Számítástechnika
Mpeg

MPEG - Motion Picture Experts Group. Digitális videofilmek tömörítési és tárolási formátuma. Valójában több különbözõ szabvány összefoglaló neve, melyet különbözõ célokra fejlesztettek ki.

Digitális videofilmek tömörítési és tárolási formátuma. Valójában több különbözõ szabvány összefoglaló neve, melyet különbözõ célokra fejlesztettek ki. A legújabb változat az MPEG-4, mely az Apple által kidolgozott QuickTime megoldást szabványosítaná kifejezetten az Interneten való videosugárzásra.     [%BOLD%]Működési alapelvek[%BOLD%]   Miként a mozgóképből származó adatfolyamot tömörítő módszerek többségénél, itt is abból indulnak ki, hogy a felvétel két egymással szomszédos képén az információknak csak kisebb része változik (a mozgásban lévő személy vagy más tárgy), míg az információk többsége (háttér) azonos marad. Elegendő tehát ezeket a változásokat tárolni.   [%ITALIC%]A felvételnek viszonylag bonyolult a struktúrája, ahol három képváltozatból dolgozik a rendszer: [%ITALIC%] - [%BOLD%]I[%BOLD%] (Intra Pictures), - [%BOLD%]B[%BOLD%] (Bidirectional Pictures) - [%BOLD%]P[%BOLD%] (Predicted Pictures)   Ezekből a képekből áll össze egy felvétel, ahol az összes képpont szinte teljes egészében letárolásra kerül. A P képek az egymás utáni képkockák pixeleinek elmozdulásából jósolva jönnek létre. A B képek pedig az I és P képek közé, vagy két P kép közé utólag kerülnek be és csak elmozdulásokat tárolnak. A képek egymást követő sorrendje általános esetben következőképpen néz ki: IBBPBBPBBPBBIBBP... A leírtak alapján egyértelmű, hogy az így átalakított felvételbe nem lehet bárhol belépni, és ez a módszer az M-JPEG-től eltérően elsősorban archiválásra, nem pedig  számítógépes vágásra és  szerkesztésre szolgál. A felvételbe ugyanis csak az I típusú képeknél lehet belépni. Az MPEG-gel akár 1 : 200 arányú tömörítés is elérhető. Ennek a szélsőséges határértéknek az elérése természetesen csak jelentős veszteségek árán lehetséges. - MPEG-1 : 1.5-4-0 Mbps - MPEG-2 : 4.0-10.0 Mbps - MPEG-3 : 20-40 Mbps (félbehagyott, nem használt szabvány)   Az MPEG felelős az egyetlen vagy több hanggal rendelkező képáramlás sokszorozásáért és szinkronizálásáért. Az MPEG-1 a VHS/VCR minőségének digitális formában történő visszaadására lett tervezve, míg az MPEG-2 elmélet az MPEG-1-hez hasonlóan az alkalmazások széles tartományának lefedésére készült, beleértve a DVD minőséget és annak elsődleges célját, vagyis a TV adás teljesen digitális továbbítását 4 és 9 Mbps-os kódolt bitsebesség között.   Az MPEG-3 szabványt a HDTV videó jelekhez tervezték, de miután, felfedezték, hogy az MPEG-2 apróbb módosításaival is hasonló eredményeket érhetnek el. Így ezt a szabványt egyáltalán nem használják és a fejlesztése is abbamaradt.   Az MPEG-4-et 1998-ban mutatták be először. 2000-ben vált nemzetközi szabvánnyá, és számos audio és videó tömörítési eljárás a része lett. Az MPEG-4 számos képességét az MPEG-1 és MPEG-2 szabványokból örökölte, azonban a négyes verzió immár támogatta a VRML objektumokat, különféle DRM eljárásokat, AAC hangsávot, valamint a H.264-es videó kodeket is.  


Létrehozva: - 2008-03-20 23:25:25
A cikkhez tartozó képek
Nincsenek további képek.

További friss bejegyzések a kategóriából