Szabványosított veszteséges hangtömörítési formátum. Az MP3 kódolási eljárás továbbfejlesztett változata. Népszerűségét az iPod-nak és az iTunes programoknak köszönheti, (mivel az AAC az alapértelmezett iTunes kodek) valamint hatékony hangkódolási tulajdonságainak alacsony bitsebességek esetén. A Dolby, Fraunhofer (FhG) AT&T, Sony és a Nokia által közösen kifejleszetett, majd 1997-ben a Moving Pictures Experts Group által szabványosított rendszer. Része az MPEG-2 és az MPEG-4-es szabványoknak is.
Az MPEG-4 AAC az egyik leginkább alkalmazott hangkódolási eljárás a kis bitsebességű rendszerekben, mert akár 12 kbit/s-os bitsebességen is használható 16 kHz-es mintavétel mellett, emiatt nemcsak a 3G-s rendszerekben, hanem a digitális rádiózásban is szerepet kap.
Az AAC-nak a mobil rendszerekben egy módosítását szokták alkalmazni, ez pedig az AACplus eljárás. Ez az eljárás két új elemet tartalmaz, ezek a spektrális tartalom duplázása ( SBR ) és a parametrikus sztereó kódolás.
- Mintavételezés 8 kHz-től 96 kHz-ig szemben az MP3 (16 kHz-48 kHz-es tartományáig) - Akár 48 hangcsatorna - Hatékonyabb és egyszerűbb szűrők - Megnövelt kódolási hatékonyság - Jobb hangminőség a 16 kHz-es tartomány felett.