Az egészségügy bonyolult és szerteágazó világában a precíz kommunikáció és az egységes adatkezelés nem csupán kényelmi kérdés, hanem a betegellátás minőségének és a rendszer hatékonyságának alapköve. Képzeljük el, mi történne, ha minden orvos, kórház és kutató a saját, egyedi terminológiáját használná a betegségek leírására. A káosz elkerülhetetlen lenne, a diagnózisok félreértelmezhetővé válnának, a statisztikák pedig megbízhatatlanná. Ennek a problémának a megoldására született meg a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO), egy globális standard, amely közös nyelvet teremt az egészségügyi szakemberek számára. Bár ma már a BNO-10, sőt a BNO-11 van a fókuszban, a rendszer evolúciójának megértéséhez elengedhetetlen a közvetlen előd, a BNO-9-KM alapos ismerete, amely évtizedeken át formálta a magyar és a nemzetközi egészségügyi adminisztrációt és gyakorlatot.
A BNO-9-KM nem csupán egy elavult kódlista; sokkal több annál. Ez egy olyan logikai keretrendszer, amely meghatározta, hogyan dokumentáljuk a betegségeket, hogyan finanszírozzuk az ellátást, és hogyan kutatjuk a népbetegségek terjedését. Megértése kulcsot ad a kezünkbe nemcsak a régebbi orvosi dokumentációk értelmezéséhez, hanem ahhoz is, hogy felmérjük, mekkora utat tett meg az orvosi informatika és adatkezelés az elmúlt évtizedekben. Ez a rendszer volt az a digitális gerinc, amelyre a modern egészségügyi adatelemzés épülni kezdett.
Mi is pontosan a BNO-9-KM? A definíció és a rövidítés feloldása
A BNO-9-KM mozaikszó egy komplex, hierarchikus osztályozási rendszert takar, amelynek minden eleme fontos jelentéssel bír. A név feloldása segít megérteni a rendszer eredetét, célját és specifikus jellegét.
- BNO: Ez a Betegségek Nemzetközi Osztályozása rövidítése. Angol megfelelője az ICD (International Classification of Diseases). Ez a globális keret, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) gondoz és ad ki, hogy egységesítse a morbiditási (megbetegedési) és mortalitási (halálozási) statisztikákat világszerte.
- 9: A szám a Kilencedik Revízióra utal. A BNO rendszere folyamatosan fejlődik, ahogy az orvostudomány is. A WHO időről időre felülvizsgálja és frissíti az osztályozást, hogy az tükrözze a legújabb tudományos ismereteket, új betegségeket vegyen fel, és a régieket pontosabban definiálja. A 9. revíziót 1975-ben fogadták el, és 1979-ben lépett hatályba világszerte.
- KM: Ez a Klinikai Módosítás (angolul CM: Clinical Modification) jelölése. Ez a BNO-9 legfontosabb és legmeghatározóbb sajátossága. Míg a WHO által kiadott alap BNO-9 elsősorban statisztikai és epidemiológiai célokat szolgált, az egészségügyi ellátás napi gyakorlata, különösen az Egyesült Államokban, egy sokkal részletesebb, specifikusabb rendszert igényelt. A Klinikai Módosítás ezt a részletességet adta hozzá a rendszerhez, lehetővé téve a klinikusok számára, hogy sokkal pontosabban dokumentálják a betegek állapotát, a társbetegségeket és a beavatkozások okait. Ez a módosítás tette a BNO-9-et alkalmassá a kórházi finanszírozás és a biztosítási elszámolások alapjául szolgáló rendszerekhez.
Tehát a BNO-9-KM nem más, mint a Betegségek Nemzetközi Osztályozása kilencedik, klinikailag módosított és kibővített változata. Ez a verzió vált a de facto szabvánnyá számos országban, köztük Magyarországon is, az egészségügyi adminisztráció, a betegdokumentáció és a finanszírozás területén az 1990-es évektől egészen a BNO-10-re való átállásig.
A BNO-kódok történelmi fejlődése: a kezdetektől a kilencedik revízióig
A betegségek rendszerezésének igénye nem a 20. század találmánya. A történelem során számos kísérlet történt a halálokok és betegségek egységes listázására, de a modern osztályozás gyökerei a 19. századig nyúlnak vissza. A folyamat megértése rávilágít arra, miért volt a BNO-9 egy korszakalkotó lépés ebben a hosszú evolúcióban.
Az első komoly, nemzetközi visszhangot kiváltó munka Jacques Bertillon nevéhez fűződik. Az ő Bertillon-féle Haláloki Osztályozását 1893-ban mutatták be Chicagóban, és ez vált a későbbi nemzetközi listák előfutárává. A rendszer sikerét látva több ország is átvette, és nemzetközi konferenciákat tartottak a rendszeres felülvizsgálatára, ami megalapozta a revíziók hagyományát.
Az igazi áttörést az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1948-as megalakulása hozta el. A WHO felelősségi körébe került a rendszer gondozása, és a hatodik revízió (ICD-6) már nemcsak a halálokokat, hanem a megbetegedéseket is tartalmazta. Ez hatalmas lépés volt, hiszen a rendszer így az élő betegek ellátásának dokumentálására is alkalmassá vált. Az ezt követő revíziók (ICD-7, ICD-8) tovább finomították a struktúrát és bővítették a kódok körét.
A BNO-9 1975-ös publikálása egy új korszakot nyitott. Ez a verzió jelentősen kibővült, és egy sokkal részletesebb diagnosztikai rendszert kínált. Bevezette a kódok nagyobb fokú specificitását, és opcionális, ötödik számjegy használatát tette lehetővé bizonyos kategóriákon belül, ami a klinikai állapot pontosabb leírását segítette. Ez a részletesség volt az, ami lehetővé tette a már említett Klinikai Módosítás (KM) kifejlesztését, amely a BNO-9-et a statisztikai eszközből a mindennapi klinikai és adminisztratív munka nélkülözhetetlen részévé emelte.
A BNO-9-KM nem csupán kódok gyűjteménye volt, hanem az a közös nyelv, amely lehetővé tette az adatalapú orvoslás és egészséggazdaságtan megszületését.
A „klinikai módosítás” (KM) jelentősége
A Klinikai Módosítás (KM) bevezetése volt az a döntő tényező, ami a BNO-9-et világszerte, így Magyarországon is a kórházi adminisztráció és finanszírozás középpontjába helyezte. Az eredeti, WHO által kiadott BNO-9 elsődleges célja a halálozási és megbetegedési statisztikák nemzetközi összehasonlíthatóságának biztosítása volt. Bár erre a célra kiválóan megfelelt, a klinikai valóság ennél sokkal árnyaltabb képet igényelt.
Az orvosoknak nem volt elég annyit rögzíteni, hogy a betegnek cukorbetegsége van. Szükség volt annak jelölésére is, hogy a cukorbetegségnek milyen szövődményei vannak (pl. vesekárosodás, idegkárosodás), vagy hogy egy csonttörés nyílt vagy zárt, elmozdulással jár-e vagy sem. A Klinikai Módosítás pontosan ezt a részletességet adta hozzá a rendszerhez. Létrehozott egy jóval nagyobb kódszámú, finomabb felbontású rendszert, amely alkalmas volt a beteg állapotának precíz leírására.
Ennek a részletességnek két azonnali, gyakorlati haszna volt:
- Jobb betegdokumentáció: A pontosabb kódok lehetővé tették a klinikai kép részletesebb rögzítését a beteg kartonjában, a zárójelentésekben és az ambuláns lapokon. Ez javította a kommunikációt az ellátórendszer különböző szereplői között és hozzájárult a kezelés folytonosságához.
- Finanszírozási alap: A megnövelt specificitás tette a BNO-9-KM-et alkalmassá arra, hogy a teljesítményalapú finanszírozási rendszerek, mint például a Homogén Betegségcsoportok (HBCS) vagy angolszász területen a Diagnosis-Related Groups (DRG), alapjául szolgáljon. A kórházak a leadott BNO kódok alapján kaptak térítést a biztosítótól, és a pontosabb kódolás lehetővé tette az ellátás komplexitásának és költségigényének jobb tükrözését.
A KM tehát egy hidat képezett a statisztikai osztályozás elvont világa és a klinikai ellátás kézzelfogható valósága között. Nélküle a BNO-9 valószínűleg egy maradt volna a sok epidemiológiai eszköz közül, de a módosítás révén az egészségügyi informatika és menedzsment megkerülhetetlen elemévé vált.
A BNO-9-KM szerkezeti felépítése: kódok, fejezetek és alcsoportok
A BNO-9-KM rendszerének ereje a logikus és hierarchikus felépítésében rejlik. A kódok nem véletlenszerűen követik egymást, hanem egy szigorú struktúrába illeszkednek, amely az általánostól halad a specifikus felé. A rendszer alapvetően numerikus, bár két speciális, betűvel kezdődő kategóriát is tartalmaz.
Az alapvető kódstruktúra három, négy vagy öt számjegyből áll. A tizedespont a harmadik számjegy után helyezkedik el, ami vizuálisan is elválasztja az alap diagnóziskategóriát az azt tovább finomító alcsoportoktól.
- Első három számjegy: Ez határozza meg a diagnózis főkategóriáját. Például a 486-os kód az „Ismeretlen eredetű tüdőgyulladás”-t jelöli.
- Negyedik számjegy: A tizedespont utáni első számjegy a kategórián belüli etiológiát (okot), anatómiai elhelyezkedést vagy a betegség egy specifikus formáját jelöli.
- Ötödik számjegy: Bizonyos kategóriák esetében egy ötödik számjegy is használatos a még nagyobb pontosság érdekében. Ez jelölheti például, hogy egy állapot akut vagy krónikus, vagy egy sérülés melyik testtájékot érinti pontosan.
A kódok 17 fő fejezetbe vannak rendezve, amelyek nagyrészt etiológia (pl. fertőző betegségek) vagy érintett szervrendszer (pl. keringési rendszer betegségei) szerint csoportosítják a diagnózisokat. Ezen felül két kiegészítő osztályozás is létezik: a V-kódok és az E-kódok.
A fő fejezetek áttekintése
A BNO-9-KM rendszer a betegségeket és állapotokat logikus csoportokba, úgynevezett fejezetekbe szervezi. Ez a felosztás segít a kódok közötti navigációban és a kapcsolódó diagnózisok megtalálásában.
| Fejezetszám | Kódtartomány | Fejezet megnevezése |
|---|---|---|
| 1. | 001-139 | Fertőző és parazitás betegségek |
| 2. | 140-239 | Daganatok |
| 3. | 240-279 | Endokrin, táplálkozási és anyagcsere-betegségek, valamint immunológiai rendellenességek |
| 4. | 280-289 | A vér és a vérképző szervek betegségei |
| 5. | 290-319 | Mentális zavarok |
| 6. | 320-389 | Az idegrendszer és az érzékszervek betegségei |
| 7. | 390-459 | A keringési rendszer betegségei |
| 8. | 460-519 | A légzőrendszer betegségei |
| 9. | 520-579 | Az emésztőrendszer betegségei |
| 10. | 580-629 | A húgy-ivarrendszer betegségei |
| 11. | 630-679 | A terhesség, a szülés és a gyermekágy szövődményei |
| 12. | 680-709 | A bőr és a bőralatti szövet betegségei |
| 13. | 710-739 | A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei |
| 14. | 740-759 | Veleszületett rendellenességek |
| 15. | 760-779 | A perinatális szakban keletkező bizonyos állapotok |
| 16. | 780-799 | Tünetek, panaszok és rosszul meghatározott állapotok |
| 17. | 800-999 | Sérülések és mérgezések |
A V-kódok és E-kódok speciális szerepe
A 17 fő fejezeten túl a BNO-9-KM két rendkívül fontos kiegészítő osztályozást is tartalmaz, amelyek a betegellátás kontextusát segítik megvilágítani.
A V-kódok (V01-V82) olyan tényezőket írnak le, amelyek befolyásolják az egészségi állapotot, vagy az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének okát jelölik, de önmagukban nem számítanak betegségnek vagy sérülésnek. Ilyenek például a védőoltások beadása (V04), a szűrővizsgálatok (V76), a terhesgondozás (V22), vagy ha a páciens kórtörténetében szerepel egy bizonyos betegség (pl. rosszindulatú daganat, V10). Ezek a kódok elengedhetetlenek a prevenciós tevékenységek és a gondozás dokumentálásához.
Az E-kódok (E800-E999) a sérülések és mérgezések külső okait írják le. Míg a 17. fejezet kódjai (800-999) leírják a sérülés természetét (pl. „combcsonttörés”), az E-kódok megadják a „hogyan”-t és a „miért”-et. Például egy E-kód jelölheti, hogy a combcsonttörés esés következménye volt-e (E888), közlekedési balesetben történt (E813), vagy esetleg egy másik személy okozta (E965). Ezek a kódok a közegészségügyi és baleset-megelőzési programok számára szolgáltatnak felbecsülhetetlen értékű adatokat.
Hogyan használják a BNO-9-KM kódokat a mindennapi orvosi gyakorlatban?
A BNO-9-KM kódok nem csupán elméleti konstrukciók, hanem a napi orvosi munka szerves részei voltak. Az orvosok, kódolók és adminisztrátorok folyamatosan használták ezeket a kódokat a betegellátás teljes spektrumán, a diagnózis felállításától a kezelés lezárásáig.
Amikor egy orvos diagnosztizált egy pácienst, a szöveges diagnózist le kellett fordítania a megfelelő BNO-9-KM kódra. Ez a kód került rá a beteg dokumentációjára, például az ambuláns lapra vagy a kórházi kórlapra. Egy kórházi tartózkodás végén a zárójelentésben fel kellett tüntetni a fő diagnózist (ami a felvétel elsődleges oka volt), valamint az összes releváns mellékdiagnózist, amelyek befolyásolták a kezelés menetét vagy a beteg állapotát.
Ez a kódolási folyamat több célt is szolgált. Egyrészt egységesítette a dokumentációt, biztosítva, hogy a „magas vérnyomás” betegséget mindenhol ugyanazzal a kóddal (pl. a 401-es kategória valamelyik kódjával) jelöljék. Ez megkönnyítette az adatok későbbi visszakeresését és elemzését. Másrészt, ahogy már említettük, ez a kódolás képezte a finanszírozás alapját. A kórházak a jelentett kódok alapján kapták meg a finanszírozást az elvégzett ellátásért.
A BNO-9-KM kódolás egyfajta fordítási folyamat: a klinikai valóság komplexitását kellett átültetni egy strukturált, numerikus kódrendszer nyelvére, megőrizve a lehető legtöbb releváns információt.
A gyakorlatban ez komoly szakértelmet igényelt. A kódolóknak nemcsak a BNO-kódkönyvet kellett ismerniük, hanem mély orvosi ismeretekkel is rendelkezniük kellett ahhoz, hogy a rendelkezésre álló dokumentáció (orvosi leletek, vizsgálati eredmények) alapján a legpontosabb és legmegfelelőbb kódokat válasszák ki. A helyes kód kiválasztása közvetlen hatással volt a statisztikák pontosságára és az intézmény pénzügyi helyzetére is.
A BNO-9-KM szerepe az egészségügyi finanszírozásban és adminisztrációban
A BNO-9-KM rendszer talán a legnagyobb hatást az egészségügyi finanszírozás és adminisztráció területén fejtette ki. Bevezetése paradigmaváltást hozott, elmozdítva a finanszírozást az egyszerű tényalapú (pl. ápolási napok száma) elszámolástól egy sokkal kifinomultabb, a diagnózisok komplexitását is figyelembe vevő rendszer felé.
Magyarországon ez a rendszer a Homogén Betegségcsoportok (HBCS) rendszerének bevezetésével fonódott össze. A HBCS egy olyan betegség-osztályozási rendszer, amely a betegeket orvosilag és gazdaságilag is hasonló csoportokba sorolja. A besorolás alapját a beteg fő- és mellékdiagnózisai (a BNO-9-KM kódok), az elvégzett beavatkozások, a beteg kora, neme és egyéb tényezők képezik. Minden HBCS-csoporthoz egy súlyszámot rendelnek, amely tükrözi az adott csoportba tartozó esetek átlagos kezelési költségét. A kórházak finanszírozása ezen súlyszámok alapján történt.
Ebben a modellben a BNO-9-KM kódok pontossága kritikus jelentőségűvé vált. Egy pontosan dokumentált, a szövődményeket és társbetegségeket is feltüntető kódolás magasabb komplexitású HBCS-csoportba sorolhatta az esetet, ami magasabb finanszírozást jelentett az intézmény számára. Ezzel szemben egy pontatlan, általános kód használata alulfinanszírozottsághoz vezethetett. Ez a mechanizmus ösztönözte a kórházakat a minél részletesebb és pontosabb orvosi dokumentációra és kódolásra.
Az adminisztráció szintjén a BNO-kódok leegyszerűsítették és automatizálták a jelentési folyamatokat. A kódolt adatok könnyen feldolgozhatók voltak számítógépes rendszerekkel, lehetővé téve a nagy mennyiségű adat gyors elemzését, a teljesítmény mérését és az egészségügyi ellátás tervezését. A BNO-9-KM tehát az a közös nevező volt, amely összekötötte a klinikai ellátást, a pénzügyi elszámolást és az országos egészségügyi statisztikát.
A kódrendszer jelentősége a közegészségügyi kutatásban és epidemiológiában
A BNO-9-KM adminisztratív és finanszírozási szerepén túl felbecsülhetetlen értékű adatforrást jelentett a közegészségügyi kutatók és epidemiológusok számára. Az egységes kódrendszernek köszönhetően hatalmas, országos és nemzetközi szinten is összehasonlítható adatbázisok jöttek létre, amelyek elemzése mélyebb betekintést engedett a betegségek terjedésébe, a kockázati tényezőkbe és az egészségügyi ellátórendszer működésébe.
A kutatók a BNO-kódolt adatok segítségével képesek voltak:
- Monitorozni a betegségtrendeket: Nyomon követhették bizonyos betegségek (pl. szív- és érrendszeri megbetegedések, daganatok) előfordulási gyakoriságát (incidencia) és elterjedtségét (prevalencia) a lakosság körében. Ez segített azonosítani a növekvő közegészségügyi problémákat.
- Járványokat azonosítani: A fertőző betegségek kódjainak hirtelen megugrása egy adott régióban jelezhette egy járvány kitörését, lehetővé téve a hatóságok számára a gyors reagálást.
- Kockázati csoportokat feltárni: Az adatok elemzésével azonosítani lehetett, hogy mely demográfiai csoportok (pl. kor, nem, lakóhely szerint) vannak kitéve nagyobb kockázatnak bizonyos betegségek tekintetében.
- Az ellátás minőségét és hatékonyságát vizsgálni: A kutatók összehasonlíthatták a különböző kórházak vagy régiók kezelési eredményeit, vizsgálva például a szövődmények arányát vagy a halálozási rátát egy adott diagnóziscsoportban.
- Hosszú távú (longitudinális) vizsgálatokat végezni: A historikus adatok lehetővé tették a krónikus betegségek lefolyásának és a kezelések hosszú távú hatásainak vizsgálatát.
A BNO-9-KM által generált adatok tehát nem csupán adminisztratív célokat szolgáltak, hanem tudományos bizonyítékokkal támasztották alá a közegészségügyi döntéseket, a megelőzési programok tervezését és az egészségpolitikai stratégiák kidolgozását. Ez a rendszer fektette le az adatalapú népegészségügy alapjait.
A BNO-9-KM korlátai és a váltás szükségessége
Bár a BNO-9-KM évtizedeken át hatékonyan szolgálta az egészségügyet, az idő múlásával és az orvostudomány fejlődésével a rendszer korlátai egyre nyilvánvalóbbá váltak. A 21. század elejére a BNO-9 már nem tudta maradéktalanul lekövetni a modern orvoslás komplexitását, ami elkerülhetetlenné tette a váltást egy újabb, fejlettebb rendszerre.
A legfőbb problémák a következők voltak:
- Kimerülő kódkészlet: A rendszer numerikus felépítése és logikája miatt sok kategória „megtelt”. Nem volt már hova beszúrni új kódokat az új betegségek, eljárások vagy a meglévők pontosabb leírása számára anélkül, hogy a logikai struktúra sérüljön.
- Elavult terminológia: A kódok leírásai és a betegségek csoportosítása sok esetben már nem tükrözte a korabeli orvosi konszenzust és tudást.
- Hiányzó részletesség (granularitás): Annak ellenére, hogy a KM-verzió sokat javított a specificitáson, a BNO-9 még mindig nem volt elég részletes számos területen. Nem tudott különbséget tenni például a jobb és bal oldali végtagokat érintő problémák között, vagy nem kódolta a gyógyulás fázisait (pl. kezdeti ellátás vs. utókezelés).
- Logikai következetlenségek: A rendszer felépítése néhol inkonzisztens volt, és a betegségek csoportosítása nem mindig követte a leglogikusabb orvosi elveket.
Ezek a hiányosságok gátolták a pontos adatrögzítést, a minőségi adatelemzést és a precíz finanszírozási elszámolást. Világossá vált, hogy egy rugalmasabb, bővíthetőbb és a modern orvosláshoz jobban illeszkedő rendszerre van szükség. Ez a felismerés vezetett a BNO-10 (ICD-10) kifejlesztéséhez és bevezetéséhez.
Az átállás BNO-10-re: kihívások és előnyök
Az átállás a BNO-9-KM rendszerről a BNO-10-re egy monumentális feladat volt az egészségügyi rendszerek számára világszerte, így Magyarországon is. Ez nem csupán egy szoftverfrissítést jelentett, hanem az egészségügyi informatika, az adminisztráció és a szakemberek képzésének teljes körű átalakítását igényelte.
A BNO-10 alapvető strukturális változásokat hozott:
- Alfanumerikus kódok: A tisztán numerikus BNO-9-cel szemben a BNO-10 alfanumerikus kódokat használ (pl. I10 a magas vérnyomásra). Ez exponenciálisan megnövelte a lehetséges kódok számát, megszüntetve a kódhelyhiány problémáját.
- Jelentősen megnövelt kódszám: Míg a BNO-9-KM körülbelül 14 000 diagnóziskódot tartalmazott, a BNO-10 ezt a számot közel 70 000-re emelte. Ez a drámai növekedés lehetővé tette a betegségek, sérülések és állapotok sokkal részletesebb és pontosabb leírását.
- Nagyobb specificitás: A BNO-10 bevezette a lateralitás (jobb/bal oldal) és a kezelési fázis (kezdeti, követő, utóhatás) kódolását, ami korábban hiányzott.
- Logikusabb struktúra: A fejezetek és kategóriák átszervezése egy modernebb és orvosilag következetesebb logikát követ.
Az átállás kihívásai jelentősek voltak. Frissíteni kellett az összes kórházi és biztosítói informatikai rendszert, át kellett képezni az orvosokat, kódolókat és adminisztrátorokat az új rendszer használatára, és meg kellett oldani a historikus BNO-9 adatok és az új BNO-10 adatok közötti megfeleltetést (mapping) az adatok folytonosságának biztosítása érdekében. Az előnyök azonban hosszú távon felülmúlták a nehézségeket. A BNO-10 egy sokkal precízebb, a 21. századi orvostudomány igényeinek megfelelő adatgyűjtést és elemzést tett lehetővé, ami javította az ellátás minőségét, a finanszírozás igazságosságát és a közegészségügyi kutatások megbízhatóságát.
A BNO-9-KM öröksége: miért releváns még ma is?
Bár a napi klinikai gyakorlatban és adminisztrációban a BNO-10 már átvette a helyét, a BNO-9-KM korántsem vált teljesen érdektelenné. Öröksége és relevanciája több területen is megmutatkozik.
A legfontosabb terület a historikus adatok elemzése. Az 1990-es évektől a 2010-es évek közepéig terjedő időszakból származó szinte minden egészségügyi adat BNO-9 kódolású. A kutatók, akik hosszú távú trendeket vizsgálnak vagy retrospektív tanulmányokat végeznek, elengedhetetlenül találkoznak ezekkel az adatokkal. A BNO-9 struktúrájának és logikájának ismerete nélkülözhetetlen ezen adatbázisok helyes értelmezéséhez és elemzéséhez. A BNO-9 és BNO-10 közötti konverziós táblázatok (crosswalks) fontos eszközök ebben a munkában, de a hibalehetőségek miatt a forrásrendszer ismerete mindig előnyt jelent.
Emellett a régebbi orvosi dokumentációk, zárójelentések megértéséhez is szükség lehet a BNO-9-KM kódok ismeretére. Egy évtizedekkel ezelőtt készült leleten szereplő kód megfejtése fontos információval szolgálhat egy beteg kórtörténetének feltárásakor.
Végül, a BNO-9-KM tanulmányozása tanulságos képet ad az egészségügyi informatika fejlődéséről. Megmutatja azokat a kihívásokat és megoldásokat, amelyek elvezettek a mai, sokkal komplexebb és részletesebb rendszerekhez. A BNO-9 volt az az alap, amelyre a modern klinikai kódolás és adatalapú egészségügy épült, és ez a történeti szerepe megkérdőjelezhetetlen.