A modern informatikai infrastruktúrák gerincét a hatékony és megbízható adatkezelés adja. Ebben a komplex ökoszisztémában a tárolási megoldások kulcsfontosságú szerepet töltenek be, hiszen az alkalmazások és szolgáltatások zökkenőmentes működéséhez elengedhetetlen a gyors, biztonságos és skálázható hozzáférés az adatokhoz. A tárolóhálózatok (SAN – Storage Area Network) fejlődésének egyik meghatározó mérföldköve az iSCSI protokoll megjelenése volt, amely forradalmasította a blokkszintű tárolás megközelítését, lehetővé téve a hagyományos Ethernet hálózatok kihasználását a nagy teljesítményű adattárolásra.
Az iSCSI (internet Small Computer System Interface) egy olyan hálózati protokoll, amely az SCSI parancsokat – amelyek hagyományosan helyi tárolóeszközök, például merevlemezek és szalagos meghajtók kezelésére szolgálnak – TCP/IP csomagokba ágyazza. Ezáltal lehetővé teszi a távoli tárolóeszközök elérését egy standard IP hálózaton keresztül, mintha azok helyben csatlakoznának a szerverhez. Ez a megközelítés gyökeresen változtatta meg a tárolóhálózatok kiépítésének költségeit és komplexitását, hozzáférhetővé téve a SAN technológiát szélesebb körben, mint korábban.
A protokoll lényege abban rejlik, hogy a szerverek (ún. initiatorok) egy IP hálózaton keresztül kommunikálnak a tárolórendszerekkel (ún. targetekkel), amelyek virtuális lemezterületeket, azaz LUN-okat (Logical Unit Number) biztosítanak. Ezek a LUN-ok a szerver operációs rendszere számára úgy jelennek meg, mint helyi merevlemezek, lehetővé téve a blokkszintű hozzáférést az adatokhoz. Ez a fajta hozzáférés kritikus fontosságú például adatbázisok, virtualizált környezetek és nagyméretű fájlszerverek esetében, ahol a teljesítmény és a megbízhatóság kiemelt szempont.
Az iSCSI nem csupán egy technikai megoldás, hanem egy stratégiai eszköz is az IT infrastruktúra modernizálásában. A költséghatékonyság, a rugalmasság és a skálázhatóság olyan előnyök, amelyek miatt az iSCSI az egyik legnépszerűbb tárolóhálózati protokollá vált, különösen a kis- és középvállalkozások (SMB) és a virtualizált adatközpontok körében. A továbbiakban részletesen megvizsgáljuk az iSCSI működését, architektúráját, előnyeit, kihívásait, és összehasonlítjuk más tárolási technológiákkal, hogy teljes képet kapjunk a protokoll jelentőségéről és alkalmazási lehetőségeiről.
Az iSCSI alapjai: Fogalmak és architektúra
Az iSCSI protokoll megértéséhez elengedhetetlen néhány alapvető fogalom tisztázása, amelyek a tárolóhálózatok működését írják le. Ezek a fogalmak alkotják az iSCSI architektúra építőköveit, és nélkülözhetetlenek a rendszer sikeres tervezéséhez és implementálásához.
Az iSCSI hálózat két fő komponensből áll: az initiatorból és a targetből. Az initiator az a szerver vagy host, amelyik hozzáférni kíván a tárolóhoz. Ez lehet egy fizikai szerver vagy egy virtuális gép. Az initiator feladata az iSCSI parancsok küldése és a válaszok fogadása. A target ezzel szemben az a tárolóeszköz, amely a lemezterületet biztosítja. Ez lehet egy dedikált SAN tárolórendszer, egy NAS eszköz iSCSI funkcióval, vagy akár egy szoftveres targetet futtató szerver.
Minden iSCSI eszköz egyedi azonosítóval rendelkezik, amelyet IQN-nek (iSCSI Qualified Name) neveznek. Ez az azonosító egy globálisan egyedi név, amely a tárolóeszközök és szerverek beazonosítására szolgál a hálózaton belül. Az IQN formátuma szabványosított, és általában tartalmazza a gyártó nevét, a létrehozás dátumát és egy egyedi sorozatszámot, biztosítva ezzel a konfliktusmentes azonosítást.
Az IQN kulcsfontosságú az iSCSI környezetben, mivel ez garantálja, hogy a szerverek pontosan a számukra kijelölt tárolóeszközökhöz csatlakozzanak, elkerülve az adatok összekeveredését vagy illetéktelen hozzáférését.
A targetek által biztosított tárolóterületet LUN-oknak (Logical Unit Number) nevezzük. Egy LUN egy logikai egység, amely egy fizikai merevlemez egy részét vagy egészét reprezentálja. A szerverek operációs rendszere számára a LUN-ok úgy jelennek meg, mint helyi blokkeszközök, amelyekre fájlrendszert lehet telepíteni, vagy közvetlenül alkalmazások használhatják őket. Egy target több LUN-t is exportálhat, és ezeket a LUN-okat különböző initiatorokhoz rendelheti hozzá, lehetővé téve a megosztott tárolást.
Az iSCSI működése a TCP/IP protokollra épül, ami azt jelenti, hogy a standard Ethernet hálózatokat használja az adatátvitelre. Az SCSI parancsokat és adatokat TCP szegmensekbe csomagolják, majd IP csomagokként továbbítják a hálózaton. Ez a megközelítés jelentősen csökkenti a tárolóhálózatok kiépítésének költségeit, mivel nincs szükség speciális hardverre, mint például Fibre Channel HBA-kra (Host Bus Adapterekre) és kapcsolókra. Ehelyett a meglévő hálózati infrastruktúra, mint a hálózati kártyák (NIC-ek) és Ethernet switchek használhatók.
Az iSCSI architektúra rugalmasságot is biztosít. A tárolóhálózatot el lehet különíteni a hagyományos LAN forgalomtól egy dedikált VLAN-nal vagy akár fizikai hálózattal, ezzel biztosítva a jobb teljesítményt és biztonságot. A redundancia is könnyen megvalósítható több hálózati útvonal és MPIO (Multipath I/O) szoftver segítségével, amely javítja a rendelkezésre állást és a teljesítményt a terheléselosztás révén.
Az iSCSI tehát egy szoftveres protokoll, amely a hardveres SCSI funkcionalitást emulálja egy IP hálózaton keresztül. Ez a szoftveres megközelítés teszi rendkívül sokoldalúvá és könnyen implementálhatóvá, lehetővé téve a vállalatok számára, hogy a meglévő hálózati infrastruktúrájukat használva építsenek ki nagy teljesítményű, blokkszintű tárolóhálózatokat.
Az iSCSI működési elve lépésről lépésre
Az iSCSI protokoll működésének megértése kulcsfontosságú a hatékony üzemeltetéshez és hibaelhárításhoz. A folyamat több lépcsőből áll, amelyek biztosítják a szerver és a tároló közötti megbízható és biztonságos kommunikációt.
Az iSCSI kommunikáció első lépése a kapcsolatfelvétel (login process). Amikor egy initiator (szerver) hozzáférni kíván egy targethez (tárolóhoz), egy TCP kapcsolatot hoz létre a targettel a standard iSCSI porton (3260) keresztül. Ezután egy speciális iSCSI login parancsot küld, amely tartalmazza az initiator IQN-jét és a target IQN-jét. Ebben a fázisban történik meg az autentikáció is, leggyakrabban a CHAP (Challenge-Handshake Authentication Protocol) segítségével, amely biztosítja, hogy csak az arra jogosult initiatorok férhessenek hozzá a targethez.
Sikeres bejelentkezés után létrejön egy iSCSI session. Egy session egy logikai kapcsolat az initiator és a target között, amelyen belül több TCP kapcsolat is létrejöhet, és amelyen keresztül az SCSI parancsok és adatok átvitele történik. A session keretében az initiator felfedezi a target által exportált LUN-okat. Az operációs rendszer ezután felismeri ezeket a LUN-okat, mint helyi diszkeket, és inicializálhatja őket, létrehozhat rajtuk partíciókat és fájlrendszereket.
Az adatok átvitele során az initiator által küldött SCSI parancsok (például olvasás vagy írás) iSCSI PDU-kba (Protocol Data Unit) kerülnek beágyazásra. Ezeket a PDU-kat TCP szegmensekbe csomagolják, majd IP csomagok formájában továbbítják a hálózaton. A target fogadja az IP csomagokat, kicsomagolja belőlük az iSCSI PDU-kat, feldolgozza az SCSI parancsokat, majd végrehajtja azokat a megfelelő LUN-on. Az eredményül kapott adatokat vagy állapotinformációkat hasonló módon, iSCSI PDU-kba csomagolva küldi vissza az initiatornak.
Az iSCSI protokoll a blokkszintű hozzáférést biztosítja, ami azt jelenti, hogy a szerver közvetlenül a tárolóeszköz nyers blokkjait látja és kezeli, nem pedig fájlokat vagy mappákat. Ez a megközelítés magas teljesítményt és rugalmasságot tesz lehetővé.
A kommunikáció során a szekvenciális számok (sequence numbers) és a CRC (Cyclic Redundancy Check) ellenőrzések biztosítják az adatok integritását és a parancsok sorrendjének helyességét. Ha egy csomag elveszik vagy sérül, a TCP protokoll gondoskodik az újraküldésről, garantálva a megbízható adatátvitelt. Ez a rétegzett megközelítés, ahol az iSCSI a TCP/IP felett működik, lehetővé teszi a meglévő hálózati eszközök és protokollok kihasználását.
Egy iSCSI session több connectiont is tartalmazhat. Ez a funkció, amelyet Multipath I/O (MPIO) néven ismerünk, lehetővé teszi, hogy az initiator és a target között több hálózati útvonal is létrejöjjön. Az MPIO szoftver kezeli ezeket az útvonalakat, elosztva a terhelést közöttük, és biztosítva a hibatűrést. Ha az egyik útvonal meghibásodik, a forgalom automatikusan átterelődik a többi aktív útvonalra, ezzel növelve a rendelkezésre állást és a teljesítményt.
Amikor a szervernek már nincs szüksége a tárolóra, egy kijelentkezési (logout) parancsot küld, amely lezárja az iSCSI sessiont és felszabadítja a hálózati erőforrásokat. A sessionök és connectionök kezelése kulcsfontosságú a stabil és hatékony iSCSI környezet fenntartásához.
Az iSCSI előnyei a modern IT infrastruktúrában
Az iSCSI protokoll számos előnnyel jár, amelyek hozzájárultak széles körű elterjedéséhez a modern adatközpontokban és vállalati hálózatokban. Ezek az előnyök különösen vonzóvá teszik a technológiát a költséghatékony, mégis nagy teljesítményű tárolási megoldásokat kereső szervezetek számára.
Az egyik legjelentősebb előny a költséghatékonyság. Mivel az iSCSI a standard Ethernet hálózatokat használja, nincs szükség drága, speciális Fibre Channel HBA-kra és kapcsolókra. A legtöbb szerver már rendelkezik gigabites vagy 10 gigabites Ethernet kártyákkal, amelyek alkalmasak iSCSI forgalom kezelésére. Ez drámaian csökkenti a kezdeti beruházási költségeket és az üzemeltetési kiadásokat, mivel a hálózati adminisztrátorok a már meglévő tudásukat és eszközeiket használhatják az iSCSI hálózat kezelésére.
Az egyszerűség és familiaritás további vonzó tulajdonság. Az iSCSI az IP protokollra épül, amelyet a legtöbb IT szakember jól ismer. Ez leegyszerűsíti a beállítást, a konfigurációt és a hibaelhárítást, mivel a hálózati eszközök és menedzsment szoftverek ugyanazok, mint a hagyományos LAN környezetben. A komplex Fibre Channel topológiákhoz képest az iSCSI egy sokkal könnyebben kezelhető alternatívát kínál.
Az iSCSI rendkívül skálázható. Az IP hálózatok természetüknél fogva könnyen bővíthetők új szerverek és tárolórendszerek hozzáadásával. A hálózati sávszélesség növelése (pl. 1 gigabit Ethernetről 10, 25, 40 vagy akár 100 gigabit Ethernetre) viszonylag egyszerűen megoldható, ami lehetővé teszi a tárolóhálózat teljesítményének fokozatos növelését az igényeknek megfelelően, anélkül, hogy az egész infrastruktúrát újra kellene építeni.
Az iSCSI rugalmasan telepíthető: nem kötődik egyetlen gyártóhoz vagy hardveres platformhoz sem, és széles körben támogatott operációs rendszerek (Windows, Linux, VMware) és tárolórendszerek által.
A virtualizáció támogatása az iSCSI egyik legerősebb pontja. A modern virtualizációs platformok, mint a VMware vSphere, a Microsoft Hyper-V vagy a KVM, kiválóan együttműködnek az iSCSI tárolókkal. Az iSCSI LUN-ok megosztott tárolóként szolgálhatnak a virtuális gépek számára, lehetővé téve olyan funkciókat, mint a live migration (élő áttelepítés), a High Availability (magas rendelkezésre állás) és a Distributed Resource Scheduler (elosztott erőforrás-ütemező). Ezáltal a virtualizált környezetek sokkal robusztusabbá és hatékonyabbá válnak.
Az adatvédelem és katasztrófa-helyreállítás (Disaster Recovery – DR) szempontjából is előnyös az iSCSI. Mivel IP alapú, a tárolóhálózat könnyen kiterjeszthető távoli helyszínekre WAN (Wide Area Network) kapcsolatokon keresztül. Ez lehetővé teszi a távoli replikációt és a DR megoldások kiépítését, amelyek kritikus fontosságúak az üzletmenet folytonosságának biztosításához katasztrófa esetén.
Összességében az iSCSI egy erős és sokoldalú protokoll, amely a költséghatékonyság, az egyszerűség, a skálázhatóság és a virtualizációval való kiváló integráció révén vált a modern IT infrastruktúrák nélkülözhetetlen részévé. Lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy nagy teljesítményű, megbízható tárolóhálózatokat építsenek ki, miközben optimalizálják a költségeket és az erőforrás-felhasználást.
Teljesítmény és optimalizáció iSCSI környezetben
Bár az iSCSI a standard Ethernet hálózatokat használja, a maximális teljesítmény eléréséhez és a potenciális szűk keresztmetszetek elkerüléséhez alapos tervezésre és optimalizációra van szükség. A teljesítmény kulcsfontosságú tényező, különösen nagy terhelésű alkalmazások, adatbázisok és virtualizált környezetek esetében.
A hálózati infrastruktúra minősége alapvető fontosságú. A gigabites Ethernet (GbE) ma már alapkövetelmény, de a komolyabb terhelésű környezetekben a 10 gigabites Ethernet (10 GbE), vagy még nagyobb sávszélességű (25/40/100 GbE) hálózatok alkalmazása javasolt. A dedikált hálózati adapterek és kapcsolók használata az iSCSI forgalomhoz elengedhetetlen, hogy elkerüljük a LAN forgalommal való versengést, ami jelentősen rontaná a tárolási teljesítményt. A VLAN-ok (Virtual Local Area Network) segítségével logikailag elkülöníthetjük az iSCSI forgalmat a többi hálózati kommunikációtól.
A Jumbo Frames, azaz a standard 1500 bájtos MTU-nál (Maximum Transmission Unit) nagyobb Ethernet keretek használata jelentősen javíthatja az iSCSI teljesítményét. A nagyobb keretméret csökkenti a CPU terhelését, mivel kevesebb keretet kell feldolgozni, és növeli a hasznos adatátviteli sebességet, mivel az overhead aránya kisebb. Fontos, hogy a Jumbo Frames támogatása a teljes hálózati útvonalon, az initiatortól a targetig (beleértve az összes kapcsolót is), konfigurálva legyen, különben a teljesítményromlás léphet fel.
A Multipath I/O (MPIO) egy kritikus technológia az iSCSI teljesítményének és rendelkezésre állásának növeléséhez. Az MPIO lehetővé teszi, hogy egy szerver és egy tárolórendszer között több hálózati útvonal is létrejöjjön. Ez nem csak redundanciát biztosít – ha az egyik útvonal meghibásodik, a másik átveszi a forgalmat –, hanem a terheléselosztást is megvalósítja, elosztva az I/O műveleteket az összes aktív útvonalon, ezáltal növelve az aggregált sávszélességet és az I/O sebességet (IOPS). Az MPIO konfigurálása az operációs rendszer szintjén történik, és a legtöbb modern szerver operációs rendszer (Windows Server, Linux disztribúciók, VMware ESXi) beépített MPIO támogatással rendelkezik.
A hardveres iSCSI HBA-k (Host Bus Adapterek), más néven iSCSI offload NIC-ek, szintén jelentős teljesítményjavulást eredményezhetnek. Ezek a speciális hálózati kártyák hardveresen végzik el az iSCSI protokoll feldolgozását, tehermentesítve ezzel a szerver CPU-ját. Ez különösen hasznos nagy I/O terhelésű környezetekben, ahol a szoftveres initiator jelentős CPU erőforrásokat emészthet fel.
A minőségi szolgáltatás (QoS – Quality of Service) beállítása a hálózaton szintén hozzájárulhat a stabil iSCSI teljesítményhez. A QoS segítségével prioritást adhatunk az iSCSI forgalomnak más hálózati forgalommal szemben, biztosítva, hogy a tárolási I/O műveletek mindig elegendő sávszélességet kapjanak, még hálózati torlódás esetén is. Ez különösen fontos konvergált hálózatokban, ahol az iSCSI forgalom más adatforgalommal osztozik a sávszélességen.
A tárolórendszer oldalon a megfelelő diszk konfiguráció (RAID szintek, diszk típusok – SSD vs. HDD) és a cache mérete szintén kritikus a teljesítmény szempontjából. Egy gyors, SSD alapú tárolórendszer jelentősen jobb I/O teljesítményt nyújt, mint egy hagyományos HDD alapú rendszer. A tárolórendszer beépített cache memóriája is kulcsszerepet játszik az olvasási és írási teljesítmény optimalizálásában.
Az iSCSI környezet optimalizálása tehát egy holisztikus megközelítést igényel, amely magában foglalja a hálózati infrastruktúrát, a szerver konfigurációt, az MPIO beállításokat, és a tárolórendszer specifikációit. Ezen tényezők gondos összehangolásával érhető el a maximális teljesítmény és a megbízható működés.
Biztonság iSCSI tárolóhálózatokban
A tárolóhálózatok biztonsága kiemelt fontosságú, hiszen az adatok integritása és bizalmassága alapvető az üzleti működés szempontjából. Az iSCSI, mint IP alapú protokoll, sajátos biztonsági kihívásokkal jár, de számos mechanizmust kínál ezek kezelésére.
Az egyik leggyakrabban használt autentikációs protokoll a CHAP (Challenge-Handshake Authentication Protocol). A CHAP egy „kihívás-válasz” alapú mechanizmus, amely a bejelentkezési folyamat során ellenőrzi az initiator és a target jogosultságát. A target egy „kihívást” (egy véletlenszerűen generált értéket) küld az initiatornak, amely azt egy titkos jelszóval kombinálva hash-eli, majd visszaküldi a targetnek. A target elvégzi ugyanazt a műveletet a saját jelszavával, és ha a két hash érték megegyezik, az autentikáció sikeres. A kétirányú CHAP (mutual CHAP) még nagyobb biztonságot nyújt, mivel mind az initiator, mind a target hitelesíti egymást, megakadályozva a „man-in-the-middle” támadásokat.
A IPsec (Internet Protocol Security) protokollcsalád használata egy másik hatékony módszer az iSCSI forgalom védelmére. Az IPsec biztosítja az adatok titkosítását és integritás ellenőrzését az IP hálózaton keresztül. Ez megvédi az adatokat az illetéktelen lehallgatástól és módosítástól. Az IPsec konfigurálható a szerver és a tárolórendszer között, és bár némi teljesítménybeli overheadet okozhat a titkosítás és dekódolás miatt, kritikus fontosságú lehet érzékeny adatok továbbításakor.
A hálózati szegmentáció alapvető biztonsági gyakorlat az iSCSI környezetben. A legjobb gyakorlat szerint az iSCSI forgalmat el kell különíteni a többi hálózati forgalomtól egy dedikált fizikai hálózattal vagy VLAN-okkal. Ez csökkenti az expozíciós felületet és megakadályozza, hogy a nem iSCSI forgalom (pl. internetes böngészés, e-mail) befolyásolja a tárolóhálózat teljesítményét vagy biztonságát. A VLAN-ok használata logikai elkülönítést biztosít ugyanazon fizikai infrastruktúrán belül, ami rugalmasabbá teszi a hálózat tervezését.
A tűzfalak és hozzáférés-vezérlési listák (ACL-ek) alkalmazása a hálózati eszközökön (switcheken, routereken) elengedhetetlen. Ezekkel az eszközökkel korlátozhatjuk, hogy mely IP címekről érkező forgalom érheti el az iSCSI targeteket, tovább csökkentve az illetéktelen hozzáférés kockázatát.
A LUN masking egy tárolórendszer-specifikus biztonsági funkció, amely biztosítja, hogy egy initiator csak azokhoz a LUN-okhoz férhessen hozzá, amelyekhez kifejezetten hozzá van rendelve. Ez megakadályozza, hogy egy szerver hozzáférjen olyan adatokhoz, amelyek nem az övéi, még akkor is, ha valamilyen módon bejutott a tárolóhálózatba. A LUN masking konfigurálása a targeten történik, és az initiator IQN-je alapján történik a jogosultság ellenőrzése.
Rendszeres biztonsági auditok és naplózás is javasolt. Az iSCSI targetek és initiatorok naplóinak rendszeres ellenőrzése segíthet azonosítani a gyanús tevékenységeket vagy a sikertelen bejelentkezési kísérleteket, amelyek potenciális biztonsági incidensekre utalhatnak. A naplóadatok központosított gyűjtése és elemzése (pl. SIEM rendszerrel) tovább növeli a biztonsági felügyelet hatékonyságát.
Végül, de nem utolsósorban, a fizikai biztonság sem elhanyagolható. Az iSCSI targeteket és a hálózati infrastruktúrát biztonságos, hozzáférés-korlátozott adatközpontban kell elhelyezni, hogy megakadályozzuk az illetéktelen fizikai hozzáférést, amely alááshatja az összes szoftveres és hálózati biztonsági intézkedést.
iSCSI versus Fibre Channel: Melyiket válasszuk?
Az iSCSI és a Fibre Channel (FC) a két domináns protokoll a Storage Area Network (SAN) környezetekben. Mindkettő blokkszintű hozzáférést biztosít a tárolóhoz, de alapvető technológiai különbségekkel rendelkeznek, amelyek befolyásolják a telepítési költségeket, a teljesítményt, a komplexitást és az alkalmazási területeket.
A Fibre Channel egy speciális, nagy sebességű hálózati technológia, amelyet kifejezetten a tárolóhálózatokhoz fejlesztettek ki. Saját protokollal, speciális hardverrel (Fibre Channel HBA-k, Fibre Channel switchek) és kábelezéssel (optikai kábelek) rendelkezik. Az FC hálózatok jellemzően zártak, dedikáltak a tárolóforgalom számára, ami rendkívül alacsony késleltetést és magas, konzisztens teljesítményt biztosít. Ezért az FC a hagyományos választás a legkritikusabb, nagy I/O terhelésű alkalmazások és adatbázisok számára.
Az iSCSI ezzel szemben a standard TCP/IP protokollra és Ethernet hálózatokra épül. Ez azt jelenti, hogy a már meglévő hálózati infrastruktúra (Ethernet NIC-ek, switchek, kábelezés) használható a tárolóhálózat kiépítésére. Az iSCSI alacsonyabb költséggel jár, és könnyebben kezelhető, mivel a hálózati adminisztrátorok a meglévő IP hálózati ismereteiket alkalmazhatják. Az iSCSI teljesítménye nagymértékben függ az alapul szolgáló Ethernet hálózat sávszélességétől és konfigurációjától.
Nézzük meg az összehasonlítást egy táblázatban:
| Jellemző | Fibre Channel (FC) | iSCSI |
|---|---|---|
| Protokoll | Dedikált FC protokoll | TCP/IP felett futó SCSI |
| Hálózat | Speciális FC hálózat | Standard Ethernet hálózat |
| Hardver | FC HBA, FC switchek, optikai kábelek | Standard Ethernet NIC, switchek, UTP/optikai kábelek |
| Költség | Magasabb (speciális hardver miatt) | Alacsonyabb (meglévő Ethernet infrastruktúra kihasználása) |
| Teljesítmény | Rendkívül magas, alacsony késleltetés, konzisztens | Magas, de függ az Ethernet hálózat minőségétől és konfigurációjától (Jumbo Frames, MPIO) |
| Komplexitás | Magasabb (speciális ismereteket igényel) | Alacsonyabb (IP hálózati ismeretek elegendőek) |
| Skálázhatóság | Jó, de drágább bővítés | Kiváló, költséghatékony bővítés |
| Maximális távolság | Kilométerek (optikai kábellel) | 100 méter (UTP), kilométerek (optikai) |
| Tipikus felhasználás | Kritikus üzleti alkalmazások, nagy adatbázisok, nagyvállalati adatközpontok | Virtualizált környezetek, SMB-k, backup, disaster recovery, általános szerver tárolás |
A választás az igényektől függ. Ha a legmagasabb, legkonzisztensebb teljesítményre és a legalacsonyabb késleltetésre van szükség, és a költség nem elsődleges szempont, akkor a Fibre Channel a jobb választás. Ez jellemzően a nagyvállalati környezetekre és a legkritikusabb üzleti alkalmazásokra igaz.
Ha a költséghatékonyság, az egyszerűség, a rugalmasság és a meglévő infrastruktúra kihasználása a fő szempont, miközben mégis magas teljesítményre van szükség, akkor az iSCSI ideális. Ez a forgatókönyv tipikus a kis- és középvállalkozásoknál, a virtualizált környezetekben, a fejlesztési és tesztelési rendszereknél, valamint a távoli irodákban.
Sok esetben a két technológia kiegészítheti egymást egy hibrid környezetben, ahol a kritikus alkalmazások FC-t használnak, míg a kevésbé kritikus, de mégis nagy teljesítményt igénylő rendszerek iSCSI-n keresztül érik el a tárolót. A konvergált hálózatok (pl. FCoE – Fibre Channel over Ethernet) megpróbálták egyesíteni a két világot, de az iSCSI továbbra is önálló és erős alternatívaként állja meg a helyét.
iSCSI versus NAS: A blokkszintű és fájlszintű tárolás különbségei
A tárolási megoldások kiválasztásakor gyakran felmerül a kérdés, hogy iSCSI vagy NAS (Network Attached Storage) rendszert érdemes-e használni. Bár mindkettő hálózati tárolást biztosít, alapvető különbségek vannak a hozzáférés módjában és a felhasználási területekben, ami miatt nem felcserélhetők egymással.
A NAS (Network Attached Storage) egy olyan fájlszintű tárolóeszköz, amely hálózati kapcsolaton keresztül osztja meg a fájlokat. A NAS eszközök beépített operációs rendszerrel rendelkeznek, és olyan fájlmegosztó protokollokat használnak, mint az NFS (Network File System) Linux/Unix környezetben, vagy a SMB/CIFS (Server Message Block/Common Internet File System) Windows környezetben. A kliensek (szerverek, munkaállomások) fájlrendszer-szinten érik el a tárolót, azaz mappákat és fájlokat látnak és kezelnek.
Az iSCSI ezzel szemben blokkszintű tárolást biztosít. Ahogy már korábban említettük, az iSCSI LUN-okat exportál, amelyeket a szerver operációs rendszere nyers blokkeszközként kezel. A szerver felelős a fájlrendszer létrehozásáért és kezeléséért a LUN-on. Ez azt jelenti, hogy az iSCSI target nem „tud” fájlokról vagy mappákról; csak blokkokat olvas és ír.
Nézzük meg a fő különbségeket és felhasználási területeket:
NAS (fájlszintű tárolás)
- Hozzáférési mód: Fájlrendszer-szintű hozzáférés. A kliensek mappákat és fájlokat látnak.
- Protokollok: NFS, SMB/CIFS.
- Egyszerűség: Nagyon egyszerű a beállítása és használata. A kliensek egyszerűen csatlakoztatják a hálózati megosztást.
- Megosztás: Kiválóan alkalmas fájlmegosztásra több felhasználó vagy szerver között.
- Felhasználási területek:
- Központi fájlszerverek, otthoni és kisvállalati adattárolás.
- Adatmentés és archiválás.
- Multimédiás tartalom tárolása és streamelése.
- Webszerverek statikus tartalmának tárolása.
- Teljesítmény: Elég jó, de a fájlrendszer overhead és a protokollok miatt általában alacsonyabb I/O teljesítményt nyújt, mint a blokkszintű tárolás.
iSCSI (blokkszintű tárolás)
- Hozzáférési mód: Blokkszintű hozzáférés. A szerverek nyers lemezként látják a LUN-okat.
- Protokollok: iSCSI (TCP/IP felett).
- Egyszerűség: Kisebb konfigurációt igényel a szerver oldalon (initiator, fájlrendszer létrehozása).
- Megosztás: Egy LUN-t általában csak egy szerver használhat közvetlenül (kivéve cluster fájlrendszerek esetén).
- Felhasználási területek:
- Virtualizált környezetek: VMware, Hyper-V virtuális gépek tárolója. A virtuális lemezek (VMDK, VHDX) blokkszinten tárolódnak.
- Adatbázisok: Nagy teljesítményű adatbázisok (SQL Server, Oracle) számára, ahol a blokkszintű hozzáférés és az alacsony késleltetés kritikus.
- Exchange szerverek: Levelezőrendszerek adattárolása.
- Katasztrófa-helyreállítás (DR): Gyors replikáció és helyreállítás.
- Szerver boot from SAN: Szerverek indítása közvetlenül a tárolóhálózatról.
- Teljesítmény: Magasabb I/O teljesítmény és alacsonyabb késleltetés, mivel nincs fájlrendszer overhead a hálózati protokoll szintjén.
A fő különbség tehát a hozzáférési szintben rejlik: a NAS fájlokat, az iSCSI blokkokat kezel. Ez határozza meg, hogy melyik megoldás ideális egy adott feladathoz.
Sok modern tárolórendszer, mint például a Synology, QNAP vagy NetApp, képes mind NAS (NFS/SMB), mind iSCSI szolgáltatásokat nyújtani egyetlen eszközről. Ez a unified storage megközelítés lehetővé teszi a szervezetek számára, hogy ugyanazt a hardvert használva elégítsék ki a különböző tárolási igényeiket, optimalizálva a költségeket és az erőforrás-felhasználást. A döntés mindig az adott alkalmazás specifikus igényeitől függ: szükség van-e fájlmegosztásra vagy blokkszintű, nagy teljesítményű hozzáférésre.
Gyakorlati implementáció és konfiguráció
Az iSCSI tárolóhálózat beállítása több lépésből áll, amelyek magukban foglalják a hálózati konfigurációt, a target és az initiator beállítását, valamint a LUN-ok kezelését. A helyes implementáció kulcsfontosságú a stabil és nagy teljesítményű működéshez.
1. Hálózati előkészítés
- Dedikált hálózat/VLAN: Hozzunk létre egy dedikált fizikai hálózatot vagy egy VLAN-t az iSCSI forgalom számára. Ez elengedhetetlen a teljesítmény és a biztonság szempontjából.
- IP címek: Rendeljünk statikus IP címeket az iSCSI interfészekhez mind az initiatorokon, mind a targeteken. Győződjünk meg róla, hogy az összes iSCSI eszköz ugyanabban az alhálózatban van, vagy megfelelő router beállításokkal elérhetők egymás számára.
- Jumbo Frames: Ha használunk Jumbo Frames-t (javasolt a teljesítmény optimalizálása érdekében), győződjünk meg róla, hogy minden hálózati eszköz (NIC-ek, switchek) támogatja és megfelelően konfigurálva van (általában 9000-es MTU értékre).
- Hálózati redundancia: Fontoljuk meg több hálózati interfész és switch használatát a redundancia és az MPIO kihasználása érdekében.
2. iSCSI Target konfiguráció
Az iSCSI target a tárolórendszeren van konfigurálva. Ennek lépései gyártónként eltérőek lehetnek (pl. Dell EMC, HPE, NetApp, Synology, QNAP), de az alapelvek hasonlóak:
- iSCSI szolgáltatás engedélyezése: Először engedélyezni kell az iSCSI szolgáltatást a tárolórendszeren.
- LUN-ok létrehozása: Hozzunk létre egy vagy több LUN-t a tárolórendszeren. Adjuk meg a méretüket és a mögöttes fizikai tároló (pl. RAID tömb) paramétereit.
- iSCSI Target létrehozása: Hozzunk létre egy iSCSI targetet, amelyhez hozzárendeljük a LUN-okat. Adjuk meg a target IQN-jét.
- Hozzáférés-vezérlés (LUN Masking): Konfiguráljuk az access control listákat (ACL-eket) a targeten, hogy csak az arra jogosult initiatorok (az ő IQN-jeik alapján) férhessenek hozzá a LUN-okhoz.
- Autentikáció (CHAP): Állítsunk be CHAP autentikációt az iSCSI targeten. Adjuk meg a felhasználónevet és jelszót, amelyet az initiatorok használni fognak a bejelentkezéshez. A kétirányú CHAP javasolt.
3. iSCSI Initiator konfiguráció (példa Windows Serveren)
A Windows Server beépített iSCSI Initiatorral rendelkezik:
- iSCSI Initiator szolgáltatás engedélyezése: Győződjünk meg róla, hogy az iSCSI Initiator szolgáltatás fut és be van állítva automatikus indításra.
- Target felfedezése: Nyissuk meg az iSCSI Initiator konzolt. A „Discovery” fülön adjuk hozzá az iSCSI target IP címét vagy DNS nevét.
- Target csatlakoztatása: A „Targets” fülön keressük meg a felfedezett targetet. Kattintsunk a „Connect” gombra. Ha CHAP van beállítva, adjuk meg a hitelesítő adatokat. A „Enable multi-path” opciót is pipáljuk be, ha MPIO-t használunk.
- Lemez kezelése: Sikeres csatlakozás után a LUN megjelenik a „Disk Management” konzolban mint egy új lemez. Inicializáljuk a lemezt, hozzunk létre partíciót, és formázzuk meg (pl. NTFS-re). Ezután a lemez használhatóvá válik a szerver számára.
4. Multipathing (MPIO) beállítása
Az MPIO konfigurálása kritikus a teljesítmény és a redundancia szempontjából:
- MPIO szolgáltatás telepítése: Windows Serveren az MPIO egy választható szolgáltatás, amelyet telepíteni kell (Server Manager -> Add Roles and Features).
- iSCSI eszközök hozzáadása: Az MPIO konfigurációja után hozzá kell adni az iSCSI eszközöket az MPIO által kezelt eszközök listájához (MPIO Properties -> Discover Multi-paths -> Add support for iSCSI devices).
- Útvonal-politika beállítása: A „Disk Management” konzolban a csatlakoztatott iSCSI lemez tulajdonságainál megjelenik egy „MPIO” fül. Itt beállíthatjuk az útvonal-politikát (pl. Round Robin, Least Queue Depth), amely meghatározza, hogyan használja az MPIO a rendelkezésre álló útvonalakat.
Az iSCSI implementáció során mindig teszteljük a teljesítményt és a hibatűrést. Szimuláljunk hálózati hibákat (pl. húzzunk ki egy kábelt), hogy megbizonyosodjunk az MPIO helyes működéséről és az adatok rendelkezésre állásáról.
A gondos tervezés és a lépésről lépésre történő konfiguráció biztosítja, hogy az iSCSI tárolóhálózat stabilan, biztonságosan és optimális teljesítménnyel működjön.
iSCSI a virtualizált környezetekben
A virtualizáció elterjedésével az iSCSI protokoll szerepe drámaian megnőtt. A virtualizált környezetek, mint a VMware vSphere, a Microsoft Hyper-V és a KVM, jelentős mértékben támaszkodnak a megosztott tárolásra, és az iSCSI kiválóan alkalmas erre a célra, köszönhetően költséghatékonyságának és rugalmasságának.
A virtualizált környezetben a host szerverek (hipervizorok) iSCSI initiatorokként működnek, és LUN-okat csatlakoztatnak az iSCSI targetektől. Ezekre a LUN-okra fájlrendszereket hoznak létre (pl. VMware esetében VMFS – Virtual Machine File System, Hyper-V esetében NTFS), amelyek aztán tárolóként szolgálnak a virtuális gépek (VM-ek) virtuális lemezei (VMDK, VHDX) és konfigurációs fájljai számára.
A megosztott iSCSI tárolás számos előnnyel jár a virtualizált környezetekben:
- Live Migration (Élő áttelepítés): Lehetővé teszi a futó virtuális gépek átmozgatását egyik fizikai hostról a másikra, leállás nélkül. Ehhez mindkét hostnak ugyanazt a megosztott tárolót kell látnia.
- High Availability (HA): Ha egy fizikai host meghibásodik, a rajta futó virtuális gépek automatikusan újraindulhatnak egy másik, működő hoston, feltéve, hogy hozzáférnek a megosztott tárolóhoz.
- Distributed Resource Scheduler (DRS): Dinamikusan elosztja a virtuális gépeket a hostok között, optimalizálva az erőforrás-felhasználást és a teljesítményt, szintén megosztott tárolóra épülve.
- Központosított tárolókezelés: A virtuális gépek tárolója egy központi helyen található, ami leegyszerűsíti a mentést, a replikációt és az általános tárolókezelést.
- Egyszerű skálázhatóság: Új LUN-ok hozzáadásával vagy a meglévők méretének növelésével könnyen bővíthető a tárolókapacitás a virtuális környezet számára.
Az iSCSI rendkívül költséghatékony megoldást kínál a virtualizált környezetek megosztott tárolási igényeire, mivel a meglévő Ethernet infrastruktúra felhasználható, elkerülve a drága Fibre Channel hálózatok kiépítését.
A teljesítmény optimalizálása a virtualizált iSCSI környezetben különösen fontos. A 10 gigabites Ethernet vagy nagyobb sávszélességű hálózatok, a Jumbo Frames és a Multipath I/O (MPIO) konfigurálása elengedhetetlen a virtuális gépek által generált nagy I/O terhelés kezeléséhez. A dedikált hálózati adapterek és kapcsolók használata az iSCSI forgalomhoz szintén kritikus a teljesítmény stabilitásának biztosításához.
A hardveres iSCSI HBA-k, amelyek tehermentesítik a host CPU-ját az iSCSI protokoll feldolgozásától, szintén jelentős teljesítményjavulást eredményezhetnek, különösen nagy sűrűségű virtualizált környezetekben, ahol sok virtuális gép osztozik ugyanazon a fizikai hoston és tárolón.
Összességében az iSCSI protokoll a virtualizáció egyik alapköve. Lehetővé teszi a rugalmas, skálázható és költséghatékony megosztott tároló infrastruktúra kiépítését, amely nélkülözhetetlen a modern, dinamikus virtualizált adatközpontok működéséhez.
iSCSI a felhőben és a hibrid környezetekben
Az iSCSI protokoll szerepe nem korlátozódik a helyi adatközpontokra; egyre inkább megjelenik a felhőalapú és hibrid környezetekben is. A felhőszolgáltatók felismerik a blokkszintű tárolás rugalmasságát és teljesítményét, és iSCSI alapú szolgáltatásokat kínálnak ügyfeleiknek.
Számos nagy felhőszolgáltató, mint például az Amazon Web Services (AWS) vagy a Google Cloud Platform (GCP), kínál blokktárolási szolgáltatásokat, amelyek bizonyos esetekben iSCSI interfészen keresztül érhetők el. Ezek a szolgáltatások lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy felhőben futó virtuális gépeikhez nagy teljesítményű, blokkszintű tárolót csatoljanak, mintha az egy helyi lemez lenne. Ez különösen hasznos olyan felhőalapú alkalmazások vagy adatbázisok számára, amelyek alacsony késleltetésű, dedikált tárolást igényelnek.
A hibrid felhő környezetekben az iSCSI hidat képezhet a helyi (on-premise) infrastruktúra és a nyilvános felhő között. Például, egy vállalat használhatja a helyi iSCSI SAN-ját a kritikus adatok tárolására, míg a kevésbé kritikus vagy archiválási célú adatokat felhőalapú iSCSI targetekre replikálhatja. Ez lehetővé teszi a felhőalapú katasztrófa-helyreállítási (DR) megoldások kiépítését, ahol a helyi adatközpont meghibásodása esetén a felhőben lévő replikált adatokból gyorsan helyreállíthatók a szolgáltatások.
Az iSCSI protokoll segítségével a vállalatok rugalmasan bővíthetik helyi tárolókapacitásukat a felhőbe, vagy migrálhatják munkaterheléseiket a felhőbe anélkül, hogy drasztikusan meg kellene változtatniuk a tárolási architektúrájukat.
A szoftveresen definiált tárolás (SDS – Software-Defined Storage) megoldások is gyakran használnak iSCSI-t. Az SDS platformok virtualizálják a tárolóerőforrásokat, és szabványos protokollokon keresztül teszik elérhetővé azokat, beleértve az iSCSI-t is. Ez lehetővé teszi a rugalmas tárolómedencék létrehozását, amelyek könnyen skálázhatók és kezelhetők, akár helyi, akár felhőalapú infrastruktúrán.
Az iSCSI a konténerizált környezetekben is alkalmazható, például Kubernetes klaszterekben. A konténereknek gyakran szükségük van perzisztens tárolásra, és az iSCSI LUN-ok szolgáltathatják ezt a blokkszintű tárolót, amelyet aztán a konténer-orkesztrációs platform menedzsel. Ez biztosítja, hogy a konténerek adatai megmaradjanak, még akkor is, ha a konténer újraindul vagy átkerül egy másik hostra.
Az iSCSI tehát egyre inkább beilleszkedik a felhőalapú és hibrid IT stratégiákba. Képessége, hogy szabványos IP hálózatokon keresztül biztosítson blokkszintű tárolást, ideális választássá teszi a dinamikusan változó, skálázható és költséghatékony tárolási igények kielégítésére a felhőben és a hibrid adatközpontokban egyaránt.
Gyakori problémák és hibaelhárítás
Bár az iSCSI viszonylag egyszerűen konfigurálható, mint bármely hálózati alapú technológia, előfordulhatnak hibák vagy teljesítményproblémák. A hatékony hibaelhárításhoz ismerni kell a leggyakoribb problémákat és azok lehetséges okait.
1. Kapcsolódási problémák
- Target nem érhető el:
- Ok: Hibás IP cím, hálózati probléma (kábel, switch), tűzfal blokkolja a 3260-as portot, target szolgáltatás nem fut.
- Megoldás: Ellenőrizzük az IP címet, pingeljük a targetet. Győződjünk meg róla, hogy a tűzfalon engedélyezett a 3260-as port. Ellenőrizzük a target eszközön, hogy az iSCSI szolgáltatás fut-e.
- Autentikációs hiba (CHAP):
- Ok: Hibás felhasználónév vagy jelszó az initiatoron vagy a targeten.
- Megoldás: Ellenőrizzük a CHAP beállításokat mindkét oldalon, ügyelve a kis- és nagybetűk megkülönböztetésére.
- LUN nem látható/nem csatlakoztatható:
- Ok: LUN masking probléma, initiator IQN nincs hozzárendelve a LUN-hoz a targeten, LUN már csatlakoztatva van máshová.
- Megoldás: Ellenőrizzük a targeten a LUN masking beállításokat. Győződjünk meg róla, hogy az initiator IQN-je szerepel a hozzáférés-vezérlési listán. Ellenőrizzük, hogy a LUN nincs-e már más szerverhez csatlakoztatva.
2. Teljesítményromlás
- Magas késleltetés / alacsony átviteli sebesség:
- Ok: Hálózati torlódás, elégtelen sávszélesség, hibás Jumbo Frames konfiguráció, hiányzó MPIO, CPU túlterhelés az initiatoron.
- Megoldás:
- Hálózat: Ellenőrizzük a hálózati kihasználtságot (pl. switch monitorozás). Fontoljuk meg a 10 GbE vagy nagyobb sávszélességű hálózat bevezetését. Győződjünk meg róla, hogy az iSCSI forgalom dedikált VLAN-on vagy fizikai hálózaton fut.
- Jumbo Frames: Ellenőrizzük, hogy az MTU beállítások konzisztensek-e a teljes útvonalon.
- MPIO: Győződjünk meg róla, hogy az MPIO telepítve és konfigurálva van, és az összes elérhető útvonalat használja.
- Initiator CPU: Ha szoftveres initiatort használunk, ellenőrizzük a szerver CPU kihasználtságát. Fontoljuk meg hardveres iSCSI HBA használatát.
- Tároló: Ellenőrizzük a tárolórendszer teljesítményét (diszk I/O, cache kihasználtság). Lehet, hogy a tároló a szűk keresztmetszet.
- Csomagvesztés / hibák:
- Ok: Hibás hálózati kábelezés, hibás switch port, duplex mismatch.
- Megoldás: Ellenőrizzük a kábeleket, cseréljük ki a gyanús kábeleket. Ellenőrizzük a switch port statisztikákat a hibákra vonatkozóan. Győződjünk meg róla, hogy a sebesség és duplex beállítások konzisztensek.
3. Adatkorrupció (nagyon ritka, de lehetséges)
- Ok: Hálózati integritási problémák, hibás tárolórendszer, szoftveres hiba.
- Megoldás: Bár az iSCSI és a TCP/IP beépített ellenőrzéseket tartalmaz, extrém esetekben előfordulhat. Rendszeres adatmentés és a tárolórendszer állapotának monitorozása elengedhetetlen. Az IPsec használata segíthet az adatintegritás további biztosításában.
A rendszeres monitorozás kulcsfontosságú az iSCSI környezetben. Figyeljük a hálózati forgalmat, a késleltetést, az I/O műveleteket (IOPS) és a tárolórendszer állapotát. Számos eszköz áll rendelkezésre ehhez, a hálózati eszközök beépített monitorozási funkcióitól kezdve a dedikált SAN menedzsment szoftverekig.
A hibaelhárítás során mindig lépésről lépésre haladjunk, kizárva a lehetséges okokat. Kezdjük a legegyszerűbb ellenőrzésekkel (kábelek, IP címek, tűzfal), majd haladjunk a komplexebb hálózati és protokollbeállítások felé. A gyártói dokumentációk és a közösségi fórumok is értékes segítséget nyújthatnak a speciális problémák megoldásában.
Az iSCSI jövője és a technológiai fejlődés
Az iSCSI protokoll a megjelenése óta folyamatosan fejlődik, és bár új technológiák is felbukkannak a tárolóhálózatok területén, az iSCSI továbbra is releváns marad, és alkalmazkodik a modern IT igényeihez. A jövőben várhatóan tovább erősödik a szerepe, különösen a konvergált infrastruktúrák és a nagy teljesítményű, IP-alapú tárolási megoldások iránti igény növekedésével.
Az egyik jelentős fejlődési irány az iSER (iSCSI Extensions for RDMA – Remote Direct Memory Access). Az RDMA egy technológia, amely lehetővé teszi a hálózati adapterek számára, hogy közvetlenül írjanak és olvassanak adatokat a memóriából anélkül, hogy a CPU-t igénybe vennék. Az iSER kombinálja az iSCSI protokoll rugalmasságát az RDMA alacsony késleltetésű, nagy átviteli sebességű képességeivel. Ezáltal az iSCSI teljesítménye megközelítheti a Fibre Channelét, miközben megtartja az IP alapú hálózatok egyszerűségét és költséghatékonyságát. Az iSER-hez speciális hálózati hardver (pl. RoCE vagy InfiniBand adapterek) szükséges, de jelentős előrelépést jelenthet a leginkább teljesítményérzékeny iSCSI környezetekben.
A NVMe over Fabrics (NVMe-oF) megjelenése új korszakot nyit a tárolóhálózatokban. Az NVMe (Non-Volatile Memory Express) protokoll eredetileg a PCIe buszon keresztül csatlakozó SSD-khez lett kifejlesztve, hogy kihasználja azok alacsony késleltetését és magas I/O sebességét. Az NVMe-oF kiterjeszti ezt a protokollt hálózati környezetre (pl. Fibre Channel, RoCE, TCP). Bár az NVMe-oF egy újabb, alacsonyabb késleltetésű megközelítés, az iSCSI-vel továbbra is együtt élhet, és kiegészítheti egymást. Az iSCSI továbbra is az egyszerű, költséghatékony SAN megoldás marad, míg az NVMe-oF a leginkább teljesítménykritikus feladatokra specializálódik.
A konvergált hálózatok elterjedése is befolyásolja az iSCSI jövőjét. A Data Center Bridging (DCB) technológiák, mint az Enhanced Ethernet vagy a Lossless Ethernet, lehetővé teszik a Fibre Channel over Ethernet (FCoE) és az iSCSI forgalom egyidejű futását ugyanazon a fizikai hálózaton, garanciákkal az adatok elvesztése nélkül. Bár az FCoE nem vált olyan széles körben elterjedtté, mint azt várták, a konvergált hálózatok iránti igény továbbra is fennáll, és az iSCSI kulcsszerepet játszhat a hálózati infrastruktúra egyszerűsítésében.
A szoftveresen definiált tárolás (SDS) és a hiperkonvergált infrastruktúra (HCI) rendszerekben az iSCSI továbbra is fontos szerepet tölt be. Ezek a megoldások gyakran belsőleg használnak iSCSI-t a tárolóerőforrások megosztására a klaszter node-ok között, vagy külső tárolót biztosítanak iSCSI-n keresztül a virtuális gépek és konténerek számára.
A felhőalapú tárolási szolgáltatások is egyre inkább kínálnak iSCSI alapú hozzáférést a blokktárolóikhoz, lehetővé téve a hibrid felhő megoldások rugalmasabb kialakítását. Ahogy a vállalatok egyre inkább a hibrid modellek felé mozdulnak, az iSCSI képessége, hogy zökkenőmentesen működjön a helyi és felhőalapú környezetekben, stratégiai előnyhöz juttatja.
Összefoglalva, az iSCSI protokoll a jövőben is a tárolóhálózatok egyik alapköve marad. A teljesítménybeli fejlesztések (iSER), az új tárolótechnológiákkal (NVMe-oF) való együttélés, a konvergált hálózatok és a felhőintegráció biztosítják, hogy az iSCSI továbbra is releváns, költséghatékony és nagy teljesítményű megoldást nyújtson a blokkszintű tárolási igényekre a dinamikusan változó IT környezetben.