérését.

A tartalomszolgáltató hálózatok (CDN) használata elosztja a forgalmat több szerver között, csökkentve az egyes szerverekre nehezedő terhelést. Ez különösen hatékony a volumetrikus DDoS támadások elleni védekezésben.

További módszerek közé tartozik a rate limiting, ami korlátozza az egy IP-címről érkező kérések számát, és a blackholing, ami a támadó forgalmat egy null útvonalra irányítja. A reverse proxyk is segíthetnek elrejteni a szerver IP-címét, megnehezítve a támadók számára a célpont azonosítását.

Végül, de nem utolsósorban, elengedhetetlen a folyamatos képzés és tudatosság növelés a biztonsági személyzet körében. A gyors reakció és a megfelelő incidenskezelési tervek kulcsfontosságúak a támadások hatásainak minimalizálásában.

Hálózati védelem (tűzfalak, behatolásvédelmi rendszerek)

A szolgáltatásmegtagadási (DoS) támadások elleni védekezés kulcsfontosságú elemei a hálózati védelemnek. A tűzfalak és a behatolásvédelmi rendszerek (IPS) jelentős szerepet játszanak a DoS támadások felismerésében és elhárításában.

A tűzfalak a hálózati forgalom ellenőrzésével és szűrésével működnek. Beállíthatók arra, hogy blokkolják azokat a gyanús forgalmi mintákat, amelyek DoS támadásra utalnak, például a túlzott számú kapcsolódási kísérletet egy adott forrásból. A tűzfalak képesek a sebességkorlátozásra is, ami azt jelenti, hogy korlátozzák az egy adott IP-címről érkező kérések számát egy adott időszakban.

A behatolásvédelmi rendszerek (IPS) mélyebb szintű elemzést végeznek a hálózati forgalmon. Az IPS rendszerek képesek felismerni a DoS támadásokra jellemző mintákat, például a szokatlan protokollhasználatot vagy a csomagok méretének hirtelen megugrását. Az IPS rendszerek automatikusan reagálhatnak a támadásokra, például blokkolhatják a támadó IP-címét vagy lezárhatják a sérült szolgáltatást.

A tűzfalak és az IPS rendszerek kombinációja hatékony védelmet nyújt a legtöbb DoS támadás ellen.

A hatékony védelem érdekében a tűzfalakat és az IPS rendszereket folyamatosan frissíteni kell a legújabb támadási mintákkal. Emellett fontos a rendszerek megfelelő konfigurálása és a naplók rendszeres ellenőrzése a lehetséges támadások korai felismerése érdekében.

A modern tűzfalak és IPS rendszerek gyakran tartalmaznak DoS védelmi funkciókat, amelyek kifejezetten a DoS támadások elleni védekezésre lettek tervezve. Ezek a funkciók lehetővé teszik a hálózati adminisztrátorok számára, hogy finomhangolják a védelmi mechanizmusokat és optimalizálják a teljesítményt a támadások során.

Tartalomszolgáltató hálózatok (CDN) használata

A tartalomszolgáltató hálózatok (CDN-ek) hatékony eszközt jelentenek a szolgáltatásmegtagadási (DoS) támadások elleni védekezésben. A CDN lényege, hogy a weboldal tartalma (képek, videók, statikus HTML) több szerveren, világszerte elosztva tárolódik.

Amikor egy DoS támadás éri a weboldalt, a CDN elosztja a terhelést a szerverek között, így csökkentve a támadás hatását az eredeti szerverre. Ez azt jelenti, hogy a támadás nem feltétlenül bénítja meg a weboldalt teljes mértékben.

A CDN-ek nagy sávszélességet biztosítanak, ami lehetővé teszi, hogy a weboldal több kérést kezeljen egyszerre, így ellenállóbbá válik a nagy forgalmat generáló támadásokkal szemben.

A CDN-ek gyakran szűrik a rosszindulatú forgalmat is. Ez azt jelenti, hogy képesek felismerni a támadási mintázatokat és blokkolni a támadó IP címeket, mielőtt azok elérnék a weboldal eredeti szerverét. Ezt több különböző módszerrel érik el, beleértve a rate limiting-et (kérések számának korlátozása egy adott IP címről) és a WAF-okat (Web Application Firewalls).

Néhány CDN szolgáltató speciális DoS védelmi szolgáltatásokat kínál, amelyek még hatékonyabban képesek kezelni a komplexebb támadásokat is. Ezek a szolgáltatások gyakran tartalmaznak valós idejű forgalomelemzést és adaptív védekezési mechanizmusokat.

Fekete lyuk routing és más forgalomterelési technikák

A szolgáltatásmegtagadási (DoS) támadások elleni védekezés egyik módszere a forgalomterelés. Ennek során a támadási forgalmat eltereljük a védendő rendszertől.

A fekete lyuk routing egy egyszerű, de drasztikus módszer. Lényege, hogy a támadó IP-címéről érkező összes forgalmat egy „fekete lyukba” irányítjuk, ami egy olyan útvonal, ahol a forgalom egyszerűen elveszik. Ez hatékony lehet a DoS támadás azonnali megállítására, de mellékhatásként legitim forgalmat is blokkolhat, ha a támadó IP-címe legitim felhasználóké is.

Más forgalomterelési technikák kifinomultabbak:

• DDoS védelmi szolgáltatások: Ezek a szolgáltatók a forgalmat a saját hálózatukon keresztül irányítják, ahol képesek kiszűrni a rosszindulatú forgalmat és csak a legitim forgalmat engedik tovább a védendő rendszerhez.
• Tartalomszolgáltató hálózatok (CDN-ek): A CDN-ek eloszlatják a tartalmat több szerveren, így a támadás hatása csökken, mivel a támadási forgalom nem egyetlen szervert terhel le.
• Sebességkorlátozás (Rate Limiting): Ez a technika korlátozza, hogy egy adott IP-címről mennyi kérést lehet küldeni egy adott időszak alatt. Ez megakadályozhatja, hogy a támadók túlterheljék a rendszert.

A forgalomterelés célja, hogy a támadó forgalom ne érje el a védendő rendszert, ezáltal biztosítva annak elérhetőségét a legitim felhasználók számára.

A DNS alapú forgalomterelés is egy gyakori módszer. Ilyenkor a DNS rekordokat módosítják, hogy a forgalmat egy másik szerverre vagy hálózatra irányítsák, ahol a támadást kezelni tudják. Ezt a módszert gyakran használják a DDoS védelmi szolgáltatások.

Sebességkorlátozás és kapcsolatkorlátozás

A szolgáltatásmegtagadási (DoS) támadásoknak számos formája létezik. A sebességkorlátozás és a kapcsolatkorlátozás két olyan technika, amelyek a szerver erőforrásainak kimerítésére összpontosítanak, ezáltal megakadályozva a legitim felhasználókat a szolgáltatás elérésében.

A sebességkorlátozás lényege, hogy a támadó nagyon sok kérést küld a szervernek egy rövid idő alatt. Ez a nagy mennyiségű forgalom leterheli a szervert, ami lelassítja vagy akár teljesen megbénítja a működését. A támadó célja, hogy az erőforrásokat – például a sávszélességet és a processzort – olyan mértékben lefoglalja, hogy a valódi felhasználók már ne férhessenek hozzá.

A sebességkorlátozás gyakorlatilag egy forgalmi dugót idéz elő a szerveren, ami lehetetlenné teszi a normál működést.

A kapcsolatkorlátozás hasonló elven működik, de itt a támadó nem feltétlenül küld sok kérést. Ehelyett sok kapcsolatot nyit meg a szerverrel, de nem küld adatot vagy csak részleges adatot küld. Ezek a nyitott kapcsolatok lefoglalják a szerver erőforrásait, például a memóriát és a szálakat. Ha a szerver eléri a maximális kapcsolatok számát, akkor nem tud több legitim felhasználót kiszolgálni.

A kapcsolatkorlátozás különösen hatékony lehet, ha a szervernek sok erőforrást kell fenntartania minden egyes kapcsolathoz, még akkor is, ha nincs aktív adatátvitel. Mindkét módszer célja ugyanaz: a szolgáltatás elérhetetlenné tétele a jogos felhasználók számára.